Nálad a nyár igen forró,
a nap az égen ilyenkor nagyon ragyogó.
Kemény,erős asszony vagy,
erőd cserben sosem hagy.
Ilyenkor teljes a természet,
az egész világot beékesíted.
Az esték ilyenkor a legszebbek,
még a Holdnak is adsz a munkához kedvet.
Július,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
légy mindig magabiztos,ha teheted.

Meghoztad végre a nyarat,
nálad mindenki dalra fakad.
Mosolyog az égen a nap,
nem látogat meg ilyenkor senkit sem a fagy.
Este az égen a csillagok huncutkodnak,
ékes mozgásukkal fényesen ragyognak.
Élénk és kedves a természet,
a hideg ilyenkor senkit sem fenyeget.
Június, én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
a szívemet is elönti a gyengéd szereteted.

Édes,kedves,vicces gyerek,
nálad a természet igen csak hangosan nevet.
Bohóc vagy,és igen kemény,
tréfáid száma nem is kevés.
Szeszélyes és vadóc vagy,
és nálad még olykor fagy.
Április, én ilyennek ismerlek, így szeretlek,
és bizony sokszor félre is ismerlek.

Nálad még mindig nagyon fagy,
mégis bátor és vakmerő vagy.
Kemény,zord harcos,
de cseppet sem morcos.
Csendes vagy,bár olykor nagyon kemény,
igazán harcedzett,vidám legény.
Január,én ilyennek szeretlek,és ismerlek,
és ha kel,mindentől megvédelek.

Csak egyetlen perc,de benne volt minden!
A boldogság,mit tőled kaptam én,
csak egyetlen perc,míg átkaroltál némán
s magadhoz öleltél lágyan,könnyedén.

Csak egyetlen perc! De éreztem mindent,
a forró vágyaid,a néma lüktetést,
csak egyetlen perc!S én azt hittem akkor
szíved már egyedül csak az enyém.

Csak egyetlen perc!De újra kezdtem félni
míg szemed tükrében ott égett a fény,
csak egyetlen perc,míg kiégett a szikra!
S szemed tükrében kihunyt már a fény.

És azóta százszor! Százszor jobban érzem!
Csak egyetlen percig szerethetlek én,
csak egyetlen könnycsepp szememből peregve,
és az álmaimtól búcsút intek én.