Idő 
Értékelés 
Értékelés Húsvét napja van, jaj, nem tudni mi vár ránk,
Várjuk a fiukat, vagy elbarangolnánk?
Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is,
Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is.
Kilesünk az ablakon az utcára
Fiúk járnak és mennek házról-házra,
De ide sajnos, nem téved be egyik sem,
Hogy ide sokan jönnek, rosszul becsültem?
Ha jönnének és mondanának egy verset,
Kapnának tojást, mind a dísz, reá festett.
Meglocsolnának, nekik a zsebpénz is kijárna,
Festett tojás is lenne, a locsoló jutalma.
Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József
Várjuk a fiukat, vagy elbarangolnánk?
Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is,
Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is.
Kilesünk az ablakon az utcára
Fiúk járnak és mennek házról-házra,
De ide sajnos, nem téved be egyik sem,
Hogy ide sokan jönnek, rosszul becsültem?
Ha jönnének és mondanának egy verset,
Kapnának tojást, mind a dísz, reá festett.
Meglocsolnának, nekik a zsebpénz is kijárna,
Festett tojás is lenne, a locsoló jutalma.
Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József
Esős novemberi délután,
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.
Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.
Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.
Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.
Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.
De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.
Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.
Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.
Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.
Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.
De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.
Az este rohamléptekkel jön e tájra, setét borul a világra.
Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj...
Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni.
Sötét szél elül,
Viharnak emléke száll.
Nyugszik a világ.
Fáradt táj pihen,
Madárhad álomra dől.
Csillagfény virraszt.
*
A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll...
Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant.
Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van.
Nagy csend szétfeszít,
Óra ketyeg, nem áll meg.
Álom elmarad.
Ágon csoport ül,
Madársereg álmodik.
Az éj nem pihen.
*
Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza!
Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne.
Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja...
Öreg óra jár,
Számokkal festett arca…
Múlás sóhaja….
Ködös reggelek,
Idő játszik, megállna.
Madárraj hívja.
*
Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni.
Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult.
Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj.
Vádak zaja közt,
Csendben várja a percet.
Mikor nem bántják.
Eső elvonul,
Reggeli halk madár szól.
Új nap ricsajban.
Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva.
Az estésedében nem van madárzaj, abból biz' csend lett! Csuhaj...
Madarak elmennek humni, ilyenkor már nem lehet flangálni.
Sötét szél elül,
Viharnak emléke száll.
Nyugszik a világ.
Fáradt táj pihen,
Madárhad álomra dől.
Csillagfény virraszt.
*
A nagy csend gondolatokat generál, madársereg reggeli eláll...
Az életóra ketyegve elrohant, nem hagyta magát... csend megfogant.
Tiltakozott, hogy éjjel is munkája van, a csoport az ágakon el van.
Nagy csend szétfeszít,
Óra ketyeg, nem áll meg.
Álom elmarad.
Ágon csoport ül,
Madársereg álmodik.
Az éj nem pihen.
*
Ki elhalad előtte, órára les pillanatra, de csak számokból volt rajza!
Becsapnák őt, ha lehetne, mintha éj-reggelig ködöt lehelne.
Talán az idő is megállna, de máshol korán kelő madárraj várja...
Öreg óra jár,
Számokkal festett arca…
Múlás sóhaja….
Ködös reggelek,
Idő játszik, megállna.
Madárraj hívja.
*
Mi lehet arca mögött, nem tudja senki, de igy meg, nem tudják szeretni.
Az esti vihar hajnalra ütemesen elvonult, a reggel igy alakult.
Jó helyzetben reggel... a madárraj ébredt és velük volt a napi ricsaj.
Vádak zaja közt,
Csendben várja a percet.
Mikor nem bántják.
Eső elvonul,
Reggeli halk madár szól.
Új nap ricsajban.
Vecsés, 2025. március 28. - Siófok. 2025. március 31. – Kustra Ferenc József – íródott: leoninus csokrokat én írtam, az eredeti Baso féle haikukat, poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva.
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok,
Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
Hétköznapi pszichológia…
Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul,
Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul…
Fény
Volt is
Szemében –
Nem is. Kevés.
Maga nem maradt.
*
Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó,
Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó.
Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni,
A sötétség lassan elnyeli…
*
Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok...
De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok...
Ma
Még van,
Mégsem úgy
Igazán. Csak
Másokból él meg…
Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.
Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul,
Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul…
Fény
Volt is
Szemében –
Nem is. Kevés.
Maga nem maradt.
*
Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó,
Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó.
Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni,
A sötétség lassan elnyeli…
*
Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok...
De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok...
Ma
Még van,
Mégsem úgy
Igazán. Csak
Másokból él meg…
Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.
