Élet összefoglaló…

Megszülettünk
Emberré lettünk…

(10 szavas)
Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk.
Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk?
*

Volt egy hosszú létünk,
Valamilyen életünk!

Sok év van mögöttünk,
Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk.
*

Utódok sírnak érettünk,
És elemzik, elmúlt életünk…

Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk,
Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk.

Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak…

Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.

A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség.

Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog,
Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog.
Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek,
Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek.

Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József

Tavasszal minden
Kivirágzik, új élet!
Növény pompázik.
Kirándulók serege
Megy kicsit a hegyekbe.
*
Nyári melegben
Izzadnak a fenyőfák.
Tűlevél szúrós.
Pókháló borítja és
Meghízott pók sem kevés.
*
Szépséges a rét,
Ott nyáron heverészni
Oly’ nagy élvezet.
Vándor és kiránduló.
Vágy erre irányuló!
*
Nyáron cajozni,
Suhanni az út felett
Emelkedőnek…
Lefelé versenyezni.
Tudd, nem nehéz elesni.
*
Egy csendes estén
A nyári Balatonnál
Ölelős séta.
Csak menni nádas felé,
Békákat hideg lelé.
*
Nyáron kell házat
Átfesteni, színezni.
Vakolatóvás.
Mesteremberek hada.
Sört, ők nem visznek haza.
*
Szél pőrézteti
Őszi dér lepte fákat.
Ág hideg, merev.
Úgy fáznak éji árnyak.
Ilyen a sorsuk fáknak.
*
A telet várja
Szánkózni vágyó gyerek.
Felnőtt is menne.
Nagy mulatság siklani,
A nagy dombon lecsúszni!

Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – Készült; Tankákban

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
Egykeként neveltek, de szigorúan.
Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
Jó érzésű, jó emberek neveltek.

Mindez persze mai világban nem előny,
Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
Ezen persze kicsit változtatni tudok,
Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.

Engem még megtanítottak jóra, szépre,
Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.

Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
Éltem legjobb két éve, katonakorom.
Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.

Gyermekkorom kerékpározással telt,
Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
Este hatkor mesét sugárzott a rádió.

Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
Hallgattam őket, élveztem az estéket.
A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
Nem lettem egy üres fejű fajankó.

Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.

Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
Akárhová néztem ráláttam emberre.
Akkor még emberek kommunikáltak,
Egymással szemben jó érzéssel voltak.

Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
Engem és családomat is... tönkre tettek.
Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
De nem von le a gyerekkori emlékből.

Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
Alapvető, jó-e szülők módszertana
És környező társadalom ráhatása.

Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
Bőven volna okom ujjongni, örülni.
Mindezt közel és távol nem értékelik,
De emlékem ettől nem homályosodik.

Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…

Korpa közé keveredtem, esznek a disznók.
Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.

Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
Vályú fala igen sima, pereme magas,
Evésre való, menekülni nem alkalmas.

Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!

Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
De egy jó moslék kilátásai kiválók,
Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!

Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József