Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri…
Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet,
A végére lásd, hogy mindenki mivé lett…
Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull,
Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl.

Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj,
Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj…
Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

A Hold fekete felhők fogságában él,
Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél…
Erőlködik, jól átnézne a felhőkön,
Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm.

Van olyan, kinek napsugaras élete,
Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete…
Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok,
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok…
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok?
Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.

Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet.
Szerencse adó jó isten, add nekem,
Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!

Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.

Villám-szimfónia szól a sötétlő égből,
Feketés füst száll a sors hajókéményéből.
A forró vaskazánban fekete kőolaj ég,
A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég.

Mindig is a mézes ajkaival csábított,
Én elvesztem örvényében, ő csak ámított!
Lehúzott a mélybe...
Le a meredélybe.

Jobb volna végre embernek lenni!
Embernek, másnak nem... soha semmi!

Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként.

Kemény húsvéti élmény

(Leoninus trió)
Van pl., a húsvét, ami nagy locsolkodás, sonka tormával, meg több pálesz ívás.
Otthont reggel elhagyom… kényelmes, belakott otthont, gusztálom a más… otthont.
Permetezek, invitálnak asztalhoz… fogadom és nekilátok zabához.

Még szobára invitálnak, a nagyi beteg, de locsolom, így úriembernek látnak.
Kezdek enni, szedek bőséggel, erre betódul egy katonakorú tömeg: kölnikkel.
Míg fölálltam... kis pofátlan leült, elkezdte szedettemet enni… öklöm jó befeszült…

Ilyen rossz húsvéti locsolkodásom még nem volt, elmegyek, mert ilyen rossz még nem volt.
Közben láttam, a cica belső párkányon ült, bambán bámult, benne ideg nem feszült.
Elköszöntem, nem marasztaltak… keresztanyámék, rájöttem, értem oda nem voltak.

Vecsés, 2022. június 11 - Kustra Ferenc József

Finom, kellemes étek,
Ez az, mit róla vélek,
A húsvéti sonkáról.

Gyönyörű szép a látvány,
Vendégnek terít a lány,
A húsvéti sonkából.

Mi jó helyről szereztük,
Hozzáértőtől vettük,
A húsvéti sonkát.

Lajos apó ki levágta,
Pácolta és adjusztálta,
A húsvéti sonkát.

Tudja biz’ a páclékészítést,
Nagyon érti a füstölést,
A húsvéti sonkát.

Nejem volt ki megfőzte,
Nem teszi ki a szögre,
A húsvéti sonkát.

Én feladatom felvágni,
Emberesre szeletelni,
A húsvéti sonkát.

Nálunk mindenki szereti,
Kedveli, sőt megeszi,
A húsvéti sonkát.

Finom, füstölt az illata,
Ennivaló a disznó fara,
A húsvéti sonka.

Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József

Az egyik legjobb kollégám volt…

Petike! Elmentél feltűnötlenül
És itt hagytál minket, felelőtlenül.
Még nem hiszem el, hogy elmentél, nem vagy…
Mi mind fájdalmasan kiáltunk, hol vagy!

Holnap lesz a temetésed, fájdalom!
Elmentél, Te jó barát… igen fájlalom.
Tudom, jó férj voltál és jó családapa,
Jó kolléga, mindenkinek a támasza.

Rád mindenki számíthatott, csak segítettél,
Józan, teljes és önzetlen életet éltél.
Fájó búcsú szavai hagyják el ajkamat,
Az emléked megőrizzük és a fájdalmat.

Vecsés, 2002. november 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.