Meditált a szerzőpáros…

Ablakon kinézve,
Álmodozok…, csak szétnézek.
Erre teremtettünk?
Szakadt lelkek buja vágya,
Okoskodás iskolája,
*
Nincsen menekvésem,
Életem, néma kiáltás.
Elfoszlok… széthullok…
Moslékhordó tarisznyája,
Emberiség misztikája.
*
Égi menetrendben,
Minden, már elrendeltetett!
Minden, köve vésve…
Hontalanság gyáva fegyver,
Idegeknek gondos felcser.
*
Sodró a lendület,
Én is sodródok! De merre?
Hol fogok kikötni?
Marokból szórt adományok,
Mérhetetlen gyarlóságok.
*
A sorsom, csak döfköd,
Hab a tortán, hogy még fáj is.
Sorskönyvébe írva…
Hova, tovább, merre, meddig?
Menekülünk jövő keddig…
*
Élet ráncos keze
Simogatja, aszott arcom.
Bőr, a bőrt karcolja.
Onnan aztán majd szerdáig,
Eljutunk a ciszternákig.

Vecsés-Győr, 2016. július 7. – Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ”Ráncigálás”

Harsan a vidék, szólal a kakas,
Ébredjél tüstént ne legyél avas.
Csillan a hajnal, dala madaras,
Kinek van dolga, korán szorgalmas.
Ha izzad a hőség, lehetsz nyakas,
Ám tetted útja kevésbé vajas.

Hogyha a Nap fent már tüzet okád,
Könnyen megütheted majd a bokád.
Nap hevén vörösre ég a pofád,
És nem segít rajtad kalap-komád.
Örülsz, ha elkerül a hőgutád,
Hol a hűvös árnyék enyhülést ád.

Sok ember dolga a nyáron leáll,
Ki a hűsön pilled, henyél és hál.
A bölcs egyén korán munkába áll;
Mire a tűző Nap magasan jár,
Szorgalmas tette rég mögötte áll.
A jó gazda így példával szolgál.

Faragott holnap,
Dörzsöltek szobra készül...
Korhadó forgács.

Nyereség érdek,
Előnyt kovácsolt csalás...
Faragatlanság!

Ídea kopik,
Sok csiszolás morzsolja.
Faraghatatlan.

Embernek sorsát
Körülmények faragják.
Forgácsolt idő.

Kit rugdos balsors,
Érdesedik bús lelke.
Élet faragja.

Vad küzdelemben
Porrá mállik a lét-cél...
Megfaragtatott!

A művelt Nyugat szerelmes lett a háborúba… Már küldenék Ukrajnába a katonáikat…

Aggasztó háború…
Terjed az emberi búság.
Ez háború aggaszt!

Aggasztó háború…
Terjed emberi butaság.
Lelkemben aggódok.

Aggasztó háború…
Van kinek ez nem aggasztó
Én bizony aggódok.

Aggasztó háború…
Nyugati részvevők miatt…
Vörösvonaluk, nincs!

Aggasztó háború…
Ám… konkrétan ne kérdezzél…
Túl sok a szereplő.

Aggasztó háború…
A parancsom, hogy állj!
Te halálosztó vagy!

Aggasztó háború…
Fekete kos! Te népírtó!
Ja! Nép kiirtó vagy!

Aggasztó háború…
Fekete kos! Te Harpagon!
Halált váltasz pénzre…

Aggasztó háború…
Kos! Mesélsz Te a gyereknek?
Tanulja háborút…

Vecsés, 2024. július 3. – Kustra Ferenc József- íródott; HIAQ csokorban, a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: Európa is fegyverkezik! Egy védelmi szövetség, támadásra fegyverkezik…

A II. Világháborúban

Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,
Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,
Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján.

A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul,
Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.
A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra? este, már alkonyul?

Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,
Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más?
Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?

A tisztástól balra is és jobbra,
Szembe is tömör az erdő fala.
Erdőben van partizánok hada.

Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,
Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket?
Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.

Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,
De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.

Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,
Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.
Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd? elállt a lélegzet.

Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő,
A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő?
A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő.

A csatárlánc elé ért a két harckocsi,
De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi?
Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni!

A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek,
De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket.
Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.

Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott,
Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet? zúdított,
A német csatárlánc közepében, németet irtott.

A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,
Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé?
De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé.

A régi ?té?-hármas tank a csatárláncot megelőzte,
És csak közeledett folyvást? vaktában folyvást tűzelve.
A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre.

Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,
A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek.

A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán? hátrált!
Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt.
Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált?

A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek,
A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.
Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!

Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,
Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit?
Tűz! A találat a toronyba csapódott? nem rapid.

Füstszag, nagyon terjengett
A mező, a rozs égett?
Sok katona? mivé lett?

Elfogtak egy német őrnagyot,
Aki oroszul is jól tudott.
Beszélt is, igen értelmes volt.

Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,
Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggelt
Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?

Vecsés, 2015. november 24. ? Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: ?Az utolsó nyár? c. háborús regénye ihletésével?