Mi ez világ?
Mit hajszolunk nap nap után?
Ó mond hova tűnt szép, a jó?
Mivé lett a világ?

Háború? Válság?
Hol az emberség?
Hol a szeretet?
Mivé lett a világ?

Gyorsétterem? Mozi?
Hol a szakadó esőben lopott csók?
Hol a padon ülő szerelmes pár?
Mivé lett a világ?

Tévé, tablet, telefon?
Hol az önfeledten játszó gyermek?
Hol a mese és az álomvilág?
Mivé lett a világ?

Problémás gyermek?
Hol a szülő? Mond hol a szülő?
Hol a kirándulás? Társasjáték?
Mivé lett a világ?

Ó mi ez világ?
Mit hajszolunk nap nap után?
Ó mond hova tűnt szép, a jó?
Ó mivé lett a világ?

Vágyakozás…

Emberek! Már pediglen
Legyen már egy párom íziben!
Jöjjön estére!

Ember! Lelked szava száll,
Párod eljön, kitartó legyél!
Holnap átölel!

Emberek! Szerető pár
Minden vágyam! Kérem a jussom!
Ah! Még nincsen itt!

Ember! Szíve kitárva,
Cirógasd meg amikor belép!
Érted sóvárog!

Emberek! Kell valaki!
Nem nagy kívánság… nem teljesül?
Én most szeretném…

Ember! Megkaptad jussod!
Elhagyni eszedbe se jusson!
Most már a tiéd.

Gyál, 2025, április 4. – Siófok, 2025, április 7. -Kustra Ferenc József- Írtuk, anaforás senrjon versformában. Én a páratlanokat, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva meg a párosokat!

(LIMERIK csokor)
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.

Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.

Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?

Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.

Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!

Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.

Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.

(Anaforás leoninus)
Baki úr meg Bakiné, nem kedvelik tétlenkedést, de legjobban a serénykedést.
Baki úr szólt, asszony menjünk sétálni, vágyom, hogy többeknek sikerüljön ráfázni.
Bakiné asszonyság mondta, Főúton menjünk, gyárak, magánosok a mi terepünk.

(leoninus versszak csokor)
Csak úgy ballagtak mások sorsával szemben, vajh’ miért bíztak sokféle lehetetlenben.
{Gondolom én, hogy az ördög fattyai voltak, másoknak direkte ártani akartak.}
A szentcsalád -gyorsas- ballagásba fogott, a főúton, ahol sűrű népesség lakott…
Volt is rögvest egy bicajos fiatalkorú, kiszúrták a kerekét, volt rögtön ború.
Taxis megállt parkolóba, rohantak és belérúgottak a hátsó világítóba.
Jött arra egy óvodás rolleren, anyja üldözte, ők meg eljártak felöklelően.
Szentcsalád jól érezte magát, megcélozták kifőzdét és törték tulaj fakanalát.

Kinyílt gyártelep kapuja, osontak hegesztőhöz és kilökték kezéből… pisztolya…
Jól mókázott ez a két ’rosszcsont’, de kigyulladt a gyár, így hazafelé rohantak, de prompt.
Minek annyira rohanni, amikor nem is kergeti őket senki.
Láthatatlanok voltak, emberekkel mókázva örömmel harcoltak.
Törtek-zúztak, amihez hozzáfértek, bármerre is mentek ártottak a legénységnek.
Volt, hogy úgy sunnyogtak, lelökték a monitort, biztonsági őr vehetett új monitort…

Ahogy hazaértek nyugvóra mentek lelkek, "mert amit meg kellett tenni, azt megtettük"…
Bakiék foglalkozása, üldöznek mindenkit, 'aszta hegesztő üldöző mindenit'…
Nálunk nincs hétvége, szeretet ünnep se, dolgoznak és örülnek, ha barnul az ülep…

Van sokszor olyan, hogy belógnak stúdióba, Baki megfog szpíker feneket... marokba.
Máskor meg politikai vitába rájuk hozzák kakilást, azok meg hebegnek... Mást?

Vecsés, 2023. február 21. – Kustra Ferenc József – íródott; leoninusban a hibafeltárások segítése okán.

A jó poén nem göcsörtös bunkó,
Hanem egy finom fricska.
Bízzunk benne, megérti a bunkó…
Ide nem kell a bicska.

Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József