Mondják az okosok,
Mondanivalód, ne cifrázd.
A kevesebb, tán’ több.
*
Ők, kik tán’ nem írnak,
Talán csak úgy, pacsmagolnak.
Mondanivaló kell!
*
Röviden írni tán’
Nem rossz, de érthetően írsz?
Tudsz jól fogalmazni?
*
Ahol történet nagy,
Azt biz’ hosszabban kell írni!
Érthető sorokban.
*
A másik fejével
Gondolkozz, értelmes legyél.
Biz’ kellhet cifra szó!
*
Szólj csak oda, ha kell!
De operálj, értelemmel.
Ne hordj, hetet-havat.
*
Ne légy megalkuvó
De szépen írjál rosszról is…
Sértegetni nem kell.
*
Tudd, ha őszinte szó
Hemzseg a versedben, nem jó!
Ez távolságot tart!
*
Homályosan ne írj,
Azt olvasó, majd nem érti.
Finoman, ne sértsd meg!
*
Használj írásjelet!
Szórendet, kordába tartod!
Ne én értelmezzem…
*
Prózavers meg nincsen!
Petőfi, talán írt ilyet?
Akkor nem ismernénk!
*

Szólj, nagy erővel, vagy
Gyengéden, de illendően!
Légy ember, poéta!

Vecsés, 2015. január 25. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ csokorban. (Ezt a versformát én szerkesztettem meg a haiku mintájára. Szótagszám: 6-8-6)

Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték…

Ülök és várok, jön-e jó sorsom.
Bizonyítani volna alkalom?
Karmámat érdekli, velem mi van?
Nem... egy vagyok a tucat áruban…

Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József

A szeretet a
Legfontosabb; életben.
Sok, nem tud adni.
*

A szeretet a
Legfontosabb; életben.
Sok, nem mutatja.
*

A szeretet a
Legfontosabb; életben.
Kevés képes rá!

Vecsés, 2012. szeptember 9. – Kustra Ferenc József – íródott; A néhai, nagy tudású Prof. Dr. Popper Péter tanítása alapján. [A tanítást én elfogadom, sőt, volt bűnügyi nyomozóként alátámasztom!]

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
És nincsen kiút.
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Hol van ebből út?
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Lehet-e más út?
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
De, itt van kiút!
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Akarom! Van út!
*

Végzetes tréfa
Az élet zárt falója;
Sorsunk a döntnök…

Vecsés, 2012. szeptember 5. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú: anaforás fél haiku láncban.

Majd ha egyszer úgy találom,
Akkor tollam jól kirántom…

Papírra rovom, a magas égbe kiáltom…
És tudom, így azzal magam, én jól elásom…

Miért kell poétának olyant írni?
Mert poétának feladat… ily’ lenni!

Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc József – a poéta meditációja…