Udvariatlan, buta, neveletlen emberek mindenfele,
Életüket úgy élik meg, hogy életben… van lehetősége…
Okos, értelmes, vagy gondolkozó ember olyan kevés,
Ismerek ilyent is és ha találkozunk, az oly’ mesés.

Tudjuk Marxtól a pénz a jövedelmezőség felé halad,
De aki sötét-bugyutának születik, az, az is marad.

Öregszem, csak csodálkozok… emberi butaság határtalan,
És óhatatlanul kapcsolatban vagyunk... végeláthatatlan…
Mindenki okosnak képzeli magát, mert ez neki szabadság!
Minél inkább csinálja, annál jobban segíti szabadosság!

Bizony nagyjából ilyen ez a világ,
Okosnak nem terem, csak bánatvirág…

Vecsés, 2015. június 21. – Kustra Ferenc József

Ó, a nyár, akkor él a bogár…
Zöld akkor az összes falevél,
Pereg a homok, mikor mesél.
Ó, a nyár, bizony az elmúlt már...
*

(Senrjú)
Alkony is fáradt,
Megviselték, hő napok…
Hűvös láthatár.

Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József

Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont.
Kósza szélroham, magasra sepri a port.
Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik,
Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik.

Árnyat keres most, az ember és állat,
Hőség olyan, hogy vakolatot mállat!

Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József

A Nap felveszi bíbor köntösét,
Földre villantja uccsó mosolyát.
A Nap máshol kezdi új életét,
A Föld megkezd egy új éjszakát.

Erre mondjuk, hogy a naplemente
Minden este megelőzi az éjt.
Ebben gyönyörködik az ember szeme,
Majd elbúcsúzunk egymástól; jó éjt.

Budapest, 1997. december 9. – Kustra Ferenc József

Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem,
Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem...

Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény,
Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény.
A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd!
Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd!

Emeld az arcot,
Közönyöd, magadról le!
Béke, szeretet.
*

Vágy benne örök,
Már kívánom a jövőt!
Gátmentes létet.
*

Félsz a jövődtől?
Nem kell előítélet.
Bontsd le kőfalat.
*

Akadályon át!
Szeretetláng világit.
Virágpor illat.
*

Harc, mit vívni kell.
Szabadság. csata heve.
Előre, fénybe!
*

Mely dimenzió
Vagy árny vezérli létet?
Együtt, végtelen.
*

Már, hosszú a lét…
Sok teher! Évtizedek!
Csend magányában.

Lelkemben már szúette fává lett a kereszt,
Vívódok, hogyan tovább… de, lelkem nem ereszt.

Vecsés, 2014. szeptember 30.- Kustra Ferenc József – íródott: versben és Európai stílusú haikuban…