Ha egymára talál
két szerető ember,
a szívük megtelik
boldog szerelemmel.
Nem kell nekik akkor
egyedül csak társuk,
mert együtt így lesz szebb
a közös világuk.
Egymás kezét fogva,
segítve egymáson,
könnyebb lesz az élet
ezen a világon.
És ha majd eljárnak
felettük az évek,
a közös múltjukra
sokszor emlékeznek.
Köszönik egymásnak
a sok szeretetet,
mellyel átvészelték
a nehéz életet.
két szerető ember,
a szívük megtelik
boldog szerelemmel.
Nem kell nekik akkor
egyedül csak társuk,
mert együtt így lesz szebb
a közös világuk.
Egymás kezét fogva,
segítve egymáson,
könnyebb lesz az élet
ezen a világon.
És ha majd eljárnak
felettük az évek,
a közös múltjukra
sokszor emlékeznek.
Köszönik egymásnak
a sok szeretetet,
mellyel átvészelték
a nehéz életet.
Szeretni valakit egy élet is kevés
de meggyűlölni néha csak egy pillanat.
lehet hogy néha padlóra kerülök,
de büszkeségem akkor is marad.
Eldobni mindent,s újra talpra állni
mert a büszkeségnek mindig ára van!
És ha tiszteletet már nem tudnak adni,
akkor maradjak inkább egymagam!
Ne ítélj senkit szóbeszéd alapján!
talán megtéveszt,talán elriaszt.
s tán a felszín mögött mélyen eltemetve
csekély külsőm egy jó szívet takar.
de meggyűlölni néha csak egy pillanat.
lehet hogy néha padlóra kerülök,
de büszkeségem akkor is marad.
Eldobni mindent,s újra talpra állni
mert a büszkeségnek mindig ára van!
És ha tiszteletet már nem tudnak adni,
akkor maradjak inkább egymagam!
Ne ítélj senkit szóbeszéd alapján!
talán megtéveszt,talán elriaszt.
s tán a felszín mögött mélyen eltemetve
csekély külsőm egy jó szívet takar.
ha elveszíted mindened és nem lesz már remény,
ha elborul az ég is életed egén.
Ha sírva kell majd küzdened megtörve mindenért,
ha senki nem lesz melletted ,én ott leszek,ne félj.
Ha összeomlik mindened mint színes kártyavár
s csapongva sírva verdesel,mint megsebzett madár.
én ott leszek majd akkor is vigaszként ne félj.
Éltető nektárt ,új erőt csöpögtetek beléd,
és nem kérek érte semmi mást,csak nyújtsd kezed felém,
én ott leszek majd akkor is,ha nem lehetsz enyém.
Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája
De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár
De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét
Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája
De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár
De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét
Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...
Szótlanok világa mutasd magad
Ne tűnjön hangod az ismeretlened
Látom nem tárhatod fel titkaid
Mert elveszne vele szótlan álmod
Egy szótlan többet szól
Mint ezer ember mond
Hangjuk mely régen eltűnt
Most újra zenget erdőt
Mert ha egy szótlan megszólal
Azzal százszor többet mondhat
Ismeretlen mély hangjuk van
Ledönthet mindent ami van
S ha a szó elhallgat
Tudom szótlan szólott
Elcsöndesedik minden
Szótlanul elveszetlen
De egy szó az mint több szó
Hallgatatlan a sok szó
De a szótlan ezt a kísértést
Eldobja nincs már félreértés
De minek küzd egykori hangjáért
Hisz szó ami szó ő egy szót sem ért
Csak saját hangját ismeri
De azon is halványan rí
Koszba porba taposta hangját
Nem akart vele szólni többet
S a hang mely kísért bennük
Most kiáltják el maguk
Ordít mély zengő hangjuk át
Erdők hegyek vastag falán
Mindent eltiporva
Bele taposva porba
S most megváltozott e szó
A szótlan most nagyot szól
Mert ő most nem fog szótlan lenni
Hogy végre kitört a szó benne...
Ne tűnjön hangod az ismeretlened
Látom nem tárhatod fel titkaid
Mert elveszne vele szótlan álmod
Egy szótlan többet szól
Mint ezer ember mond
Hangjuk mely régen eltűnt
Most újra zenget erdőt
Mert ha egy szótlan megszólal
Azzal százszor többet mondhat
Ismeretlen mély hangjuk van
Ledönthet mindent ami van
S ha a szó elhallgat
Tudom szótlan szólott
Elcsöndesedik minden
Szótlanul elveszetlen
De egy szó az mint több szó
Hallgatatlan a sok szó
De a szótlan ezt a kísértést
Eldobja nincs már félreértés
De minek küzd egykori hangjáért
Hisz szó ami szó ő egy szót sem ért
Csak saját hangját ismeri
De azon is halványan rí
Koszba porba taposta hangját
Nem akart vele szólni többet
S a hang mely kísért bennük
Most kiáltják el maguk
Ordít mély zengő hangjuk át
Erdők hegyek vastag falán
Mindent eltiporva
Bele taposva porba
S most megváltozott e szó
A szótlan most nagyot szól
Mert ő most nem fog szótlan lenni
Hogy végre kitört a szó benne...

Értékelés 

