Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és éjszakáimon
visszatérsz te kínommá
vágyammá felépítve
ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY
s újra látlak
látom a csodákat
zuhog az igézet kitakart
testemmel
virrasztok érted
kitakart
idegekkel
nincsen előled menedékem
szavak
mondod szavak
de nem érted meg ha hallgatok
és nincs hitem a hallgatás erejében
az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
nem vagy itt
s én szüntelen
vágyódom utánad
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és éjszakáimon
visszatérsz te kínommá
vágyammá felépítve
ÉBENFA ÉS MÁRVÁNY
s újra látlak
látom a csodákat
zuhog az igézet kitakart
testemmel
virrasztok érted
kitakart
idegekkel
nincsen előled menedékem
szavak
mondod szavak
de nem érted meg ha hallgatok
és nincs hitem a hallgatás erejében
az ősanyag vagy bennem
a paráznaság
égető hiánya
titok vagy
kőteher
kárhozat
nem vagy itt
s én szüntelen
vágyódom utánad
Érezni akarom
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
Legutóbb amikor megláttalak
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
feltámadt érted újra a
vágyam
melleid csodái hódítanak
és száz csókkal
csókolnám a szádat
vad harapásokkal
és puha érintésekkel
csípődet magamhoz vonva
otromba szerszámom
ezt a meredt forróságot
finom tenyeredbe adva
csókolnám selymes
csodádat dús
bozontjaidat
amíg kéjes sóhajaid
betöltenék a szobánkat
kitárt tenyerembe fogva
egész számmal
enném nedvesedő
bársonyos ajkaidat
és ha rázuhannánk
összefonódva az ágyra
az ágyon
átringatnálak téged
egy másik világra
ahol
meztelen szép tested
fölém magasodna
s te lovasom
lennél újra és újra
s amíg lovagolnál
le és föl rajtam
gyönyöröd sóhajait
suttogná az ajkad
én alattad feküdve
ágaskodnék benned
míg te a gyönyörtől
ujjonganál és a
kibuggyanna a könnyed
s ha forró tested
valahogy
fölém keveredne
zsarátnok nyelvem
öledben
vad vágyat verne
nagy melleid gyönyörét
szolgálnám markommal
a számmal
ha eljönne az este
szelíd csillagfénnyekkel
betakarnálak
még nem tudom
hogy ez valóság lesz -e
vagy csak álom
százfokos láz jár át érted
térdrehullva vágyom
a te megváltó ölelésed
a amíg lesz holnap
szeretni szeretnélek
Már csak emlék, ami kis történet volt,
De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Szívemben, míg élek megőrizlek téged,
Lelkem tüze örökké éltet téged.
Nem tehetek róla, hogy így alakult,
Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!
Megértem én az idők szavát,
Nem is akartam semmi mást,
Csak annyi figyelmet, fénysugarat,
Meg ne zavarjunk vele senki mást.
Emberi szeretet és barátság,
Őszinteség, nyíltság és szabadság.
Az én életem már nem fontos,
Te légy nagyon boldog!
Ha láthatlak, én már boldog vagyok,
S ha köszöntesz, attól elolvadok.
Ily kevéssel is beérem tőled,
Lelkemig ér köszöntésed!
Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,
Mindig fénysugárként övez körül téged.
Most búcsúzom, de soha ne feledd,
Amíg élek nagyon szeretlek téged!
Cserébe semmit sem kérek érte,
Megismerhettelek, nekem már ez megérte!
Most fájdalomtól meggyötört lelkem,
Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!
Bezárom hát szívemet, lelkemet,
De hívem megőrzöm emlékedet.
Egyszer, én is az idők múltán,
Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!
De emlékezni jó, akkor is, ha rég volt!
Feledés homálya rá sohasem borul,
Mert az emlékek során a tűz újra felgyúl.
Szívemben, míg élek megőrizlek téged,
Lelkem tüze örökké éltet téged.
Nem tehetek róla, hogy így alakult,
Mindent elsöprő érzés ejtett rabul!
Megértem én az idők szavát,
Nem is akartam semmi mást,
Csak annyi figyelmet, fénysugarat,
Meg ne zavarjunk vele senki mást.
Emberi szeretet és barátság,
Őszinteség, nyíltság és szabadság.
Az én életem már nem fontos,
Te légy nagyon boldog!
Ha láthatlak, én már boldog vagyok,
S ha köszöntesz, attól elolvadok.
Ily kevéssel is beérem tőled,
Lelkemig ér köszöntésed!
Irántad érzett szeretetem, tiszteltem,
Mindig fénysugárként övez körül téged.
Most búcsúzom, de soha ne feledd,
Amíg élek nagyon szeretlek téged!
Cserébe semmit sem kérek érte,
Megismerhettelek, nekem már ez megérte!
Most fájdalomtól meggyötört lelkem,
Mert e kevés fénysugarat is elvesztettem!
Bezárom hát szívemet, lelkemet,
De hívem megőrzöm emlékedet.
Egyszer, én is az idők múltán,
Feltámadok, mint hamvaiból a Főnixmadár!
Testben távol vagy kedvesem,
De lelkem érzi lelkedet,
Így a távolság eltűnik,
Bár testem, hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj!
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el!
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel!
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád!
Vágyam elkíséri testem, amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
De lelkem érzi lelkedet,
Így a távolság eltűnik,
Bár testem, hiányolja testedet.
Ölelnélek, csókolnálak,
S boldogan simogatnálak.
Ám, erre még várnom kell,
Így az idő nehezen telik el!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
Várom, hogy eljöjj,
Várom, hogy átölelj!
Várom, hogy szemeid,
Tüzében égjek el!
Várom, hogy lelkem,
Lelkedben csodára lel!
Várom, hogy szívem,
Karjaidban boldogságra lel!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!
Látom arcodat előttem lebegni,
Mégsem tudom megérinteni.
Fájdalomtól rezdül testem,
S könny árasztja el a szemem.
Minden gondolatom nálad jár,
Vágyakozva gondolok rád!
Vágyam elkíséri testem, amíg él,
Szerelmem elkíséri lelked örökké!
Nagyon hiányzol nekem!
Nagyon hiányzol kedvesem!

Értékelés 

