(3 soros-zárttükrös)
Ha szép a búcsú, az maga a dal…
Szép búcsú olyan, mint egy örök dal…
Ha szép a búcsú, az maga a dal.
*
(leoninus)
Sokatoknak tizennyolc évesen, ez első nagy búcsú lényegében!
Itt már elmúlsz fiatalkorúnak lenni, felnőtt korra kell még várni…
Az huszonnégy évesen jön el, addigra már egyetemet végzed el.

Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától.
*
(Septolet)
Ballag a vén diák,
Életfirkák,
Életindák,
Diákok jópofák.

Ballagás, végleges elvonulás,
Fiatallét siratás,
Búcsú-sírás…
*
(leoninus)
Innen elmenni komoly szándék, már választottál, el is döntve, akarnék…
Talán utoljára fogjuk a másik vállát, énekeljük búcsúnótát...
*
(Bokorrímes)
Ölnyi virág a szeretetet szimbolizálja,
Szintje és a sokféle színe a szimbolika
Értésének, a búcsúkultúrája a mába…
*
Tanárokkal, társakkal
Holnaptól el is váltok végleg!
Új lét… menjetek.

Társasági életet,
Immár új társakkal élhettek!
Új lét… menjetek.
*
(Bokorrímes)
Még egyszer a dalt énekeljétek, ez már a végső búcsú vége!
Hmm… és nem lehet tudni, kinek lesz hosszú, boldog sőt, sikeres léte…

Vecsés, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a középiskolai ballagásról.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Ballagáskon körbejárjuk az iskolát, a termeket,
Ballagások során közben újra hallani, éneket...
Ballagáskon körbejárjuk az iskolát, a termeket.

(LIMERIK)
Öregszünk, így sírva nevetünk,
Váltástól nyomasztó jókedvünk…
Tanárok mosollyal…
Sétánk nem sikollyal…
Új éltet, harcosan beveszünk.

(Senrjon)
Van itt rengeteg virág,
A jókedvünk bíz’ nem nyomasztó.
Élet változó.

(Bokorrímes)
Tanároktól és haveroktól búcsúzunk,
Majdan lehet, hogy kollégiumban lakunk.
A virágjaink is elsorvadnak, ez élet rendje,
Majd nagysokára lesz nekünk nyugdíjas élet csendje.

Vecsés, 2022. május 5. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában…

Mindenki sorsában van ballagás…

Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!

Eljött megint az idő, legyen ez óvoda,
Eljött megint az idő, legyen ez iskola…

Lepergett a homokóra, idő eltelt,
A tanulóknak meg az agya, úgy megtelt,
Lepergett a homokóra, idő eltelt.

Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége,
Az udvaron játszani már nem… felsősökként mivégre?
Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége.

„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik a tanárok, régebben még sokan pedellusok!
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók.

Hiába no, a ballagók azt hiszik, hogy szabadok lesznek,
De bizony nem, mert mennek a gimibe, még tanulók lesznek…
Lesznek új könyvek, új tanárok, tanulás rabjai lesznek!

Itt és most már folyik a ballagás
Ami egy életrésztől búcsúzás…
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik könnyes szemmel társak, a rokonok és barátok.

Lesz -talán- majd öt évente osztálytalálkozó,
Lesz tán’ nyugdíjasként éves osztálytalálkozó…
Lesz még a barátság... együtt osztálytalálkozó!

Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József - íródott alloiostrofikus versformában.

Jöttem, hogy locsolkodjak tenálad én,
Tudom, várod, nálad vagyok fenomén.
Kerestem a legjobb Krasznaja Moszkovszkaját
De vasárnap van, zárva találtam a boltját.
Így kérlek, adj kamatmentesen egy nagy üveg szódát,
Ha elszaladsz, majd húzol magad után a víz csóvát.

Vecsés, 2016. március 26. - Kustra Ferenc József

Tollamból, ha kifogy a tinta,
Mérgemben, papírra fogom… mint flinta.
*
Fújó szél zenél a villanydróton,
Lefújja, hajszál nem marad kabáton.
*
Lakodalomba jól is lehet lakni…
Persze nem kell, kezet letaposni.
*
Mosónő, vasalás után adjusztál.
Meztelen villanykörte nem fokuszál.
Pilóta katapultál.
*
Száraz kenyért rágva, felsértjük ínyt,
Utána még napokig érezzük kínt.
*
Kocsmában hajléktalan nem eszik… iszik.
Ha sokat, majd detoxba viszik.
*
Reggeli kakaóba, mártogatok egy kiflit,
Nem elég… még letépek serclit.
*
Meglepetéstől is eltorzulhat arc.
Lehet ellenfélnek, majd tán’ lelki harc.
*
Ember mindig csinál nagy hülyeséget,
Aztán meg nem érti lükeséget.
*
Szakács süt, főz, mi eszünk,
Mosogatáskor, mi már biz’ elmegyünk.
*
Koffert felnyitotta kapkodó kezekkel,
Boldogan mutatta, tele van szép könyvekkel.
*
Apámba hittem,
Anyám nem engedte.
Van hitem,
De sorsa… végzete.

Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József- 10 szavasokban…