Idő 
Értékelés 
Értékelés Mintha fájna ősznek a táj,
Sose sírj, ha elmúlt a nyár.
Mért szomorú, könnyes az ősz,
Azt se mondtad, hogy visszajössz.
Néma a táj, dobban a szív,
A csillagos éj utcára hív.
Sose sírj, ha elmúl az ősz,
Magányos éjszaka bánata űz.
Mért mondtad, hogy nincs már tovább,
Könnyem csöpög, fáj a magány.
Nincs visszaút, hisz vége már,
Hidd el, én se bírom már soká.
Mintha fájna ősznek a táj,
Örök tél jön, hószakadás.
Égő fájdalmam nem bírja már,
Elhervadt vázámban a rózsaszál.
Mintha fájna ősznek a táj,
Sose sírj, ha elmúlt a nyár.
Borús az ég, esőre áll,
Elmentél, elmúlt a nyár.
Sose sírj, ha elmúlt a nyár.
Mért szomorú, könnyes az ősz,
Azt se mondtad, hogy visszajössz.
Néma a táj, dobban a szív,
A csillagos éj utcára hív.
Sose sírj, ha elmúl az ősz,
Magányos éjszaka bánata űz.
Mért mondtad, hogy nincs már tovább,
Könnyem csöpög, fáj a magány.
Nincs visszaút, hisz vége már,
Hidd el, én se bírom már soká.
Mintha fájna ősznek a táj,
Örök tél jön, hószakadás.
Égő fájdalmam nem bírja már,
Elhervadt vázámban a rózsaszál.
Mintha fájna ősznek a táj,
Sose sírj, ha elmúlt a nyár.
Borús az ég, esőre áll,
Elmentél, elmúlt a nyár.
1939. 09. 03. -n a II. Világháborúban az északi tengereken operáltak a tengeralattjárók…
Délután három órakor kapták... rádióüzenet, kódolt,
Ez, amit, Lemp kapitány az U–30 fedélzetén rögvest dekódolt.
Olvasás után bejelentette a legénységnek, hogy kitört a háború
És az angoloknak velük szemben elkezdődik nyomorúságos, nagy ború!
Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne…
A célpontot, csak este hétkor pillantották meg,
Kivilágítatlan hajó volt. Alig látták meg.
Lemp, segédcirkálóként azonosította célpontot
És a legénység, négy vetőcsövet vízzel elárasztott…
Fél nyolckor kilőtték a célpontra mind a négy torpedót,
Amikből három, totál telibe találta a hajót.
Az U-boot periszkópmélységből figyelte hajó lassú haldoklását,
Ahogy a tenger elnyelte. Legénység, igen élvezte a rombolását.
Napokkal később tudták meg, hogy az, az Athenia személyszállító gőzös volt,
A fedélzetén, civil utasokkal, támadásban volt is százhuszonnyolc halott.
Amikor visszatértek, Lemp kapitányt hadbíróság elé állították,
Végül, csak felmentették, de, már karrierjét sötét árnyak borították.
Vecsés, 2016. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Joachim Peiper: „Farkashajsza” c. dokumentum regénye ihletésével.
Délután három órakor kapták... rádióüzenet, kódolt,
Ez, amit, Lemp kapitány az U–30 fedélzetén rögvest dekódolt.
Olvasás után bejelentette a legénységnek, hogy kitört a háború
És az angoloknak velük szemben elkezdődik nyomorúságos, nagy ború!
Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne…
A célpontot, csak este hétkor pillantották meg,
Kivilágítatlan hajó volt. Alig látták meg.
Lemp, segédcirkálóként azonosította célpontot
És a legénység, négy vetőcsövet vízzel elárasztott…
Fél nyolckor kilőtték a célpontra mind a négy torpedót,
Amikből három, totál telibe találta a hajót.
Az U-boot periszkópmélységből figyelte hajó lassú haldoklását,
Ahogy a tenger elnyelte. Legénység, igen élvezte a rombolását.
Napokkal később tudták meg, hogy az, az Athenia személyszállító gőzös volt,
A fedélzetén, civil utasokkal, támadásban volt is százhuszonnyolc halott.
Amikor visszatértek, Lemp kapitányt hadbíróság elé állították,
Végül, csak felmentették, de, már karrierjét sötét árnyak borították.
Vecsés, 2016. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Joachim Peiper: „Farkashajsza” c. dokumentum regénye ihletésével.
Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.
Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.
Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.
Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .
A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.
Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…
Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.
Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.
Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.
Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .
A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.
Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…
Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József
Dobhártyámon lüktet
A ritmus-periódus
Jazz ütemre
Mély hangok mögött
Olykor felkiált rekedten
Az elme
Pereg a dob
A perc
A gondolat
Feszülten ringat
A hangulat
Szünetjelek közt
A csend
Sikító sziréna
Húrok varázsa
Még szerényen vonz
Csendes pengetéssel
A rezonancia
Búgva
Olykor
A légzést elnyomja
Hamisan
Kígyóként tekeredik
Nyakamra
Pereg a perc
Elnyúlik a terc
Kattan a kulcs a zárba
Mára
Elmentem szabadságra.
A ritmus-periódus
Jazz ütemre
Mély hangok mögött
Olykor felkiált rekedten
Az elme
Pereg a dob
A perc
A gondolat
Feszülten ringat
A hangulat
Szünetjelek közt
A csend
Sikító sziréna
Húrok varázsa
Még szerényen vonz
Csendes pengetéssel
A rezonancia
Búgva
Olykor
A légzést elnyomja
Hamisan
Kígyóként tekeredik
Nyakamra
Pereg a perc
Elnyúlik a terc
Kattan a kulcs a zárba
Mára
Elmentem szabadságra.
Könnyben fuldoklik
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
*
Sírkertben is köd…
Csendes levélmorajlás.
Ringató halál…
*
Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
*
Folyódba lépni
Újból már, biz’ nem lehet.
Csónak elúszott.
*
Víznél sem az már
A fodor mi régen volt.
Hullám is elhal.
*
Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?
Lelkem itt most, ki is buggyan,
Sírodon nagyon is koppan.
Hallod-e, hogy az ész roppan?
*
Sírok, fénylenek
Sok mécsesnek lángjától.
Felemelően.
*
Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
*
Az emlékkapuk
Nyílnak, szépség kitódul.
Jó a társaság…
*
Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
*
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek.
Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
A szél és nagyon süvít.
Emlék ül, kövön…
*
Sírkő csendesen
Csak fekszik padom mellett.
Elhunyt őseim…
*
Álmaim, vágyaim, ma már mind, távol kóborol,
De szép emlékképem van, képzeletben valahol,
Ez a novemberi reggel, nagy titkokat takar,
Kutya fekszik egy sír mellett, hasán egyet vakar.
A novemberi hajnal érzelem hegyeket mozgat.
Nagy a felhőség felettünk, de könnyeket nem hullat.
*
Sírkertben is köd…
Csendes levélmorajlás.
Ringató halál…
*
Képzeletben visszamegyek én a mától nagyon riadtan,
Emlékszem még, hogy milyen voltál, mit szerettél, megfáradtan.
Te nem vagy már meghaltál, minthogy élj miattam föltáratlan.
*
Folyódba lépni
Újból már, biz’ nem lehet.
Csónak elúszott.
*
Víznél sem az már
A fodor mi régen volt.
Hullám is elhal.
*
Itt most gondolatban pár kortyot iszogatok veled,
És enélkül túlvilágon, a helyed, hogyan leled?
Lelkem itt most, ki is buggyan,
Sírodon nagyon is koppan.
Hallod-e, hogy az ész roppan?
*
Sírok, fénylenek
Sok mécsesnek lángjától.
Felemelően.
*
Szívem kalimpálva ver, oly' nagyon emlékszem rád,
Hogy beszélgessünk, gyakran én is elmentem hozzád.
Billiárd lett a vége, nejed, „sört vágott” hozzád.
*
Az emlékkapuk
Nyílnak, szépség kitódul.
Jó a társaság…
*
Te már a megnyugodott lelkek templomában vagy,
Én már fázok, megyek is, ha feltolult emlék hagy.
Sírod lesz még hidegebb is, most még nincs itt a fagy.
*
Csend van, nyugalom.
Gyertya füstje hullámzik…
Pihenő lelkek.
Vecsés, 2016. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
