Szófelhő » Elm » 92. oldal
Idő    Értékelés
Történelmünk egy szelete…

Október huszonharmadika,
Az újkori szabadság napja.
Fegyvert fogott és harcolt a nép,
Két hét után, biz' eljött a vég.

Mi, bizony igen jól emlékszünk,
Hogy jött a sok-sok tank ellenünk!
Gyerekek és nők, kint az utcán,
Molotov koktél repült is mán’.

Nem hiányzott hazaszeretet,
A szabadságvágy hívta népet.
Ment, akit érdekelt a haza,
Sokan bizony nem tértek haza.

Az idegen hatalom tankjai,
Tapostak, mint óriás lábai,
Nem kímélték a nőt és gyermeket,
Irtották a hazafi fejeket.

Elbukott a dicső szabadságharc,
Őrködjünk, ne legyen már itt több harc!
Népünknek ez olyan szép emlékkép…
Becsülettel őrizzük emlékét!

Budapest, 1997. augusztus 30. - Kustra Ferenc József – íródott; az 1956 -s Forradalom és szabadságharcunk emlékére…
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 287
Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza.
Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba!
Vörös lett a vértje és fű-zöldje.
Győzött harc... az élet fejedelme.

El, ne- veszítsd tenmagadat magyar!
Onnantól neked, az élet fanyar
És nem egyenesíthető kanyar!

Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát!
Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát…

Vörös lett a kardja és fű-zöldjébe törölte!
Hőstetteket... akarta, de biz' el nem törölte...
Pedig de, mindent megtett, hogy árokba döfködje...

Vecsés, 2014. október 23. – Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 298
Történelmi emlékezés…

Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...
Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet…
Csattanás? Nem kósza... tankágyú lövés lehetett.
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Majd jött tavasz is… a bitók ideje…
Belesodródott a hazánk az őszbe,
Tavasszal meg holtakat... szél lengette...

Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc József – írva: triolett versformában. Nyolcsoros strófa, amelynek mindössze két ríme van, és a kezdő sor háromszor, a második kétszer tér vissza.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 292
Az évek árnyékából
Emlékek élménye köszön
Túl lép a lét
Egy újabb kor-kövön
Minden nap öleljen
Szeretet élet-öröm
Isten éltessen
A lelkedet örökkön
Milliónyi csillag fénye
Szemedből tündököl
Kivetül az égre
Mint tükör
Lelked hologramja
Lényed beragyogja
Isten éltessen
Áldva boldogságba
....és még ezernyi gondolat
Száll ......csak száll
Fénnyel telik a kívánságkosár
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 244
A kávéház ablaküvegén
Esővíz s a por elegyén
Megtapadva
Kinn rekedt a hétköznapi
Város szürke zaja.
A kőburkolaton
Hajnali zápor
Nyomain visszaverődnek
A délelőtti sietős árnyak
Az ásító házak

Cukorüledék maradt a csésze aljában
Édesítve pár gondolatot
S a szavak között kávéízzel
Keveredik a dohány füst

Ráérős percek
Az asztalra telepednek
Könyökölve..
Még egy ideig magamban
Elidőzök a gondolattal...
A duruzsoló embertársaságban
...elmondhatom...sziesztáztam

Rövidesen elballagok
A sorok végén kikacsintok
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 157