Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet!
Szorosan, karodba simulni...

Igen, ölelj titokban Sanyi!
Úgy fogok öledbe omlani!
Rázd fel a lelkemet,
Ébreszd fel testemet!
Karodban aléltan pihenni...
*
Bűnös gondolatra zsibbadnék,
Veled, csak együtt lélegeznék.
Tarkóm simogatnád,
Élményt beleadnád...
Illatodtól megrészegülnék...

Égnék, érzelemtől tikkadnék
És szívdobbanást méregetnék!
Hajam csókolgatnád,
Lelked nekem adnád.
Őrült vágyadtól elszédülnék!
*
Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Kéne, szívdobbanás,
Lélek... lenne csodás.
Szünetbe kávét iszogatni...

Rám borulna világom Sanyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Álom, elolvadás,
Közös szívdobbanás.
Ígérd meg, nem fogsz rágyújtani..

Vecsés, 2019. február 9. - Veresegyház, 2020. augusztus 8. - Kustra Ferenc József – romantika, szerelem, LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat meg szerző-, és poéta társam, Mészárosné Maya.

Az élet és a lélek megrontója…

A pletyka sötét!
Félelem nélkül
Zöm hazugságot
Szül eredményül.

Pletyka, maga a sötétség,
A fényvesztettség,
Pokolba levonzó, vak mélység
*

Méregként terjed,
Senkit nem kímél,
Miért állna meg
Már az elsőnél?

Legveszélyesebb a lélekméreg felszívódása,
Mert az agyat is teljesen körbejárja.

*
Gúnyos szavakkal
Illet, záporoz.
Megtévesztéssel,
Fájdalmat okoz.

A gúny olyan, mint egy rozsdás tőr!
Lélekben, előre tőr!

*
Vigyázz, ki ne mondd
A piszkos pletykát.
Ne legyél álnok,
Hamar fogd be szád.

Ha, tovább mondod, akkor terjeszted a pletykát,
Növeled ártatlan rémálmát!

*
Fékezd a nyelved!
A pletyka csapda,
Ha szállni hagyod
Lehetsz a rabja.

Van, hogy még a halott is dumál…
Holttest is pletykál.
*

Ha hallgatni tudsz:
A csend hatalma
Pletykának veszte.
Béke a jutalma.

Szabadka, - Vecsés, 2018. február 26. – Jurisin Szőke Margit – Kínai, ,,bambuszköltészet’’ = ,,vu-csüe’’ 4x5 Rímképlet: xaxa (x = végtelen) szerzője – a 10 szavasokat írta: Kustra Ferenc

A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye,
Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye…
Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza,
És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja!

Csend
Fénye
Magához
Ölel. Lelkem
Boldogan szárnyal.

Sértőszó nem hat.
Lelkemben él
Szeretet,
Béke s
Hit.

Hit,
Béke s
Szeretet,
Lelkemben él.
Sértőszó nem hat.

A csendem jobban behatol a lelkembe,
Mint egy bősz kiáltás reám, keménykedve.

Fény
Szárnyán
Repülnek
Vágyak s remény,
Az est csendjében.

Vágyak és remények, sírós esdések este,
Álmomban eljutok a csendes végtelenbe.
Ekkor élvezem, hogy mily’ a csendesség heve...

Éj
Sötét s
Végtelen.
Vak csend, lelkem
Fénnyel tölti fel.

Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe…

Vecsés, 2011. május 31. – Szabadka, 2017. november 26. – Kustra Ferenc József - a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.

Versben és apevában meditált a szerzőpáros…

Esteledik, napi elmúlás közeledik
Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg.

Nap
Korong
Alant jár.
Est sötétje
Közeledik már.

A dombról búcsút
Int ódon vár.
Lassan rá
Álom
Hull.
*
Percek felébrednek, hogy siessenek vagy sem,
Sötét lepel is készül, hogy leterítsen-e mindent.
Táj, sötétülő bíborvörösben... csak nézem.
De, a szín is elmegy aludni, itt is hagy majd, mindent.

Lesz
Álom,
Vagy mégsem?
Múló percek,
Majd elárulják.

Alomba merül
A táj. Sötét
Takaró
Mindent
Fed.
*
Sötétben ébred a szerelem is, majd ural mindent,
A vágyak is felkeltek, eljöttek, hogy tobzódjanak.
Reggelig tart az uraskodásuk, elérnek mindent,
A várfalak még vakolatra várva, álmodoznak.

Éj
Ébreszt
Szerelmet,
Vágy nő, szárnyal
Csillagos égig.

Ódon vár meg csak
Álmodozik,
Új ruhát
Venne
Már.

Vecsés, 2017. augusztus 1. – Szabadka, 2017. szeptember 19. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a versszakok alá az apeva párokat, szerző- és poéta társam Jurisin Szőke Margit.

Gyere ide, boruljon vállamra arcod.
Összekötötted velem a sorsod.
Egy lélek lettünk, két testbe öltve.
Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.

A sóhaj, mi felszakad belőled,
a fájdalom, magadból kitéped.
Lélegzetemmel belém költözik.
Megretten, és örökre megszökik.

Támaszai vagyunk mi egymásnak.
Felettünk évek gyorsan elszállnak.
De a lelkünk összenőt, hát örök.
Várnak minket mennyei gyönyörök.