Új évet írunk. Temessük mélyen
Emlékeinkbe mindazt, mi bánt,
S ne legyen semmi ebben az évben,
ami árnyékot vetne reánk.

Legyen erőnk, hogy meg tudjunk vívni
minden harcot, mi vár még reánk,
akarva, küzdve, százszoros hévvel,
s ne legyen, aki utunkba áll.

Szeressünk. S úgy is éljünk meg mindent,
mint ritka percet, mely olyan csodás,
mit egy álom, mit őrizünk féltve,
szívünk legmélyebb, féltett zugán.

Halljunk meg minden apró hangot
Amely hozzánk szól, s szívünk falán
úgy törjön át, mint parányi fénypont,
mely utat mutatva ragyog reánk.

Napfényben ússzon mindig a reggel,
s úgy süssön be az ablakon át,
hogy a ránk omló meleg sugárban
érezzük: milyen szép a világ.

Hozzon az újév jólétet végre,
hogy ne halljunk oly sok síró fohászt,
bőséges áldást új reményt hozzon
mindenkinek, és ezer csodát!

Pihenj csak. Itt leszek melletted,
s csöndesen őrzöm álmodat,
lágy takaróval betakarlak,
megsimítva az arcodat.
Ne félj. Ha rosszat álmodnál,
elég egy sóhajtás nekem,
s messzire űzöm a rosszat,
amelytől riadt leszel.
Pihenj csak. Fáradt vagy. Látom.
Elárulja a két szemed.
Olyankor bágyadtan nézel,
szemed is elárul nekem.
Ne félj. Én itt leszek mindig,
s ha kell, virrasztok veled,
hűvös estéken, téli éjen,
majd meleg takaród leszek.
Átölellek és magamhoz húzlak,
hogy érezzem milyen meleg
tested, amikor átölelve
békésen itt alszol velem.
Tudod, nekem csak az a fontos,
hogy mindig melletted legyek,
s megőrizzelek minden bajtól,
hiszen annyira féltelek.

Látni a lekvárral befröccsent csörgősipkát
Meg csoszogós, öt számmal nagyobb gumicsizmát.
Vannak, rémesen rémisztő… látni más álcát.
*
(senrjú)
Van jó álarc és
Lejjebb… ruhaköltemény!
Kitalációk!
*
Vannak, rémesek,
De, édesek is vannak!
Lekvár, folyik rajt’!
*
(10 szavas)
Zsongó-bongó a nagy bálterem,
Zenekar eljátssza nekem, az én kedvencem.

Van itt kitéve farsangi fánknak bő választéka,
Legalább ebből egyél bőven… aztán nézz piára.
E farsangi úri-muri bizony, remek jelmezbál,
Persze inni, annyit kell, biztos legyen… hazatalál.

Vecsés, 2019. január 7. – Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

A remény, nem más, mint a vágy jó-nagy tükröződése.
A vágy elhatalmasodik, beteljesülést várjuk.
A rossz vágyaknak is van látható tükröződése
De
A jót vagy a rosszat -sajnos- nem mindig toleráljuk.

A túlzó remény, a vágyak -téves- félreértése.

Vecsés, 2017. június 14. – Kustra Ferenc József – íródott: a témához -általam- fejlesztett 6 sorosban.

Bőszen fakulok,
Őszön fanyalgok.
Ködben nem látok,
Bőrt én nem váltok.
Minden csak régik,
Vitál csak késik.

Megújhodás a jövő,
Eljő? Még tán' nem késő?

Budapest, 2006. január 12. – Kustra Ferenc József