Az önmagukat túlzón szerető emberek,
Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek.

Nem lehet egy embertől olyat követelni,
Amire nem képes, nem adatott meg neki.

A halál óráját, nem lehet megválasztani,
Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni.
Persze élet faramuci, közbejöhet bármi...

A környezeti csend már izgatottá válik,
Látni, a távolban már többször is villámlik?
Én békésen elalszok, csend, javamra válik.

Az élet nagyon igazságtalan, sokszor meg durva,
Én -sok szépet kaptam- köszönöm fél térdre borulva.

Karod kemény, rideg és érzéketlen, ahogy ölelő,
Szerelmed már nem érzem, olyan, mint egy régi temető?

Nagyságos uram, ön egy nagyszerű, jóságos ember,
Köszönöm, hogy ötven botütéssel... még agyon nem ver.

A pletyka táplálja a gyűlöletet, fokozott terjedésben,
Mint a láng, az elállt esőben, a szép kis fenyőerdőben.

Mocsár mozdulatlanságában, belesavanyodik az agyvelő,
Már nem is tudja, hogy milyen is a szép, napfényes, virágos mező!

Bombamentesítőknél dolgozok, mint öreg katona, ó, én magányosan!
Sokkal jobb, egyedül repkedni, mint tandem ernyővel lezuhanni párosban?

A Titanicot úgy építették, hogy az teljességgel elsüllyeszthetetlen?
Robbanás volt... tagadják, óceánban megtalálták négyezer méter mélyen?

Az emberek világának egyik, legundorítóbb vonása,
Hogy az áldozat immár nem számít! Minden hős-jogvédő, csak a
Terheltet védi, mert csak annak -bűnösnek- van emberi joga!

Vecsés, 2019. március 17. ? Kustra Ferenc - Gondolatok oximoronban?

(Bapeva)
Vagyok,
Már élek!
Ezt nem kérte,
Szülői parancs,
Hogy életre keljek.
Ha már vagyok, nem féltem,
De ennél jobbat reméltem.
Óvodásként, órákon múlott
Hogy nem haltam meg, hogy nem lett végem?
Ifjúságom összetörték, mi végre?
*
Vagyok,
Mert élek!
Már nem félek,
Hogy mi lesz velem.
Napok beszédesek,
Elátkozott vagyok én.
Hetedíziglen, de miért?
Mikor így semmi sem normális!
Ez határozó, uralja létem,
Nem tűrném, tennék bármit, ha lehetne!
*
Vagyok,
Még élek!
Ezt nem kértem,
Szülői parancs
Még annyira hatós!
Életminőségem is
Folyamatosan, de romlik.
Öregségi vágy, nem teljesült,
Már semmi nem fog beteljesülni!
Átokba zárva életem, de miért!
*

(Senrjú)
Élet, csorba kard,
Nem vág, de cipelni kell!
Csend és ködfüggöny?
*
Élet, csorba kard,
De vajh? mitől csorbult ki?
Csend beszélhetne?
*
Élet, csorba kard,
Ó, mily? nehéz cipelni!
Ködfüggöny, bezár?

Vecsés, 2020. november 12. Kustra Ferenc ? önéletrajzi írás: anaforás; bapeva és senrjú csokrokban.
A 10 soros ?bapeva? az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soronként eggyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.

Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De, akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.

Kis csizmák és cipellők, az ablakban,
Nyugodtan várakoznak szépen, sorban.
Télapó végül, valamikor megérkezik,
A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik.

Gyere, mert nagyon várunk,
Maradj kicsit még nálunk.
Tudjuk szánod kint vár már,
Máshol is sok gyerek vár.

Odakint, hideg szél fúj, és szállingózik a hó,
Mi meg itt bent ülünk és jó meleg a kandalló.
Piros a ruhád, mint egy szerető szív,
Gyere, mert a sok gyermek, már nagyon hív.

Szép a történet, reggelre minden teljesül,
Sok kis cipőben a sok-sok ajándék beül.

Télapó, idén, most elbúcsúzunk
De, majd, gyere jövőre is, várunk?
Szakállas Télapó a barátunk!

Vecsés, 2016. május 31. ? Kustra Ferenc

Meg is gyújtjuk az első gyertyát, a lángjában látok mindent,
Bár kissé torznak tűnik, mert olyan, mint ami kikent-kifent!
Advent első gyertyája ez a fényadó,
Belendült a várakozásunk, hitadó!

Jövő vasárnap meg is gyújtjuk a második gyertyát
És nézzük, nézzük, majd szívünkbe fogadjuk fény lángját.
Meditálunk is hosszasan, csendben, ez már maga... áhítat,
Lelkünkben a béke erősödik, mit szeretet átitat.

(Bokorrímes)
Harmadik vasárnap ismét nagy szeretettel gyertyát gyújtunk,
Várjuk, hogy várakozás ideje elmúljon... térden csúsztunk.
És tudjuk, mikor szeretetünk beteljesül, abba bújunk.

Elérkezett az idő a negyedik gyertya meggyújtásához,
Készültünk lélekben, a szeretet, terjesztő szórásához.
Lobogva ég a kicsike, meleg fény és olvadozik a viasz,
Közben hirdeti életnek értelmét, ez a lelkünknek nagy vigasz!

Ahogy áhítatosan, merengőn önmagunkba nézünk,
Ez már a hittel teli érzés, ami nagyon kell nékünk!
Vár minket a hajnali mise, hív az ajtó kilincse,
Ott a szeretünk is erősödik, mi a lélek kincse!
Ott a hajnali misén, majd esdve, együtt esünk térdre,
És a sok térdkoppanás együtt vár újjászületésre!

(3 soros-zárttükrös)
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében
A kopott világ, megváltóért kiált újult hitében?
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében.

Az esti gyertyafényes asztalnál az árnyékoló fények
Tövében, mindenki hálát is ad imádkozva az égnek!

Vecsés, 2020. november 24. ? Kustra Ferenc

Télidőben benne járunk,
karácsonyra készülődünk,
új egyházi évbe léptünk,
lélekben már ünnepelünk.

Várjuk megváltónk eljövetelét,
kis Jézusnak születését,
advent első vasárnapján,
lángra lobban lila gyertya.

Első gyertya a Hit szimbóluma,
másodiknak a Remény,
harmadvasárnap az Öröm,
majd lángra lobban a Szeretet.

Ekkor várjuk, hogy Jézusunk,
megérkezzen, megszülessen.