Lépted alig érint talajt
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.

Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.

Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.

A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.

A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod

Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.

Egy - két ligetben
Hol termett a sok barack
Manapság ott pusztít
Az innovált tarack
Gabona helyett
Vetettek gránátot
És pár előkelőség
Nagy profitot aratott

Nem volt még század
Ahol drága volt az Élet
És csak tátod a szádat
Miként szállnak az árak
Mindenért bőséges
Számlázás a részed
Olcsó még ma is
Egyszerű kis léted

Örülhetsz hogy nem hull
Fém-áldás az égből
Nem kaptál a profitos
Tarack terméséből.
Elveszett a liget
Az éden a földön
A kánaán is mese
Vagy talán egy börtön

Egy - két ligetben
Leledzik kis remény
Hol az ember szerényen
De nyugodtan meg él
Sok fa még ép
S megterem a barack
Nem kell a népnek
A profitos tarack!

Az elárvult csigaház
Ropogva lapul
Egy luxus-divatjamúlt
Sáros cipőtalp alatt
És töredezett szimbiózisban
A száradás függvényével karöltve
Az enyészet aszfaltozott útjára
Lép.
Eddig tartott a lét.

Csigaházas korok rakódtak
Gyúródtak
Elvesztek
A taposó léptek alatt.

Vívmányok kitűzött célja
Mára már
Csak a jövőt zsugorítja!
Pedig ha...
Egyszerűen a természetben
A természettel
..áá......!?
Oda már nem tér vissza az ember!

A nagy vonat most
Rossz irányba halad
Mi csodás volt régen
Mind mögöttünk marad
Csak el ne fogyjon még
Alóla a sín
Ki ott lesz a peronon
Szívében zokogva sír

Nem tudni
Hogy megy vagy tolat
Melyik irányba
Zötyöghet a vonat
És odakintről
Nincs mi hívogat
Mert
A gaz -
tett zöldellő határt
sivárrá ölelő
Végtelen parlaggá
Néhol lakatlanná

Ide szól a jegyünk nekünk
Egyszer úgyis megérkezünk.
A végállomás köd-fátyolos peronján
Mindannyian majd leszállunk
S addigra megértjük
Talán
Mire volt jó az utunk.

Én szeretem a hazámat…

Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell,
Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el!
Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában,
Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában…
*
(Septolet duó)
Beszélek magyarul,
Élek magyarul,
Halálom majd magyarul!

Hazugok,
Árulók…
Megbüntet majd magyarok Istene,
Mindene!
*
Magyar vagyok, szeretem…
Hazát is szeretem…
Itt lélegzem!

Csak létezzem,
élvezzem.
Nem vétek,
Tévedek?
*
(Senrjon duó)
Bántanak itt ezerek,
Dőlhetnek bár, magas hegyek rám…
Én itthon vagyok!

Nem népmese… maradok,
Én is egy vagyok magyarok közt!
Én magyar vagyok!
*
(15 szavas-6 sorban)
Föld anyám!
Úgy
Szeretlek Hazám!
Magyarok közt idegenek
Itthon le pökhetnek,
Szállnak belőlem hazafias énekek…
*
(Anaforás senrjú)
Hazám el ne vessz!
Hazám itt vagyok veled!
Hazám: egy vagyunk…

Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában.