Idő 
Értékelés 
Értékelés Versben és európai stílusú haikuban… meditálok.
Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…
Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.
Pillanat eljön,
Mindig itt van és újra…
Egyedül megyek…
*
Kijelölt utunk,
Lehet, hogy korcs… göröngyös.
Betontalan sár!
*
Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?
Volt már, szép sorban, aki feladta,
De neki addig tartott az útja…
Neki már hallgat… szíve dallama…
*
Végtelen út nincs,
Csak még nem látjuk véget…
Ütköző, itt is…
Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
*
Végtelen úton
Haladok, mondják, rendben.
Ki, ez esztelen?
Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József
Lépj tovább, adtak már jó tanácsot, sokan, többen,
De ugyan hova menjek? Nem megy ez olyan könnyen…
Mások gondolják, a másiknak olyan egyszerű az élet,
De nem gondolnak bele, hogy tán’ esetleg, végleg széttépett…
Mosoly minek... nincs arcomon, de így tudhatják, nem hamis,
De nem jó nekik, mert állítják, próbáljam, eljön az is.
Pillanat eljön,
Mindig itt van és újra…
Egyedül megyek…
*
Kijelölt utunk,
Lehet, hogy korcs… göröngyös.
Betontalan sár!
*
Végtelen úton elmenni, azt jelenti, elmenni örökre,
Onnan visszajönni nem lehet soha! Ugyan már, hogy lehetne?
Ez az út van kijelölve, feladni nekem hogyan lehetne?
Volt már, szép sorban, aki feladta,
De neki addig tartott az útja…
Neki már hallgat… szíve dallama…
*
Végtelen út nincs,
Csak még nem látjuk véget…
Ütköző, itt is…
Az én utam sem végtelen, végéhez ér egyszer,
Szívemben, majd néma lesz a csend... már sokadik-szer.
Hidd, nem lesz, hogy nem tudnám, nem vagyok, véglegesszer...
*
Végtelen úton
Haladok, mondják, rendben.
Ki, ez esztelen?
Vecsés, 2016. szeptember 18. – Kustra Ferenc József
A behívattak: a már olyan régen a fronton ott vesztek utódjai…
(alloiostrofikus versforma)
Hadvezérről? Nem zengek én egy ölös ilyenről…
Háború szervezőjéről? Sohase egy ilyenről!
Kinek a nevét örökre az ölés tartja a magasba…
Kinek a neve már alapba is lángol a jó magasba…
Én csak az helyes hétköznapi emberről… zengek.
Hogy az ők képviselői, ha jót-szépet zengnek.
Én az egyszerű bevonuló emberről zengek
Mert én megtudtam, máris kapott behívót… rengek!
Ki volt készíve neki nehézgéppuska, miből harci lónak egy elég vala…
Á… nem kellett cipelni, de ha az ellen ekkora csulónak ment neki… vala.
Kit meg volt… az első napon egy bomba majd’ eltalálta, örült, hogy van egy lába.
Másnap műtét, sok havi kezelés, fél évig haza sem mehetett, volt sorsába.
Végül hazavitték, ahol bombánál biz' nagyobb meglepetés várta.
Közben már az özvegye más felesége, más a gyerekei apja.
Igy biz’ fejre állt a világ, ez meg, meg sem rettent, mert ez az itthoni csatatér…
A katona meghalt bánatában és fájdalmában… talán fent… a végtelen tér.
(senrjon trió)
Már senki nem emlékez,
Lett ő ismeretlen katona.
Még él családja?
Nem emlékszünk gyerekre
Meg nem a férjezett özvegyre…
Kicsik felnőttek?
Fonton még hány ilyen lett?
Holtra lőve vajh' min kesergett?
Háborús héják!
Vecsés, 2016. 09. 01. Kustra Ferenc József – Európa pont hevesen készül egy ilyen háborúra s ez ellen írtam.!
(alloiostrofikus versforma)
Hadvezérről? Nem zengek én egy ölös ilyenről…
Háború szervezőjéről? Sohase egy ilyenről!
Kinek a nevét örökre az ölés tartja a magasba…
Kinek a neve már alapba is lángol a jó magasba…
Én csak az helyes hétköznapi emberről… zengek.
Hogy az ők képviselői, ha jót-szépet zengnek.
Én az egyszerű bevonuló emberről zengek
Mert én megtudtam, máris kapott behívót… rengek!
Ki volt készíve neki nehézgéppuska, miből harci lónak egy elég vala…
Á… nem kellett cipelni, de ha az ellen ekkora csulónak ment neki… vala.
Kit meg volt… az első napon egy bomba majd’ eltalálta, örült, hogy van egy lába.
Másnap műtét, sok havi kezelés, fél évig haza sem mehetett, volt sorsába.
Végül hazavitték, ahol bombánál biz' nagyobb meglepetés várta.
Közben már az özvegye más felesége, más a gyerekei apja.
Igy biz’ fejre állt a világ, ez meg, meg sem rettent, mert ez az itthoni csatatér…
A katona meghalt bánatában és fájdalmában… talán fent… a végtelen tér.
(senrjon trió)
Már senki nem emlékez,
Lett ő ismeretlen katona.
Még él családja?
Nem emlékszünk gyerekre
Meg nem a férjezett özvegyre…
Kicsik felnőttek?
Fonton még hány ilyen lett?
Holtra lőve vajh' min kesergett?
Háborús héják!
Vecsés, 2016. 09. 01. Kustra Ferenc József – Európa pont hevesen készül egy ilyen háborúra s ez ellen írtam.!
(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.
Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.
Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!
Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.
Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.
Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.
Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.
Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött…
Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint…
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.
Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül… a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak…
Nem kell más nekünk!
Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék…
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.
Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.
Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.
Vecsés, 2023. március 15. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szergej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.
A jelen, élő háború a gazdagok tovább gazdagodási terepasztala s a halottak?
(3 soros zárttükrös csokor, anaforás, belső rímesben és önrímesben)
Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat,
Bizony, kint a fronton a géppisztoly nem is zümmög! Sorozat kattogva ugat…
Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat!
Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár,
Hallom a közelgő zizegést, „hasra paraszt”! Gazdagok játéka is ez itt már…
Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár.
Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet,
Lövész gödörbe nem ér el, az ellenfelét elkapja… kilöttyenti levest!
Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet.
A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig,
A táncoslábú parancsok, szinte csak a saját életéért aggódik… táncig…
A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig.
Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni,
Katona, ha egész nap éhezik és egy gödörben gubbaszt… mit lehet elvárni…
Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni.
Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan,
Túl…ilyen agyi és más torz lelkiállapotban, csoda, ha a szökésbe zakkan…
Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan.
A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják,
A hazai katonák, a frontjukon meghalni nem akarókat… „agyon bántják” …
A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják.
Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni,
Aki túlél, mivel fog foglalkozni, hol fog munkát találni, miből megélni…
Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni.
Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat,
Aki túlélte az ellenségeket, a lövéseket, a bűnhalmozásokat…
Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat.
(senrjon trió)
Már több millió halott
Van temetve a temetőkben.
Fúj, te háború.
Ez is olyan, mint többi!
De fekete kosok bűnösök!
Fú, te háború.
Rothadt háború nem is
Emberi tulajdonság, ez gáz…
Fúj, te háború.
Vecsés, 2026. március 4. – Kustra Ferenc József- írtam. a szomszéd háború megítéléséről.
(3 soros zárttükrös csokor, anaforás, belső rímesben és önrímesben)
Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat,
Bizony, kint a fronton a géppisztoly nem is zümmög! Sorozat kattogva ugat…
Bizony, kint a fronton nem a szomszéd kutya ugat, de az ágyú folyton ugat!
Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár,
Hallom a közelgő zizegést, „hasra paraszt”! Gazdagok játéka is ez itt már…
Hallom a közelgő zizegést, tudni való, hogy a soros drón errefelé jár.
Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet,
Lövész gödörbe nem ér el, az ellenfelét elkapja… kilöttyenti levest!
Lövész gödörbe zizzenő postás, zizzenve hozza a fél ideji ebédet.
A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig,
A táncoslábú parancsok, szinte csak a saját életéért aggódik… táncig…
A táncoslábú parancsok, ha ezt meg is tudja, nem küld másikat, minek… smucig.
Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni,
Katona, ha egész nap éhezik és egy gödörben gubbaszt… mit lehet elvárni…
Katona, ha egész nap nem kap enni, esti harcot, hogy lehet tőle elvárni.
Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan,
Túl…ilyen agyi és más torz lelkiállapotban, csoda, ha a szökésbe zakkan…
Túl mostoha körülmények okán katonák jó része egyszerűen megzakkan.
A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják,
A hazai katonák, a frontjukon meghalni nem akarókat… „agyon bántják” …
A hithű hazai katonák, nagyon is olyan fajták, hogy a másfajtát… bántják.
Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni,
Aki túlél, mivel fog foglalkozni, hol fog munkát találni, miből megélni…
Aki túlél, nyomorékon hazamehet, illeszkedni… gyermekével szaladni.
Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat,
Aki túlélte az ellenségeket, a lövéseket, a bűnhalmozásokat…
Aki túlélte gránátokat, a bombákat, gránátokat, az „okos” drónokat.
(senrjon trió)
Már több millió halott
Van temetve a temetőkben.
Fúj, te háború.
Ez is olyan, mint többi!
De fekete kosok bűnösök!
Fú, te háború.
Rothadt háború nem is
Emberi tulajdonság, ez gáz…
Fúj, te háború.
Vecsés, 2026. március 4. – Kustra Ferenc József- írtam. a szomszéd háború megítéléséről.
Tábortüzek fénye akkor nem világított az égre,
Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége!
Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre?
Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott,
Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott.
A vaksötétben csak a hó fénye világított,
A sok harcedzett... bánatkönnyeket potyogtatott.
Másnap már a világosban, harminchét fok mínusz volt a módi,
Topogni kellett, meg a karokat közben magukhoz csapkodni...
Levelet írni nem tudtak, meztelen kéz biz' kezdett elfagyni…
Írták volna a családnak, hogy jól vagyok, megvan mindenem, még élek,
Drukkolok magamnak, hogy hazamehessek, de, hogy nem, ettől úgy félek…
Otthon mi a helyzet, mindenki egészséges, tudtok, van mit ennetek?
Jó lenne tőletek kedveseim, szereteteim egy levél,
Hogy tudjam a fiam is jól van, emlékszik és nem beteg, még él.
Jó lenne párocskám, ha írnál nekem tenmagadról,
Meg megírnád, hogy a disznókkal tele van az akol?
Mutatsz-e fényképet a gyermekünknek és mesélsz rólam neki?
Hogy van egy apja, kinek a hazáját jó messze kell védeni.
Bumm! Itt egészen a közelben egy gránát robbant, nagyon levágott,
Ezt is megúsztuk, de a bajtársammal szidjuk e mocskos világot!
Veszélyben az éltem reggel, délben este,
Itt nincs az embernek nyugodtas éjjele.
Esténként kérem, hogy hosszasan imádkozzatok értem,
Hátha az imátok lesz a gránátok elleni vértem.
Jaj! Riadót kiabálnak, jön, egy orosz támadás, már, lőnek is,
Mi is gyorsan megnézzük a fegyvereket, befagyott, ez is, az is…
Most, fű nem zöldell
Don-kanyari harcmezőn.
Vérrel áztatott!
*
Sok, katona sír,
Már most sem lelhető föl.
Mindent hó borít.
Reggel, ahogy felkel a nap, látszik, hogy ő is félve teszi,
Rezeg a levegő, hogy volt, aki ezt itt, meg is érheti…
Bánná, ha úgy reggel, több sírhantot látna domborodni…
Nincsen mese, mert itten, sokkal jobban kell acsarkodni.
Megint egy gránát, ez a szomszéd körletben landolt,
Ott is van ismerős, kérdés, hogy szerencséjük volt?
Egyszer, még lesz itt
Zöld fű a Donnak partján…
Harcmező, már nem.
*
Meleg fürdőre
Vágy katona, hidegben.
Árokban lakik.
Most mondták, a postajáratot szétlőtték, meg a leveleket is,
Így otthonról hírek mostanság már, nem jönnek, bár várjuk még, csakis.
Ott voltak a honfijaink, a mi hazácskánk hősei,
Ők voltak minekünk a leszármazottaknak... ősei.
Volt, ki azért kapott ott, levelet és híreket,
Volt, aki íves sírhalmot és virág töveket…
Ők akkor ott harcoltak, hogy jót hozzanak a majd, holnapba,
Hőseink voltak, mert tették sokan életüket feladva…
Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc József-: írtam: Versben és haikuban.
Mert azt látták volna és akkor az életeknek vége!
Mikor írtak halványzöldes színű tábori levélre?
Melegedés nélkül a húsuk szinte lefagyott,
Tudták, a muszka lövész vastag pufajkát kapott.
A vaksötétben csak a hó fénye világított,
A sok harcedzett... bánatkönnyeket potyogtatott.
Másnap már a világosban, harminchét fok mínusz volt a módi,
Topogni kellett, meg a karokat közben magukhoz csapkodni...
Levelet írni nem tudtak, meztelen kéz biz' kezdett elfagyni…
Írták volna a családnak, hogy jól vagyok, megvan mindenem, még élek,
Drukkolok magamnak, hogy hazamehessek, de, hogy nem, ettől úgy félek…
Otthon mi a helyzet, mindenki egészséges, tudtok, van mit ennetek?
Jó lenne tőletek kedveseim, szereteteim egy levél,
Hogy tudjam a fiam is jól van, emlékszik és nem beteg, még él.
Jó lenne párocskám, ha írnál nekem tenmagadról,
Meg megírnád, hogy a disznókkal tele van az akol?
Mutatsz-e fényképet a gyermekünknek és mesélsz rólam neki?
Hogy van egy apja, kinek a hazáját jó messze kell védeni.
Bumm! Itt egészen a közelben egy gránát robbant, nagyon levágott,
Ezt is megúsztuk, de a bajtársammal szidjuk e mocskos világot!
Veszélyben az éltem reggel, délben este,
Itt nincs az embernek nyugodtas éjjele.
Esténként kérem, hogy hosszasan imádkozzatok értem,
Hátha az imátok lesz a gránátok elleni vértem.
Jaj! Riadót kiabálnak, jön, egy orosz támadás, már, lőnek is,
Mi is gyorsan megnézzük a fegyvereket, befagyott, ez is, az is…
Most, fű nem zöldell
Don-kanyari harcmezőn.
Vérrel áztatott!
*
Sok, katona sír,
Már most sem lelhető föl.
Mindent hó borít.
Reggel, ahogy felkel a nap, látszik, hogy ő is félve teszi,
Rezeg a levegő, hogy volt, aki ezt itt, meg is érheti…
Bánná, ha úgy reggel, több sírhantot látna domborodni…
Nincsen mese, mert itten, sokkal jobban kell acsarkodni.
Megint egy gránát, ez a szomszéd körletben landolt,
Ott is van ismerős, kérdés, hogy szerencséjük volt?
Egyszer, még lesz itt
Zöld fű a Donnak partján…
Harcmező, már nem.
*
Meleg fürdőre
Vágy katona, hidegben.
Árokban lakik.
Most mondták, a postajáratot szétlőtték, meg a leveleket is,
Így otthonról hírek mostanság már, nem jönnek, bár várjuk még, csakis.
Ott voltak a honfijaink, a mi hazácskánk hősei,
Ők voltak minekünk a leszármazottaknak... ősei.
Volt, ki azért kapott ott, levelet és híreket,
Volt, aki íves sírhalmot és virág töveket…
Ők akkor ott harcoltak, hogy jót hozzanak a majd, holnapba,
Hőseink voltak, mert tették sokan életüket feladva…
Vecsés, 2016. szeptember 2. – Kustra Ferenc József-: írtam: Versben és haikuban.
