Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség,
Minél jobban öregszem, egyre csak csökkenve-nő a kétség.
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség.
*
(Kereszt rímes duó)
A jó öreg Mester folyton a nyomomban van
Néhányszor ijedtem... jól rám hozta a szívbajt.
A jó öreg Mester szerintem oly' tévedésben van...
De ettől még küldheti akarattal rám a szívbajt!
Voltam én ’Go’ tanfolyamon és nyolc lépést fejből visszamondtam.
Egyik edzőnk világbajnok is volt… Ilyet még ő sem tud mondta,
De én megnyugtattam, hogy biz' bűnügyi nyomozó vagyok, mondtam,
Hogy filmszerű a memóriám, áldott-szerencsés vagy te, mondta!
*
(Senrjon trió)
Kuszálódó gondolat
És köveim is kuszálódnak!
Játék heve él!
*
Gondolatim, jó sokan
Beszélgetnek öreg Mesterrel…
Életjáték él!
*
Kőpadlón élek immár,
Nem érem föl asztalt… játszanék!
'Go' játék a vég…
*
(Septolet)
Ez lesz,
Míg nem lesz
Halál uralma
Élet ura.
Mester fen kaszát.
Irgalmát…
Az irgalmatlanságát…
Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség,
Minél jobban öregszem, egyre csak csökkenve-nő a kétség.
Szerintem születésem óta les engemet a sötétség.
*
(Kereszt rímes duó)
A jó öreg Mester folyton a nyomomban van
Néhányszor ijedtem... jól rám hozta a szívbajt.
A jó öreg Mester szerintem oly' tévedésben van...
De ettől még küldheti akarattal rám a szívbajt!
Voltam én ’Go’ tanfolyamon és nyolc lépést fejből visszamondtam.
Egyik edzőnk világbajnok is volt… Ilyet még ő sem tud mondta,
De én megnyugtattam, hogy biz' bűnügyi nyomozó vagyok, mondtam,
Hogy filmszerű a memóriám, áldott-szerencsés vagy te, mondta!
*
(Senrjon trió)
Kuszálódó gondolat
És köveim is kuszálódnak!
Játék heve él!
*
Gondolatim, jó sokan
Beszélgetnek öreg Mesterrel…
Életjáték él!
*
Kőpadlón élek immár,
Nem érem föl asztalt… játszanék!
'Go' játék a vég…
*
(Septolet)
Ez lesz,
Míg nem lesz
Halál uralma
Élet ura.
Mester fen kaszát.
Irgalmát…
Az irgalmatlanságát…
Vecsés, 2021. november 29. – Kustra Ferenc József
Írok én a szemetelő, szitáló esőben,
Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben
Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.
Agyamból, szinte betűpermet hullik,
Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban,
Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban.
Ma már rég nem lúdtollal írok,
De golyósok, bizony kifogyók!
Olyankor betétet gyorsan cserélek,
Mert gondolatok útról még letérnek…
Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami,
De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni,
Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid,
A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid.
.
Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk,
Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod…
Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok,
De közben van, hogy öt verset is előrántok,
Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból.
Fekve megelevenedik golyóstollamból…
Én csak fogom finoman toll szárát
Ő meg szántja a betű vonalát.
Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet,
Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet!
Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van,
Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban!
A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar.
Elhamvadó láng haloványodó fényénél
Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél.
Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József
Ücsörgök, a parki ernyő alatt kőszékemben
Egyik kezemmel megfogva, bízok az ernyőben.
Agyamból, szinte betűpermet hullik,
Vágyam, hogy most írjak, biz' el nem múlik!
Írok én szitáló esőben és szitáló gondolatban,
Le is írok mindent, őszintén, de nem álnok fondorlatban.
Ma már rég nem lúdtollal írok,
De golyósok, bizony kifogyók!
Olyankor betétet gyorsan cserélek,
Mert gondolatok útról még letérnek…
Írni, akkor kell, ha eszedbe jut valami,
De akkor gyorsan, papírra le kell karcolni,
Mert különben kiderül, emlékezet bizony rövid,
A legjobb gondolat is elszáll, lelép, marad semmid.
.
Legyen kezed ügyében mindig cetli és ceruzacsonk,
Ezek kicsik, nagy helyet nem foglalók, és már írhatod…
Én lefekvéskor mindig egy kicsit olvasok,
De közben van, hogy öt verset is előrántok,
Mert megszáll az ihlet, ki kell adnom magamból.
Fekve megelevenedik golyóstollamból…
Én csak fogom finoman toll szárát
Ő meg szántja a betű vonalát.
Elálmosodni, majdan csak ezek után lehet,
Mit leírtam, az olvasók örömére…? Mehet!
Az én kezem ügyében kicsi gyertyacsonk is van,
Mert hátha ott ragadok lelkemben, egy kunyhóban!
A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar.
Elhamvadó láng haloványodó fényénél
Még azért, gyorsan írok, majdnem vaksetétnél.
Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc József
Bármit is teszel,
A célhoz előbb nem érsz.
Te bármit is kérsz.
*
Bármit is akarsz,
Ha sosem élsz, küzdhetsz, így
Hiába remélsz.
*
Bármit is hiszel,
Ha állsz, meredten nézel.
Több sebből vérzel.
*
Bármit is megtudsz,
Sohase mond, hogy hallgass,
Emlék? Ne altasd!
*
Bármit is gondolsz,
Magadról és hiszel is.
Terhed, nyomasztó.
*
Bárhogy is remegsz,
Lelked, eszed nagyon fél.
Csak magadban ülsz…
Vecsés, 2012. október 28. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, Senrjú csokorban
Gravest; Rosemary azonos c. verse alapján a szerző engedélyével.
A célhoz előbb nem érsz.
Te bármit is kérsz.
*
Bármit is akarsz,
Ha sosem élsz, küzdhetsz, így
Hiába remélsz.
*
Bármit is hiszel,
Ha állsz, meredten nézel.
Több sebből vérzel.
*
Bármit is megtudsz,
Sohase mond, hogy hallgass,
Emlék? Ne altasd!
*
Bármit is gondolsz,
Magadról és hiszel is.
Terhed, nyomasztó.
*
Bárhogy is remegsz,
Lelked, eszed nagyon fél.
Csak magadban ülsz…
Vecsés, 2012. október 28. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, Senrjú csokorban
Gravest; Rosemary azonos c. verse alapján a szerző engedélyével.
(Bapeva)
Lanyha
Telünk van,
Hó meg semmi!
Árva felhőcske
Sem kóvályog erre.
Elindultam orvoshoz,
Mínusz négy fok… gyalogosan.
Az úton fáztam, átkozódtam,
Télikabátom volt, sál, kesztyű nem!
Csak ücsörögtem maszkban, előtérben…
(Apeva)
Én
Lüke,
Nem vagyok
Már legényke…
Hacukákat föl!
(Senrjú)
Mit gondoltam én?
Körbevesznek, lehelnek?
Jól összefagytam.
(3 soros-zárttükrös)
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek…
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
(Septolet)
Szikrázó napfény,
Hideg nagy-legény,
Kemény-legény.
Orvosnál vacogtam,
Amit kaptam…
Hazafelé futottam,
Meg is izzadtam!
Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
Lanyha
Telünk van,
Hó meg semmi!
Árva felhőcske
Sem kóvályog erre.
Elindultam orvoshoz,
Mínusz négy fok… gyalogosan.
Az úton fáztam, átkozódtam,
Télikabátom volt, sál, kesztyű nem!
Csak ücsörögtem maszkban, előtérben…
(Apeva)
Én
Lüke,
Nem vagyok
Már legényke…
Hacukákat föl!
(Senrjú)
Mit gondoltam én?
Körbevesznek, lehelnek?
Jól összefagytam.
(3 soros-zárttükrös)
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek…
Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek.
(Septolet)
Szikrázó napfény,
Hideg nagy-legény,
Kemény-legény.
Orvosnál vacogtam,
Amit kaptam…
Hazafelé futottam,
Meg is izzadtam!
Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
Aki túl hamar megelégszik alkotásával az
Súlyos vétket követ el önmagával szemben.
Shakespeare a pokol ebei veszélyeiről beszél,
Milton vakul is látta az Elveszett Paradicsomot.
Ady Illyés szekerén robogott, és Madách
Keserű rokonszenvvel írt az ember tragédiájáról.
Világunk telve van mindennel ami elképzelhető,
Tengerek mélységével és ágaskodó hegycsúcsokkal
Hol majd hogy végtelen a kilátás és ritka a levegő.
Nem elég csak a lélek hangjára hallgatni.
Mélyebbre kell búvárkodni és magasabbra szállni
Ahol maga a fold szellemének moraja regél.
Ha már túlfolyik poharad és tüzel a szíved
Bátran vedd kézbe lantod vagy tollad
És bizalommal örvendezzél vagy búsulj.
Súlyos vétket követ el önmagával szemben.
Shakespeare a pokol ebei veszélyeiről beszél,
Milton vakul is látta az Elveszett Paradicsomot.
Ady Illyés szekerén robogott, és Madách
Keserű rokonszenvvel írt az ember tragédiájáról.
Világunk telve van mindennel ami elképzelhető,
Tengerek mélységével és ágaskodó hegycsúcsokkal
Hol majd hogy végtelen a kilátás és ritka a levegő.
Nem elég csak a lélek hangjára hallgatni.
Mélyebbre kell búvárkodni és magasabbra szállni
Ahol maga a fold szellemének moraja regél.
Ha már túlfolyik poharad és tüzel a szíved
Bátran vedd kézbe lantod vagy tollad
És bizalommal örvendezzél vagy búsulj.
