Hol a kiút?

Eltévedtem!
Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége,
A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje,
Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege.
Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya,
Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol,
Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol!
Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül,
Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Remegek a hó puszta magányos iszonyatától,
Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától?
Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját,
Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát?
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek,
Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek.
A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek,
Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek?
Van-e kiút?

Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.

Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…

Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Végre! Az idén is eljött a tavasz,
Reggel köszöntek a madarak; szevasz.
Madár csivit a csalhatatlan jele,
Végre ideért a tavasz eleje.

Levegő melegszik,
A hideg öregszik,
Életritmusunk növekszik,
Tavaszi zápor leesik.

Vecsés, 2015. február 26. –Kustra Ferenc József- írtam: Versben és 10 szavasban…

Rügyek pattannak
Egymás után, szárnyalnak.
Élet kezdődik.
*
Élet a réten,
Sok új virág tündököl.
Földi szivárvány.
*
Remény hónapok.
Vannak szerelmi álmok.
Nyíl’ akácvirág.
*
Ibolya illat
Lengi be mind, a mezőt.
Meleg szellő leng.
*
A virágos fák
Mellett, méhraj döngicsél.
Lélekújulás.
*
Hegyek még zordak,
Kopárság kezd zöldülni.
Hideg sziklatömb.
*
Harmatcsepp remeg
Hajnali leveleken.
Meleg napsugár.
*
A medve kinéz,
Bent hagyja a sítalpát.
Idő melegszik.
*
Fészeképítés.
Ez, remény kikelete.
Életsarjadás.
*
Cseresznyevirág
A csend ékesszólása.
Szamuráj Bushi.

Vecsés, 2015. április 26. – Kustra Ferenc József- Tavasz pályázatra készült… Matsuo Baso eredeti haiku stílusában.

A zöld szín jegyében…

Még játszadozik
Erdőben a hideg szél.
Zöld, előre tőr!
*
Zöld erdőben a
Madárdal messze zengő!
Fák alatt, zöld fű.
*
Zöldült hajtások
Várják a kikeletet.
Langymeleg már van.
*
Csermely csöndesen
Csobog, fagyveszély megszűnt.
Zöldülő erdők.
*
Langyos verőfény,
Sétál kizöldült réten.
Minden megújult.
*
Természet rezzen,
Hintázó fűszálaktól.
Rét, már kizöldült.
*
Rét beöltözött
Zöldülő fűkabátba.
Legelő is lesz…
*
Zölddel a fű, fa
És látja a pirkadat.
Szellő, melegszik.
*
Zöldülő fáknak
Gyenge hajtása nyílik.
Lombkorona lesz.
*
Terv-áradatok
A kizöldült erdőben.
Megújul minden.
*
Arany izzasztás…
Változatosan zöld fák…
Hajnal meleges…
*
Jó idő megjött,
Csodát hozott meleg szél.
Minden kizöldül.

Vecsés, 2018. február 28. – Kustra Ferenc József – íródott; íródott: Basho féle eredeti stílus-ban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.