Szófelhő » Egsz » 13. oldal
Idő    Értékelés
Minő dőre dolog, derűre jön ború,
Végleg megy el a kedvünk és jön reá bú.
Tizenhat huszonöt, mindjárt üt az óra,
Már biz' nem lesz Calypso, holnap virradóra.

Most beszélget B.Tóth még egyszer Jakubcsekkel
És együtt sztoriznak, a szép emlékekkel.
A Laci előkotort mindenkit, régit,
Hogy mondja el utólag, ha van sérelmit.

Nem talált olyan kollégát, ki szólt volna,
Rosszat, kellemetlent, és most utószóra.
Hallgatók is csak révednek vakvilágba,
Nem értik, ki lökte Calypsot, a poklába.

Két hete írta újság, megszűnik adónk,
Pedig ez egy nagycsalád, az összetartónk.
Sok betelefonáló hangja elcsuklott,
Hallottam, szpíker meg, hang nélkül zokogott.

Fantasztikus volt, nagycsaládi, emberi,
Ez már hit volt, modern vallás és világi.
A Calypso hajó, ma, tizennyolc harminckor
Végleg kiköt, többé nem fut ki… semmikor.

Meleg volt, emberi, családias… tényleg!
Tizenkét és fél év után ennyi… végleg?
Kinek állt érdekében ezt megszüntetni?
Nem tudom, de tudat, nem hagy már nyugodni.

Nap közben ez volt a totál élvezetem,
Ha bajom volt vagy baj ért, a pihenésem.
Nem lesz több játék vagy érdekes interjú,
Majd egyedül leszek, mint karón a varjú.

Hat éve egyszer beszéltem a Dombival,
Meséltem, hogy jártam az újfunlandival.
Utána meg beszéltem a testbeszédről,
Mint kommunikációs lehetőségről.

B.Tóth most is jó-pofizik, talán helyesen,
De hallom hangján, búcsúzik, véglegesen.
Előjön, megelevenedik a régmúlt,
Ma este fél hétkor lesz... a Calypso régmúlt.

Jók voltatok fiuk, lányok, és Calypsosok,
És Ti hallgatók, családom is voltatok.
Családom! Hátha jobbra fordul a sorsunk,
Hátha lesz egyszer új Calypso… bizakodjunk!

Vecsés, 2001. november 30. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 166
Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni!

(anaforás, belső rímes, 3 soros zárttükrös duó)
Kosok! Katonák lelke farol és remegve, halálközeli tébolyban halk dalt dúdol…
Kosok! Sorozással alapítani császárságot? Közben támogatjátok másságot?
Kosok! A friss katonák élete kettő óra! Ez az új demokrácia… mióta?

Kosok, A TV mutat filmet sorozásotokról! Rossz a véleményünk embervadászatról...
Kosok, Lassan már nem lesz, aki meghaljon! Olyan ez, mint a profi sertésvágóhídon…
Kosok, Katonák lelke első ágyúsortűznél kiürül… Gyermeke felnő egyedül…
*

(senrjon csokor, fél haiku-lánc formátumban)
Katonák lelke pusztul,
Ha tud, ha nem beszél angolul.
Harcok ördöge!

Hányszor maradt életben?
Ez mind beleégett lelkébe.
Harcok ördöge!

Katona lelke otthon
Jár, de fronton, szabadság sem jár!
Harcok ördöge!

Lelkében nagyon izgul,
Rakétát túléli, vagy pusztul…
Harcok ördöge!

Fronton, lelke irányít,
Parancsnoka pisztollyal másít!
Harcok ördöge!

Lélek kapaszkodó: szív.
Szívet bánat, majd megszakítja…
Harcok ördöge!
*

(10 szavas trió)
Kosok, frontkatona lelkét szétraboljátok,
Ha meghal… hullazsák és úgy hordjátok!

Katonák meg is őrülnek…
Halálközeli tébolyba, már nincs minek… örüljenek!

Katonákat emberrablással szedik össze,
Esze, szíve, lelke, itt tört össze…

Nem kapnak, csak hevenyészett kiképzést,
Sőt, katona lelke begyűjti kisértést.

Katonák szabadulnának harcok ördögétől,
De nincs lélekszabadulás ebből… lélekgyilkos meséből!

Vecsés, 2024. június 1. –Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Zenés Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A komplett Európa, USA, oroszok, mindenestől... A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 186
Tavaszi anziksz…

Ahogy tavasszá válik a tél,
Meleg szellő, rügyeket kefél…
Állat már, hidegtől nem is fél.

Szellő ölel ágat,
Napsugár rügyet csókol rá.
A kutyus napozik.

Hamar jön a tavasz, érzem, már ma.
Patak csobog, fényed várja.
Hamar jön a tavasz, érzem, már ma
*

Lassan a fagy is kiolvad már, mindenekből.
Kiolvad belőlem is, főleg a lelkemből…
Magamhoz térek lassan, mint fák a ligetből.

Megszűntek a fagyok,
Dermedt lelkem is felenged.
Dereng már a tavasz.

Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
Szellő fúj mosolyt a világra.
Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
*

Lám... új fényeket vélek -körben- felfedezni,
Szívem is átérzi ezt, és kezd melegedni…
Látom a rügyeket, kezdenek virágozni...

Életre kel minden,
Szívem telik szeretettel.
Fakadnak a rügyek.

Napfény lesz kis virágok párja.
Méhek zsongása - szép zene lágya,
Napfény lesz kis virágok párja.

Vecsés, 2016. április 25. – Szabadka, 2018. január 16. – Mórahalom, 2018. január 21. – Kustra Ferenc József: a verset én írtam. A HIAQ -kat Jurisin Szőke Margit írta. A 3 soros-zárttükrös versszakok, Farkas Tekla munkája.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 115
Régi gyermeknapok…

Nincs már mamám,
Papám,
Van unokám…
*
Voltam gyermek,
Élője csendnek,
Csodálója hegyeknek,
Fáról leszedtek…
**
Létrázok unokám után,
Leszedem öreg-sután,
Bambán…
*
Öregen vágy: abrakadabra.
Agybajra,
Meleg Fagyba
Gallyra, gangra.
*
Legszebb nap, ha itt a gyereknap,
Ugye te gyerek, ez ma a csodanap?
Szórakozni veled én is akarok,
Várnak ránk sok-sok programok...
*
Papus: a legnagyobb kincsem,
És ennél sokkal nagyobb nincsen,
Hogy szüleim és Ti is szerettek...
Veletek maradok gyereknek!

Vecsés, 2023. május 27. –Kustra Ferenc József- íródott: gyermeknapi emlékezésként!
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 142
Csak együtt és csak egymásért!

Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
Én most összebújok tollammal, hangtalan.

A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése,
Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése…
A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése.

Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be…
Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek.
Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése…
Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek!
Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele…
Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek?

Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan?
Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan?

Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 175