Ez az év is kőkemény volt
bosszankodtunk már eleget,
nem kívánok semmi mást, csak
legyen a szívekben szeretet.

Hol szeretet uralkodik
menekül a bú, a bánat,
megbocsájtás csillagával
díszítsd fel a fenyőfádat.

Kívánok hát mindenkinek
áldott, boldog ünnepeket,
a megváltó üzenete
töltse el a lelketeket.

Most éljek elvesztésedből?

Előtűntél végtelen nagy semmiből,
Én most éljek, az elveszítésedből?
Már végleg eltűntél tán’, mindenestől…

Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna…
De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna…
Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna…
Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna…

Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el!
Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el.
Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el.

Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba,
Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba.
Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet,
Szerelem és nő nélkül, a maradékban még mit vélhet?

Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József

Zsákja súlya nyomja vállát,
temérdek bánat van benne,
meggyújtva szeretet lángját
elégeti lassan, csendbe.

Újra elindul az útján,
hisz van bőven neki dolga,
bánatokat gyűjt a portyán,
övé a lelkeknek mocska.

Jézusom! Te jól ránk küldted a pokol kénes leheletét!
Szeretünk, kérünk, most küld ide szeretet elsöprő szelét…
Fa mellett állunk és várjuk a mosolyod melegét,
Űzd el innen rossz sorsunk sötét felhőjét, fellegét…

Mi innen, a család, a nép teli torokból üzenünk,
Segíts, karácsonykor éledjen újra az ősi hitünk.
Kérünk, ne lépj oldalra, és ne csak legyints ránk…
Küld szereteted, mint óvó felleget… miránk!

Vecsés, 2012. december 13. – Kustra Ferenc József
Felbert Zsolt: Napfény óda c. verse ihletésével.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mikor mindent elönt a lágy gyertyafény,
Szeretni kellene egymást emberek,
Elsimítani, mik viták köztetek.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Kiújul és feltámad a vak remény,
Kiürül szívetekből a gyűlölet,
Levetitek mindaz, mi nem szeretet.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mindent eláraszt az Isteni dicsfény,
Mikor pompában csillog... karácsonyfa,
Béke honol kis lakba, palotába.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ne vessen árnyékot a szeretetfény.
Az angyalok figyelnek ott fent bennünket,
Együvé tartozás feszítse keblünket.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Ilyenkor, hideg tél kellős közepén,
Künn, hóban, didergünk sokan eleget,
Becsüljük meg a családi meleget.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mért nincs szeretet a gyűlölet helyén?
Mikor karácsonyfa csillog-villog,
Az állkapcsotok vajh’ mért vicsorog?

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A szeretet lehetne a költemény.
Az övéit szerethetné mindenki,
Estét jó lenne boldogan élhetni.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
A család szétesik, mint a szétlőtt trén.
Ha nem együtt ünnepelünk e napon,
Elveszünk szeretet nélkül és vakon.

Karácsonykor a szeretet ünnepén,
Mentsük már meg, a szeretetet hetykén.
Értsd meg a jövőt, de viselkedj hetykén
Karácsonykor a szeretet ünnepén.

Vecsés, 1998. december 19. - Kustra Ferenc József