Négy év küzdelem megéri,
s ha boldogan megéli,
tudás fájának gyümölcsével
hidd el, a diák beéri.

Tanul, okul a félérett,
a tudás elérése végett,
a tanárnak munka ő,
és diákunk beérett.

Négy esztendő elszaladt
A diák a próba felé haladt
írásbelik, szóbelik réme
jaj, a szó bennszakadt.

Levizsgázott a kis sereg
Senki sem pityereg
Büszke tanárok körében
Most banketten tetszeleg.

Mint ki jól végezte dolgát
s nem játszva a balgát,
érett gyümölcskosárként,
Most lógatja a lábát.

Négy év küzdelem megérte,
És boldogan megélte,
a tudás fájának gyümölcsével
Minden diák beérte.

Mikor a Kelet,

jön felém és szárnyal.

Várom és látnom kell

röppenő szárnyad!


Amikor a Dél,

elkábítva éget.

Csábító a vágy,

hogy elégjek érted!


Mikor a Nyugat,

leereszti szárnyát.

Látom a Kelet

árnyékos játékát.


Amikor az Észak,

közelít és támad.

Csodás élményekkel,

újra Téged várlak!

Hallgatag a messzi táj
Az eltüntettet hangját
Keresi ezredek óta
Oly gyönyörű port szórt rája

De a szépség az nem szó
Hallgatag már ehhez szól
Hogy mily gyönyörű e táj
Messzi földről ugyebár

De mi ez a hang
Valami fel cseng
Hát persze szólott a természet
Hagyd meg e táj élő szépségét

Ne félj én nem bántalak
Most csak épp bámullak
Megvédlek akár életem árán
Hogy ne kelljen félned soha se már...

Múlhatatlannak érzem, feledni nem tudom,
A csillagok közt, tudom, ott íródott.
Telnek a hetek, hónapok és évek,
A Te arcod látom minden éjjel s reggelen.

Egy másik élet, mikor újjá születünk,
Egymásra lelünk, s újra együtt leszünk.
Egy könyv őrzi csupán a kezdetet s véget,
Szerelmünk akkor, végre beteljesedhet!

Már telefonon sem beszélünk
Nem tudom mi lesz velünk
Beteg is vagy nagyon Szívem
De így is szeretlek hidd el

Mást sajnos nem tudok tenni
Csak egyetlen dolgot, szeretni
Szeretlek nagyon Szívem
Az élet csak így valamilyen

Ha az ember nem tud szeretni
Akkor már nem is érdemes enni
Jobb ha inkább éhen halsz
Vagy csak simán meghalsz

A szeretet a lényeg
A tűz mi folyton éget
Ha ez véletlenül kialszik
Vele halunk mi is