Életfeladvány…

Haláltól félni?
Élőként félni, miért?
Az élet része!
Minden idő eltelik,
Mit a bánat megeszik.
*
Vajh’ végleges-e?
Vajh, van-e konkrét oka?
Az élet része!
Átkozott bűn megragadt,
Örökre rajtam maradt.
*
Lélek is hal-e?
Reinkarnáció van?
Az élet része?
Lelkem, kereszténységem,
Tartja egyszerű kérdésem.
*
Én nagyon bízok,
Hogy van visszajövetel…
Az élet része?
Visszajövetelt várok,
Nincs az utamban árok.
*
Ha tudod, nézzed
Magad, hátha lesz új lét…
Mivel jössz… gyalog?
Igazságot keresek,
Az biztos, hogy nem esek.
*
Más testébe, hogy
Születsz bele? Ez kérdés.
Mi az igazság?
A testemet akarom,
Tudom, hogy visszakapom.

Vecsés, 2014. július 30. – Arad, 2023. augusztus 17. - Kustra Ferenc József – senrjú csokorban
rövid meditáció: életről, halálról, feltámadás egy módjáról… Alá a tanka verset írta: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam

Vakablakban meditálok…

Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe…
Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit,
Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit…

Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába,
Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába.
Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott?
Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott.

Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget,
Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget?
Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait,
Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait.

Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?

Vecsés, 2015. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Meginog, mi szilárd,
A valós tudás, fellazul…
Jön… ostoba az úr!
Ez a világ nagyon piszkos,
Össze fog omlani, biztos.
*
Tücsök, csak zenélget,
Árokparton, nincs tetterő.
Néma felleg, esik!
Mindenki más mocskát nézi,
Közben kertjét gereblyézi.
*
Jöjj elém, ha tudnál,
Tévedésünket, legyőznénk.
Táguló, ózonlyuk.
Hihetetlen hangsúlyokkal,
Földöntúli buzgalommal,
*
Pipacs szirma táncol,
Ahogy a szellő borzolja.
Bodza illata száll!
Nyírjuk ki egymást sebtében,
Koncoljuk fel az estében.
*
Minden lépés vissza,
Jövő rémségét vetíti.
Múltban az igazság.
Mondhatnám ez egy véres vers,
Ezért lett egy kissé túl nyers.
*
Szó, felszállhat égig,
Tompa tetterő tündököl.
Hiú, állhatatos!
Elmegyek inkább aludni,
Nem akarok haragudni.

Vecsés-Győr, 2016. július 12. –Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Átok”.

Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere…
Nyakamon látszik öreg inak logó erezete…
Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre…
A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre…

Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e,
És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e?
No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet enged-e?

Öreg csont, nem vén csont, de hetvenfelé, öregúr mi lenne más?
Ebbe a korban, már kevésbé érdekel a nyitott dekoltázs.
Ha enni akarok, fogsort is kell csináltatni, nagy pénzért,
Persze, minek, húsra nem telik, de még megyek a kenyérért.
Ember legyen okos és ne legyen öregen képmutató,
Vége lassan… élet leírja, ez nem a postán maradó!

Ráncok csak gyűlnek, lábam egyre nehezül,
Mit várhatok… itt már ember lemerevül,
Nincs oly', hogy innen sietve elmenekül…

Életem elején volt nekem bölcsődal,
Végállomásomon lesz… cifra ravatal.

Vecsés, 2015. január 22. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként.