Bízom benned, mert figyelsz rám,
Ha velem vagy odabújsz hozzám.
Jó veled, mert oltalmaz karod,
Ha baj van, hozzád bújhatok.
Ha hideg az éjszaka,
Te betakarsz engem,
Ha mégis fázom
Átölelsz gyengéden.
Ha szólok hozzád,
Így szólsz csendesen,
Mondjad csillagom,
Csak Rád figyelek!
Szobánkban egy gyertya fénye táncol,
Csillogó szemed magához láncol.
Mely szebben ragyog más ezer fénynél,
Ha rám nézel én elégek tüzénél.
Ölelj magadhoz szorosan Kedvesem!
Ne engedj el soha engemet.
Ha menni akarnék Tőled Kedvesem,
Kérlek, ne engedd el a két kezem!
Töröld le csókoddal haragom ráncait,
Ha bántott egy-egy szó, egy szemvillanás,
Ne haragudj a vén bolondra!
Tudnod kell, mit szó nem mondhat el,
Azt, hogy mennyire Szeretlek Kedvesem!
Ha velem vagy odabújsz hozzám.
Jó veled, mert oltalmaz karod,
Ha baj van, hozzád bújhatok.
Ha hideg az éjszaka,
Te betakarsz engem,
Ha mégis fázom
Átölelsz gyengéden.
Ha szólok hozzád,
Így szólsz csendesen,
Mondjad csillagom,
Csak Rád figyelek!
Szobánkban egy gyertya fénye táncol,
Csillogó szemed magához láncol.
Mely szebben ragyog más ezer fénynél,
Ha rám nézel én elégek tüzénél.
Ölelj magadhoz szorosan Kedvesem!
Ne engedj el soha engemet.
Ha menni akarnék Tőled Kedvesem,
Kérlek, ne engedd el a két kezem!
Töröld le csókoddal haragom ráncait,
Ha bántott egy-egy szó, egy szemvillanás,
Ne haragudj a vén bolondra!
Tudnod kell, mit szó nem mondhat el,
Azt, hogy mennyire Szeretlek Kedvesem!
Őszi kék ragyogva száll ma
rőt rozsdának ellenállva
fák közt ringatózó alkony
emlékeink hangja lebben
peregnek regényes halkan
filmkockákon éled lassan
feltündököl a kék térben
mint égre-fűzött lámpasor
körbe-aranylón az évek
sorolnak ? előttem élnek
dúdolnak fülembe szépen
megelevenedő dallam
nyújts felém szeretőn újra
szíved a lelkemnek kútja
fuss által a tűzfalakon
csodát váró éterien
lásd a lenyugvó nap is fenn
kegyébe fogadott minket
pirosan őrzi az álmunk
csörgedező patakokban
rőt rozsdának ellenállva
fák közt ringatózó alkony
emlékeink hangja lebben
peregnek regényes halkan
filmkockákon éled lassan
feltündököl a kék térben
mint égre-fűzött lámpasor
körbe-aranylón az évek
sorolnak ? előttem élnek
dúdolnak fülembe szépen
megelevenedő dallam
nyújts felém szeretőn újra
szíved a lelkemnek kútja
fuss által a tűzfalakon
csodát váró éterien
lásd a lenyugvó nap is fenn
kegyébe fogadott minket
pirosan őrzi az álmunk
csörgedező patakokban
Madárpillanat rebben
a vándorló égen.
A szitáló fényben
gyümölccsel vajúdnak
a terhes ágak.
Diót roppant a tél
magzatdobbanása,
Mikor először sírnak
fel az őszi fellegek...
a vándorló égen.
A szitáló fényben
gyümölccsel vajúdnak
a terhes ágak.
Diót roppant a tél
magzatdobbanása,
Mikor először sírnak
fel az őszi fellegek...
Egyre mélyebben az anyagtól
A függöny letépve az ablakról
Szörnyű undor a számlák láttán
Csótány lovagol egy patkány hátán
Rock
Let?s Rock..
A rendőr már kopogtat
A parancsra mutogat
Bilincset kattint a kezemre
Megvan a beutalóm Szegedre
A Csillagban már várnak rám
Tákolják is a bitófám
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj
A politikus zúgja a zagyvaságait
Szétzúzza az egyszerű ember álmait
Ömlik a szenny füstös kis szobámba
A ?vezérünk? hazudik bele a pofánkba
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj
Csörögnek az üvegek a sarokban
Pesten egy újabb bomba robban
Óriási hullámokban vonaglik az utca
Hogy mi lesz, itt senki se tudja
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj...
A függöny letépve az ablakról
Szörnyű undor a számlák láttán
Csótány lovagol egy patkány hátán
Rock
Let?s Rock..
A rendőr már kopogtat
A parancsra mutogat
Bilincset kattint a kezemre
Megvan a beutalóm Szegedre
A Csillagban már várnak rám
Tákolják is a bitófám
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj
A politikus zúgja a zagyvaságait
Szétzúzza az egyszerű ember álmait
Ömlik a szenny füstös kis szobámba
A ?vezérünk? hazudik bele a pofánkba
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj
Csörögnek az üvegek a sarokban
Pesten egy újabb bomba robban
Óriási hullámokban vonaglik az utca
Hogy mi lesz, itt senki se tudja
Rock
Let?s rock
Nem vagyok én tolvaj
Itt kezdődik a baj...
Mély fájdalommal tudatom
mindenkivel,
akik utáltak ebben
a keserves életben
hogy
még mindig élek.
*szerző: a beküldő
mindenkivel,
akik utáltak ebben
a keserves életben
hogy
még mindig élek.
*szerző: a beküldő