Szófelhő » Dolog » 3. oldal
Idő    Értékelés
TANQ - csokorban

Lubickolni oly jó!
Simogat a lágy vízfürdő.
Közös emlékképek.
Jár biz’ sok olyan horgászni,
Ki nem is szereti enni!
*
Friss lángos illata,
A vendéget csalogatja.
Turisták kedvence.
Friss csapat ül kerékpáron,
Eltűnnek a láthatáron.
*
Élménymedence hív,
Hullámai arcba csapnak.
Levesz a lábadról!
Szép dolog a búvárkodás,
Lent víz, maga a megnyugvás.
*
Kanyargós a csúszda,
Számos lépcső vezet hozzá.
Tériszony veszélye.
Jógatáborban sportolni.
Ott lehet jógivá válni.
*
Pálcikás, hűs jégkrém,
Melegtől folyó finomság.
Megfázott mandula.
Hetykén vibrál nap a vízen,
Csónak suhan messze innen.
*
Naptej égés ellen,
Menedék a hideg árnyék.
Sok folyadékpótlás.
Futni, életért, szépségért.
Legfőképpen, egészségért.

Budapest-Vecsés. 2016. május 24. - Kustra Ferenc József – A HIAQ –kat, szerző és poéta társam Szedő Tibor írta, alá a verset én. Címe: „Sport kavalkád”.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 177
Minő dőre dolog, derűre jön ború,
Végleg megy el a kedvünk és jön reá bú.
Tizenhat huszonöt, mindjárt üt az óra,
Már biz' nem lesz Calypso, holnap virradóra.

Most beszélget B.Tóth még egyszer Jakubcsekkel
És együtt sztoriznak, a szép emlékekkel.
A Laci előkotort mindenkit, régit,
Hogy mondja el utólag, ha van sérelmit.

Nem talált olyan kollégát, ki szólt volna,
Rosszat, kellemetlent, és most utószóra.
Hallgatók is csak révednek vakvilágba,
Nem értik, ki lökte Calypsot, a poklába.

Két hete írta újság, megszűnik adónk,
Pedig ez egy nagycsalád, az összetartónk.
Sok betelefonáló hangja elcsuklott,
Hallottam, szpíker meg, hang nélkül zokogott.

Fantasztikus volt, nagycsaládi, emberi,
Ez már hit volt, modern vallás és világi.
A Calypso hajó, ma, tizennyolc harminckor
Végleg kiköt, többé nem fut ki… semmikor.

Meleg volt, emberi, családias… tényleg!
Tizenkét és fél év után ennyi… végleg?
Kinek állt érdekében ezt megszüntetni?
Nem tudom, de tudat, nem hagy már nyugodni.

Nap közben ez volt a totál élvezetem,
Ha bajom volt vagy baj ért, a pihenésem.
Nem lesz több játék vagy érdekes interjú,
Majd egyedül leszek, mint karón a varjú.

Hat éve egyszer beszéltem a Dombival,
Meséltem, hogy jártam az újfunlandival.
Utána meg beszéltem a testbeszédről,
Mint kommunikációs lehetőségről.

B.Tóth most is jó-pofizik, talán helyesen,
De hallom hangján, búcsúzik, véglegesen.
Előjön, megelevenedik a régmúlt,
Ma este fél hétkor lesz... a Calypso régmúlt.

Jók voltatok fiuk, lányok, és Calypsosok,
És Ti hallgatók, családom is voltatok.
Családom! Hátha jobbra fordul a sorsunk,
Hátha lesz egyszer új Calypso… bizakodjunk!

Vecsés, 2001. november 30. - Kustra Ferenc József
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 210
Mondja a nóta: pálinka légy az enyém…
Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém!

Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz,
De hálás dolog, ha józanságot mutatsz.

Éhomra nem igyál többet, mint kupicát,
Így még éld egy kicsit, józanok fázisát.

Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit,
Ez még nem sok, véredben még nem telít.

Ha a társaságban nyakló nélkül iszod,
Rád irányuló szitokcsapot kinyitod.

Minek annyit inni, hogy berúgjál?
Ne hagyd, ha valaki még rátukmál…

Mulatni kell, de szépen, emberhez méltón,
Ettől még ihatsz pálinkát, azt imádón.

Gyógyszernek is jó, idd a felest, mint gyógyírt,
De tartsd magad, ne legyen éjszakád átsírt…

Vecsés, 2012. június 2. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 216
Élet zöld színű,
Friss nedvesség táplálja.
Virágos napok!
Májusi szél esőt hoz,
Természetet így gondoz.

Aranyat érő,
Eképp szól a szép mondás.
Igazolódott!
A csapadék jó dolog,
Hogyha a menny nem zuhog.

Ha langyos esős...
Könyörületes az ég.
Dús kalász szökken.
Ég csatorna bőkezű,
Nem precíz és tervszerű.

Dús-zöld vidék szép,
Tájnak ékes büszkeség.
Kenyér-érlelő.
Szántó földnek glória,
Szalmából van megfonva.

Virág illat száll,
Este párás csábítás.
Ámor-mámoros.
Szerteszéjjel szerelem,
Nyilak sebe...szív-verem.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 189
Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.

Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.

Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér...

Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 219