Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni!

(anaforás, belső rímes, 3 soros zárttükrös duó)
Kosok! Katonák lelke farol és remegve, halálközeli tébolyban halk dalt dúdol…
Kosok! Sorozással alapítani császárságot? Közben támogatjátok másságot?
Kosok! A friss katonák élete kettő óra! Ez az új demokrácia… mióta?

Kosok, A TV mutat filmet sorozásotokról! Rossz a véleményünk embervadászatról...
Kosok, Lassan már nem lesz, aki meghaljon! Olyan ez, mint a profi sertésvágóhídon…
Kosok, Katonák lelke első ágyúsortűznél kiürül… Gyermeke felnő egyedül…
*

(senrjon csokor, fél haiku-lánc formátumban)
Katonák lelke pusztul,
Ha tud, ha nem beszél angolul.
Harcok ördöge!

Hányszor maradt életben?
Ez mind beleégett lelkébe.
Harcok ördöge!

Katona lelke otthon
Jár, de fronton, szabadság sem jár!
Harcok ördöge!

Lelkében nagyon izgul,
Rakétát túléli, vagy pusztul…
Harcok ördöge!

Fronton, lelke irányít,
Parancsnoka pisztollyal másít!
Harcok ördöge!

Lélek kapaszkodó: szív.
Szívet bánat, majd megszakítja…
Harcok ördöge!
*

(10 szavas trió)
Kosok, frontkatona lelkét szétraboljátok,
Ha meghal… hullazsák és úgy hordjátok!

Katonák meg is őrülnek…
Halálközeli tébolyba, már nincs minek… örüljenek!

Katonákat emberrablással szedik össze,
Esze, szíve, lelke, itt tört össze…

Nem kapnak, csak hevenyészett kiképzést,
Sőt, katona lelke begyűjti kisértést.

Katonák szabadulnának harcok ördögétől,
De nincs lélekszabadulás ebből… lélekgyilkos meséből!

Vecsés, 2024. június 1. –Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Zenés Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A komplett Európa, USA, oroszok, mindenestől... A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...

Fent óg-móg az ég,
Majd gyors szél dúl...lé ráz fel.
Hej te...jól ázz el!

A föld biz vágy rád,
Híg csepp csak hullj, szűrt víz...
Menny áld, száll a hit..

Lét mag a lágy víz.
Föld, fű, fa nyel most. Egy korty,
És a táj dalt zeng.

Zord ég fényt hoz már.
Süt a nap, friss a zöld táj.
Bút visz a hős szél.

Dunatőkés, 2024. május 31.- íródott: senrjú formátumban egyszótagos szavakkal.

Szőlős lejtő bús.
Hajtást szabdalt kardjával...
Fagyhalál nyargalt.

Nap már nem segít.
Fotoszintézis dermedt.
Termés bénán csüng.

Néhány rügy még él.
Tőkén sarjadó remény.
Öngyógyító tett.

Dunatőkés, 2024. április 26.

Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.

Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…

Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

Madárdaltól hangos az erdő,
Mezei csokor lett a mező,
Mégis kizöldül a temető.

Nap bekacsint függönyön keresztül,
Családban, lakásban öröm zendül,
Jó idő jön, tavaszon keresztül.

A tél mérge végre már elfolyik,
Sáros hólé tetőről lefolyik,
Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik.

Budapest, 1997. március 2. - Kustra Ferenc József