Bízom benned, mert figyelsz rám,
Ha velem vagy odabújsz hozzám.
Jó veled, mert oltalmaz karod,
Ha baj van, hozzád bújhatok.

Ha hideg az éjszaka,
Te betakarsz engem,
Ha mégis fázom
Átölelsz gyengéden.

Ha szólok hozzád,
Így szólsz csendesen,
Mondjad csillagom,
Csak Rád figyelek!

Szobánkban egy gyertya fénye táncol,
Csillogó szemed magához láncol.
Mely szebben ragyog más ezer fénynél,
Ha rám nézel én elégek tüzénél.

Ölelj magadhoz szorosan Kedvesem!
Ne engedj el soha engemet.
Ha menni akarnék Tőled Kedvesem,
Kérlek, ne engedd el a két kezem!

Töröld le csókoddal haragom ráncait,
Ha bántott egy-egy szó, egy szemvillanás,
Ne haragudj a vén bolondra!
Tudnod kell, mit szó nem mondhat el,
Azt, hogy mennyire Szeretlek Kedvesem!

Hallom a fülemben azt kis dallamot,
mit ajándékba Tőled a szívem kapott.
Üteme adja a szívem dobbanását,
e dallam nem találja sehol a párját.

Melódiája máshol fel nem lelhető,
szíved az adója, s én vagyok a vevő.
Andalító muzsika, párját ritkító,
csakis a szerető szívedből hallható.

Fejemet csendesen a kebledre hajtom,
szíved muzsikáját a szívemmel hallom.

Én nem akartam nagy lenni mint mások
csak segíteni néhány emberen
kinek sorsa keserűbb mint másé
kinek rózsa helyett csak tövis terem.

Én nem akartam több lenni mint mások
csak meghúzódni halkan,csendesen
ahogy a szél suhan a zizzenő akác közt,
hogy a tövisét ne érintse meg.

Én nem akartam úgy tenni mint mások,
én nem gúnyoltam senkit sohasem,
mert akinek hűvösebb az árnyék
az a fájdalmát is másként éli meg.

Én nem akartam oly messzire menni,
s most mégis eltűnök némán,hirtelen,
ahogy a szél suhan a zizzenő akác közt,
tövisektől vérzőn némán,csendesen.

Én nem szeretnék megbántani senkit
csak mellette lenni halkan,csendesen,
hogy ne fájó szívvel térjen le aludni
és az ébredése mindig szép legyen.

Én csak hűs szellőként suhannék fölötte
ahogy dúdolva elsuhan a szél
álmát őrizném csendben ,elmerengve
hogy a valóság ne téphesse szét.

Én úgy szeretnék elmerülni benne
mint hűs tengerben az apró gyöngyszemek
nem kutatva semmit,és nem is keresve
csak az álmaiban mellette legyek.

Én nem szeretnék semmi mást a földön
csak azt szeretni ,ki arra érdemes
s nem kérek érte semmi mást cserébe,
csak kicsit engem is szeressenek.

Csak szeretni akartam némán,csendesen,
ahogy a hold süt a kerti pad fölött,
halvány fényével lágyan simogatva
mely a pirkadatkor halkan elköszön.

Csak érezni akartam felém nyújtott kezed,
míg egy pillanatra vállamon pihen,
csak szerettem volna egy percre hozzád érni,
mielőtt elillansz halkan,csendesen.

Csak szerettem volna kicsit boldog lenni,
bár tudom hogy végleg nem lehetsz velem,
csak érezni akartam ajkad érintését,
midőn búcsút intesz némán,csendesen.

S aztán elsuhanni,mint szellő a fák közt
bánatos szívvel halkan,nesztelen,
hulló könnyeimet nem is vennéd észre,
amely az arcomról miattad pereg.