Nincstelen érzés
Uralja a lelkemet.
Nincstelen érzés
Hatja át a mindennapokat.
Nincstelen érzés
Uralja a zsebemet.
Nincstelen érzés
Uralja az ünnepnapokat.

Nincstelen érzés,
Már a remény sem kullog.
Nincstelen érzés
Listán nem szerepel a neved.
Nincstelen érzés,
Ha úgy fáj mind a szemfog.
Nincstelen érzés
Ha szakad, kilyukadt a zsebed.

Nincstelen érzés
Nem múlik más pénzétől.
Nincstelen érzés,
Ha csak statisztikai szám vagy.
Nincstelen érzés
Nem múlik szál szegfűtől.
Nincstelen érzés,
Ha tudod, Te már senki nem vagy.

Vecsés, 2014. szeptember. 14. – Kustra Ferenc József

Sokat gondolkodtam én azon,
a medve milyen fura fazon.
Télen, nyáron is bundában jár.
Vajon ez a divat, mire már?

A nyári melegben csak izzad.
Minden bizonnyal jól kitikkad.
De rájöttem én egyszeriben.
Hát hogy nézne ki széldzsekiben?

Hamvas, mint péksütemény,
Sötétben árad a fény.
Ez nem zöld török félhold,
Napsütötte a félhold.

Érdekes jelenség égen,
Ember figyeli már régen.
Középkorban igen félték,
Titkát rég' még nem ismerték.

Azóta ember megjárta,
Repítette fel... űrszonda.
Lakatlan a kies táj,
Nem süt nap, fedi homály.

Vándornak, ki éjszakai,
Vannak... az ég iránytűi.
Maradjunk mi lenn a földön,
Nézzük éjszakai csöndön.

Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc József

Tarka pillangók kergetőznek,
Mezei virágok égig nőnek.
Az égbolt angyali szép kékje,
Hegyek csalóka messzesége.

Elfutó bogarak arany háta,
Országút agyagos sárgája,
Mind, mind érzéki szép látvány,
Boldogság ez és nem ármány.

Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József

Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen és négykarnyi!
Érezném testedet,
Élvezném lelkedet!
Szorosan, karodba simulni...

Igen, ölelj titokban Sanyi!
Úgy fogok öledbe omlani!
Rázd fel a lelkemet,
Ébreszd fel testemet!
Karodban aléltan pihenni...
*
Bűnös gondolatra zsibbadnék,
Veled, csak együtt lélegeznék.
Tarkóm simogatnád,
Élményt beleadnád...
Illatodtól megrészegülnék...

Égnék, érzelemtől tikkadnék
És szívdobbanást méregetnék!
Hajam csókolgatnád,
Lelked nekem adnád.
Őrült vágyadtól elszédülnék!
*
Fák árnyéka megszűnne, Manyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Kéne, szívdobbanás,
Lélek... lenne csodás.
Szünetbe kávét iszogatni...

Rám borulna világom Sanyi!
Nem engedném el, mi négykarnyi...
Álom, elolvadás,
Közös szívdobbanás.
Ígérd meg, nem fogsz rágyújtani..

Vecsés, 2019. február 9. - Veresegyház, 2020. augusztus 8. - Kustra Ferenc József – romantika, szerelem, LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat meg szerző-, és poéta társam, Mészárosné Maya.