Lépted alig érint talajt
Miközben bimbózik nyomában
Szívek óhajával
Egy szerényen kedves
Tettekkel lendületes
Üde-fénylő ragyogás.

Csillag születik a pillantásban
Amerre tekinteted veted
A remény angyala száll
Sokak szemében
Kapaszkodnak
Mosolyod erejében.

Páratlan jellemben
Az egyéniség kivételes
Összehasonlíthatatlan
Vonzáskörében tündököl
Ezernyi hálás köszönet
Mely mind Téged illet.

A gyötrelem nyomasztó
Súlya megolvad
Érintésed alatt szétfolyik
Csermely erekben
Még egyszer
A hit újra
gyökeret ver.

A megfáradt életet
Ápolja két kezed
S ha olykor kimerülten
Könnyed lecseppen
Lelkedben
Feletted az angyalod
Megkettőzi erővel akaratod

Bűvös pálca trükkös kalap
Nincs kéznél a nap alatt
A kór szolgálatában
Csak alázat van
Sokszor
Ünnepek s család hiányában.

Sötét áporodott
Ijesztő folyosó végén
ott csillog
Egy szikrányi remény
Tömörödve
Parányi fénylő pontban
Bízva, hogy ott mögötte
Tán a megváltás van...

A végére
Elhagyatva
A Test Lelke
Magára maradva
Szerte-foszlik
Átsurran
A Lét-fotonmolekula
Az ismeretlen dimenzió
Örökkévalóságába.

Didergő ősz-idő
Hömpölyög a házak között
A fecske régen elköltözött
Az ablakon bekobog
A hűvös eső
Csendesen pattog
A szemközti háztető.
A függő csatorna
Mint hatalmas trombita
Ontja a dallamot
Egy búcsú szólamot
Mert a nyár
Már elfolyott
Elvitte a folyó vize
Messzire
Délre
A másik féltekére
Hogy ott fesse az eget
Ultramarin s azúr kékre.

Lelkem még a nyárban
Lágy szellővel szárnyal
De lassan az ősz
Befogja pók-hálójával.

Ha felnőhetnék hozzád
Te alázatos ember
Kinek e világon
Semmi siker nem kell
Ha felnőhetnék hozzád
Szerénységed látván
Messze repülhetnék
Bölcsességed szárnyán

Úgy hiszem tudod
A világ mitől kerek
Mint a gömb
Melyet tökéletesíteni
Jobban nem lehet

Ha felnőhetnék hozzád
Te részrehajló jámbor
Ki szíved-lelked szétosztod
Nincs benned büszke mámor
Ha felnőhetnék hozzád
Ki tűröd a világot
Elfogadod az embert
Amilyennek látod

Talán megérteném
Ha felnőhetnék hozzád
Mi az amit hoz-ád
Az élet a létnek
A halál az örökké-nek
S mutatja
A világ mitől kerek
S benne az Emberek
Hová tökéletesednek ?!

Úgy hiszem tudod
A világ mitől kerek
Mint a gömb
Melyet tökéletesíteni
Jobban nem lehet
...
Nem is kell a felelet
Végén meg lesz a lelet.

Egy - két ligetben
Hol termett a sok barack
Manapság ott pusztít
Az innovált tarack
Gabona helyett
Vetettek gránátot
És pár előkelőség
Nagy profitot aratott

Nem volt még század
Ahol drága volt az Élet
És csak tátod a szádat
Miként szállnak az árak
Mindenért bőséges
Számlázás a részed
Olcsó még ma is
Egyszerű kis léted

Örülhetsz hogy nem hull
Fém-áldás az égből
Nem kaptál a profitos
Tarack terméséből.
Elveszett a liget
Az éden a földön
A kánaán is mese
Vagy talán egy börtön

Egy - két ligetben
Leledzik kis remény
Hol az ember szerényen
De nyugodtan meg él
Sok fa még ép
S megterem a barack
Nem kell a népnek
A profitos tarack!