Húsvét napja van, jaj, nem tudni mi vár ránk,
Várjuk a fiukat, vagy elbarangolnánk?
Megterítettünk, van főtt tojás, csoki is,
Van sonka, retek, újhagyma, meg likőr is.

Kilesünk az ablakon az utcára
Fiúk járnak és mennek házról-házra,
De ide sajnos, nem téved be egyik sem,
Hogy ide sokan jönnek, rosszul becsültem?

Ha jönnének és mondanának egy verset,
Kapnának tojást, mind a dísz, reá festett.
Meglocsolnának, nekik a zsebpénz is kijárna,
Festett tojás is lenne, a locsoló jutalma.

Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József

Ahogy közeledett a húsvét, a mi nyuszink nyűgös lett.
Persze jogos is, mert neki meg a munka közeledett.

A nyulam-bulam, már húsvét este eltűnt,
Csak hagyott egy kis cédulát, ami feltűnt,
Mert az ajtóra szögezte, hogy elment a melóba,
Ha reggelre télutó lenne, keressük a hóba…

Hogy a macska rúgja meg ezt a húsvétot
Mi aztán most várhatjuk az ajándékot…
Mi hogyan kapjuk meg, ha saját nyulunk éppen máshol kézbesít!
Meló fontos! Ránk, meg akik etetjük, nem is gondolt egy kicsit?

Reggel én jó korán felkeltem ideges éjszaka után…
Nyúl a ketrecben elnyúlva... a fárasztó éjszaka után,
És látom, beste, teremtette, kirakta az ajándékokat,
Az udvaron fészkekbe, nem elfeledve el a háziakat.

Szabad-e hát történetem után, lányok-asszonyok
Elővennem a szagos vizem, mert most locsolkodok…
Mosolyogtok ti, majd tőle télen is és nyáron...
Ha ügyes voltam, kérem én a piros tojásom…

Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc József

A föld oly békés ti veletek,
Óh, gyönyörű szép fenyvesek,
Kik védtek esőtől, melegtől,
Télen az erdő csak tőletek zöldül.

Ti otthont adtok vándoroknak,
Szép énekű madaraknak,
Édes illat szerte széjjel száll,
Szélben szívvel táncoló, szép daliák.

Suttogva álmodó fenyvesek,
Nyugalmat hozó értékek,
A nap is mosolyog rátok már,
Odakint az élet vidáman ránk vár.

Esős novemberi délután,
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.

Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.

Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.

Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.

Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.

De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.

Mi ez világ?
Mit hajszolunk nap nap után?
Ó mond hova tűnt szép, a jó?
Mivé lett a világ?

Háború? Válság?
Hol az emberség?
Hol a szeretet?
Mivé lett a világ?

Gyorsétterem? Mozi?
Hol a szakadó esőben lopott csók?
Hol a padon ülő szerelmes pár?
Mivé lett a világ?

Tévé, tablet, telefon?
Hol az önfeledten játszó gyermek?
Hol a mese és az álomvilág?
Mivé lett a világ?

Problémás gyermek?
Hol a szülő? Mond hol a szülő?
Hol a kirándulás? Társasjáték?
Mivé lett a világ?

Ó mi ez világ?
Mit hajszolunk nap nap után?
Ó mond hova tűnt szép, a jó?
Ó mivé lett a világ?