Szilveszterről: senrjúban.

Jön, mint gyorsvonat,
Átszállunk más vonatra,
Azonos sínen?
*
Pezsgő, konfetti,
Óévet majd elfedi.
Sors újat ígér.
*
Majd szilveszterkor
Szökik az év, remélünk
Sokkal jobb jövőt!
*
Csak félrenéztem?
Elszökött óesztendő!
Rossz volt? Elszelelt?
*
Leköszönő év
Már a múltunk része lesz
És nem feledjük!
*
Jövőre majd jő
Elő emlékadalék?
Lélekemelő.
*
Remény jó dolog,
Vezessen majd utadon!
Epedünk újért.
*
Lesz olyan jövőnk
Amit elképzeltünk és
Várunk epedve?
*
A nap süssön rád
Élj anyagi jólétben.
Nem jó szegényen?
*
Nem vagy egyedül,
Bízz, hogy várhatsz segítőt!
Újévben jobb lesz!
*
Csak percek csupán
És már itt lesz szilveszter!
Vígság, mulatság.
*
Új nap virrad fel!
Újévben szeretettel
Éljen mindenki!
*
Pezsgő, ha pukkan
Felállok, mind koccintunk.
BÚÉK! Kívánom.
*
Boldog újévet,
Boldogságot, jót, szépet
Kívánok néktek.

Vecsés, 2013. december 29. ? Kustra Ferenc

Szellő halkan susogó?
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.

Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél?

Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.

Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.

Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.

Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát?
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.

A gyerekek nagy őrömére,
Betesz mindenki cipőjébe?
Van hol a terasz lépcsőjére.

Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott?

Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly? hevesen jár?
Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.

Aztán ahogy jött, el is ment
Jövőre várjuk őt újfent?
Majd várjuk, mert ő nem álszent.

Vecsés, 2015. december 1. ? Kustra Ferenc

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.

Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.

Vonat füstje messze száll,
sok szép helyen meg - meg áll,
élmény ez az utazás,
napfény ragyog mi reánk.

Völgyről fel és völgyre le,
visz a vonat messzire,
remek ez az utazás,
csodáljuk a sok szép fát.

Zöld fenyők közt robogunk,
visz szerelem vonatunk,
hegyoldalnak árnyéka,
csodás fények játéka.

Másik oldal aranyban,
rásüt napnak sugara,
ősz színeit csodáljuk,
kézen fogva megállunk.

Boldogság így megállni,
forró csókot váltani,
madárdalra eszmélni,
szép szemedre ránézni.

Tova robog vonatunk,
sok szépséget csodálunk,
egymást nézve derülünk,
őszbe borult szerelmünk.

Ősz adta kirándulás,
veled kedves oly csodás,
fogd a kezem örökké,
nem baj hogyha jő' a tél.

E szerelem vonatunk,
oly' boldogan utazunk,
majd végállomáshoz ér,
utazásunk véget ér.

Kellesz nekem, mint kenyér az éhezőnek,
Meleg nyári zápor a szomjazó földnek.
Mint hajnali harmat a nyíló virágnak,
Mint oxigén a lélegző világnak.

Kell nekem az az út, mely Hozzád elvezet.
Kell nekem minden, mi összeköt Veled.
Kell nekem tomboló, tűzforró szerelmed,
Angyaltündér lényed és csábító tested.

Nélküled szárnyaszegett, árva madár lennék,
Kinek nincs ereje, hogy élje életét.
Nélküled az egész mindenség csak fájna.
Vagy az életemet beragyogó fáklya.

Te adsz nekem mindent, erőt, boldogságot,
Az életemet és az egész világot.
Kellesz nekem, mert ha nem lennél, nem élnék,
Ezen a bolygón már csak egy emlék lennék.