(leoninus csokor)
Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.

Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…

Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…

Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
*
(Senrjon)
Az időmérőből, ha
Kifogy ez elem, az életvég!
Ezt majd megélem.
*
(HIQ)
Rövid az
Élet, halál győz!
Ketyegés…

Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.

Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban…

(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…

Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…

Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*

(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!

Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*

(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.

Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.

Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!

Gyorsan múlnak el az évek,
Sorvadozik testem,
De a csillag fenn az égen,
Fénylik mint a lelkem.

Szép rózsának az illata
Bódító még ma is,
Olyan mint az igaz szó,
Mely sohasem volt hamis.

Rózsaillat csillagfénnyel
Szétárad még bennem,
Mint a felhő a szél szárnyán
Szabadon száll lelkem.

Az időnek rút ekéje
Bár barázdákat szántja,
De a szívből a szeretet
Örömökre váltja.

A múltból sok kedves emlék-
Hittel ápolgatom;
Ez kísér az örök létbe,
Ha eljön majd a napom.

Dunatőkés, 2024. június 12.

Szívemre olvadt
Szép mosolyod, zen-g bennem.
Sors áldása vagy!
Hitem benned végtelen,
Nincsen árny, és képtelen.

Egy jel is elég,
A csend nem néma magány...
Szótlanul csobog.
Értesz minden rezdülést,
Húromon a pendülést.

Harmónia száll,
Dallamot dúdol a szív.
Nem aritmiás!
Éltető mantra dobog,
Örök-égő láng lobog.

Reggelente az első érzelem
Köszönt mérhetetlen tisztelettel,
...még ma is szál a lelkem,
S míg újra behunyom szemem
Egész nap sokszor velem leszel.

Magamban őrzöm minden lépted,
Szinte érzem lágy szívverésed,
És a lelked itt van velem
Hittel - mélyen bennem...
Szívembe olvadt a szerettetel.

Összetart az ész szelleme,
A szív mágikus ereje.
Együtt vagyunk egy Egész,
És nemcsak reggelente.
Hitünk nem csenevész!