Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.
Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.
A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.
Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.
Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.
A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.
Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.
Az ember, óh, se nem szép, se nem jó!
Általunk meg nem változtatható.
Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
Általunk meg nem változtatható.
Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
Japán akácfánk a békességről regél,
De vihart ez nem hatja meg,
Csak támad, közben nem piheg.
Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
És nincsen tőle merre menekülésem
Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
Most száradunk én és japánakác levele.
2011. december 16. – Kustra Ferenc József
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
Japán akácfánk a békességről regél,
De vihart ez nem hatja meg,
Csak támad, közben nem piheg.
Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
És nincsen tőle merre menekülésem
Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
Most száradunk én és japánakác levele.
2011. december 16. – Kustra Ferenc József
(3 soros-zárttükrös)
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz,
Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz.
Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek,
Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket,
Beléd bújok és az lesz a kéjem,
Ott bennem nem lesz semmi értelem…
(Bokorrímes)
Neked hagyom érző átölelésem,
Ide már nem kell, bíz' semmi védelem,
Szerelmetes testedbe megérkezem...
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Kielégülésünk után, Te semmin nem bosszankodsz…
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Jó szeretni veled,
Szép a kecses tested.
Oly' finom a lelked...
(Halmazrímes)
A vad testedre megéheztem,
Jó, ha puha melled érezem,
Ritmikádat igen élvezem,
Kis rezgéseid is észlelem,
A testedből árad… végzetem...
Vecsés, 2018. április 13. – Kustra Ferenc József – Ó, Te erotika… (Ebben íródott és Alloiostrofikus versformában!) A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben. Értékelni! Utána a 2. és 3. sort egyben és értékelni. A különbség adja a sava-borsát…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz,
Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz…
Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz.
Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek,
Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket,
Beléd bújok és az lesz a kéjem,
Ott bennem nem lesz semmi értelem…
(Bokorrímes)
Neked hagyom érző átölelésem,
Ide már nem kell, bíz' semmi védelem,
Szerelmetes testedbe megérkezem...
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Kielégülésünk után, Te semmin nem bosszankodsz…
Megadjuk a módját, Te semmit senem, el nem kapkodsz,
Jó szeretni veled,
Szép a kecses tested.
Oly' finom a lelked...
(Halmazrímes)
A vad testedre megéheztem,
Jó, ha puha melled érezem,
Ritmikádat igen élvezem,
Kis rezgéseid is észlelem,
A testedből árad… végzetem...
Vecsés, 2018. április 13. – Kustra Ferenc József – Ó, Te erotika… (Ebben íródott és Alloiostrofikus versformában!) A 3 soros-zárttükröst úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben. Értékelni! Utána a 2. és 3. sort egyben és értékelni. A különbség adja a sava-borsát…
(3 soros-zárttükrös)
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt,
Lelkem, imát mormolt.
Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni,
Nagy vesztes volt.
*
(Senrjon)
Milyen lét? Hol nem nyílik!
Virág… Kertben egér rágcsálgat.
Szeretet hol van?
*
(Septolet)
Vágyok békére,
Életemre…
Hogy lehetne béke,
Harc, lélek lételeme.
Támadás,
Visszavonulás,
Béke nincs rohanvás…
*
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend…
A fegyelmezett mértéktartás bennem, szabadságot nem is enged…
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend.
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg,
Az udvaron, két kiskutya birkózik, hentereg…
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg.
Vecsés, 2019. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt,
Lelkem, imát mormolt.
Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni,
Nagy vesztes volt.
*
(Senrjon)
Milyen lét? Hol nem nyílik!
Virág… Kertben egér rágcsálgat.
Szeretet hol van?
*
(Septolet)
Vágyok békére,
Életemre…
Hogy lehetne béke,
Harc, lélek lételeme.
Támadás,
Visszavonulás,
Béke nincs rohanvás…
*
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend…
A fegyelmezett mértéktartás bennem, szabadságot nem is enged…
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend.
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg,
Az udvaron, két kiskutya birkózik, hentereg…
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg.
Vecsés, 2019. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.

Értékelés 

