A táj felett megültek
a vastag, szürke
fellegek
esett is kicsit
s fázósan közeledett
az este akkor
amikor találkoztunk
veled
valami mást kerestünk
mind a ketten
te igás lovat
én szeretőt
egyikünk sem az volt
aminek a másikat vártuk
és nem lobbant fel
egyikünkben sem
a rőzselángunk
miközben
egy asztal mint
sanda spicli bennünket
figyelt
tudtuk hogy
talákozásunk
nem lesz több ilyen
te kínodban nevettél
mielőtt felálltunk
nem szóltam én sem
nem tiltakoztam

hideg őszünk lesz
azt hiszem

A tavaszvárást, TANQ –ban írta meg a szerzőpáros

Hajnali fénysugár,
Ablakomon bekandikál.
Derűs nap ránk virrad.
Volt… micsoda ravasz tavasz!
Hír volt: hegyekben még havaz!
*
Meztelen ágakon
Napsugár rügyet csalogat.
Csodaszép kikelet!
Pedig most volt, kemény telünk,
Hogy vége, örömélményünk!
*
Zöldbe borult határ,
Zsenge búzát szellő ringat.
Éneklő madarak.
Lassan túl vagyunk tavaszon,
Már nem csúszkálunk havakon.
*
Nem kék, mégis tenger,
Búzatábla határtalan.
Ölelkezzünk benne!
Lassan tavasz is elmúlik,
Idő is előbbre csúszik!
*
Tarka-barka mező
Szivárványszínbe pompázik.
Csupa gyönyörűség.
Mezőn, virágok kinyíltak,
Fű is vastag, ülni hívnak!
*
Sokszínű lepkeraj,
Hűs harmatcseppen felfrissül.
Tovatűnő szépség.
Hajnali harmatcseppek már
Nincsenek, mentes a határ.
*
Szorgalmas méhecskék,
Zümmögve nektárt gyűjtenek.
Méz csordul ajkakon!
Légben a lepkék játszanak,
Méhek, már nagyon dolgoznak.
*
Fácántyúk s kakasok
Szaporáznak zöld legelőn.
Készül a viadal.
Állatvilág szaporodik,
A jövőben gondolkozik!
*
Szárnyaló fecskepár
Fényes tolla csillog-villog,
Nap fénye tündököl.
Megjöttek a vándoraink,
Utazó hazafijaink!
*
Villás farkú fecskék
Eresz alatt csicseregnek.
Készítik a fészket.
Nyárelőre új lakosztály
Kell… nem alkalmatlan hodály.
*
Virágzó gyümölcsfák,
Virágfürtök, hófehérek.
Menyasszonykoszorú.
Magyar fa nyílik már, akác!
Gyalogakác és gömbakác.
*
Sárga korong hinti
Gyógyító, éltető fényét.
Ébredj univerzum!
Napmeleg, lassan már nyári.
Nap, sárga sugarát hinti!

Szabadka, 2017. március 13. – Jurisin (Szőke) Margit – Vecsés, 2017. március 21. - Kustra Ferenc József - A HIAQ –kat szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit írta, alá a verset, én. A versrész címe: „Nyárelő idején”!

Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.

Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.

A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.

Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.

Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.

Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.

Sebezhető vagyok, tudom.
Mit érzel, már írva van fent.
Csak mondd ki, szemem lehunyom,
Míg víztükröt simít a csend.

Bíztam, ahogy mindig: vakon.
De bennem már mást lát szemed,
Kinek nevét már rég tudom,
S hittük, hogy helyreáll a rend?

Felperzselő, konok álom,
Idézel csábító valcert!
Csukva a szemem, de látom,
Még víztükröt simít a csend.

Titokról filozofált a szerzőpáros…

Titkok tudójának lenni nagyon felemelő
Titkot kifecsegni... biz' lélek felszeletelő.
Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy,
Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy.

Más titkát őrizni
Megtisztelő s felelősség.
Bizalom kérdése.
*

Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord,
Benne bízni olyan, mint zongorán leütni... mi nagyon hamis akkord.

Más titkát ki ne mond!
Olyan, mint ha elárulnád.
Becsüld meg bizalmát.
*

(sedoka)
Akármekkora
Akármilyen a titok,
Azt biz' meg kell őrizni.

Bármekkora is,
A titkot, azt óvni kell.
Titokőrző köteles.
*

Ki titkok őrzőjének áll, az kemény-fába vágja bele a fejszéjét,
Ki titkok őrzőjének áll, annak éreznie kell a saját lényegét.

Ne fecsegj túl sokat,
Gondold meg jól mit, hol mondasz.
Felelősséggel tartozol.
*

A titkok világában is pont úgy van, a víz nem válik vérré,
Így a bizalom is gyorsan leapad, ő meg lesz... kegyvesztetté.
Titok őrzőnek kész bukás, ha csak áll és néz, mint borjú az új kapura,
Ha éppen ő nem érti, hogy a világ miért ilyen, miért ilyen fura.

Ne játszd el bizalmát,
Kibeszélve az ő titkát.
Kegyvesztetté válhatsz.
*

Milyen titok az, ha érkezett levél fekszik az asztalon,
Mit az előbb fujt be a viharos szél, a nyitott ablakon?
Kell-e itt titoktartás, vagy mécses-árnyjáték a falakon?

Ha napfény derül rá,
A titok többé nem titok.
Eljátszott bizalom
*

(3 soros-zárttükrős)
A titok tudója, jó, ha hallgat és hangosan is hangtalan,
Az a helyes, ha titkok tudójának a csendje is parttalan…
A titok tudója, jó, ha hallhat és hangosan is hangtalan.

A titkok dezinformációs kiadása elferdítve,
Tűnhet úgy, mint a végső titokgazdák kiderült tézise...
A titkok dezinformációs kiadása elferdítve.
*

(Bokorrím)
A titoktudónak, még bizony kémekkel is meg kell küzdenie,
Bár, inkább neki kell az ellenről adatokat begyűjtenie.
A titok megőrzésének az őrző fejében kell eldőlnie,
Minden más mellékkörülmény… neki, magában kell szervezkednie.

Ha más titkát őrzöd,
Mindenáron védened kell.
Tudatos tettel is.
*

(3 soros-zárttükrös)
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,
Ha tökéletesség kedvelő... nem lesz kiszivárogtatója…
Fölöttébb hasznos, ha perfekcionista a titok tudója,

Vecsés, 2018. április 20. – Szabadka, 2018. április 26. – Kustra Ferenc – a verset a sedoka -t és a 3 soros-zárttükrös -öket én írtam, a HIAQ -at szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A csokor címe:”Más titkát ki ne mond!”