A távolból hallatszik
Ahogy zúg-súg
Sistereg
A gördülő kerekek alatt
A kigyúrt
Lucskos aszfalt
A város irányában
A forgalom dagadt
Torlódik a rohanás
Ezen napszak alatt.

Senkinek sincs ideje
Így hát kényszerülnek
Utolérni önmagukat
Sietve
Mert nem minden
Fér bele
Pár órába
A délutánba
Mikor szabad lehet
A cselekedet.

Az óra ketyeg
Gyorsabban pereg
Nap s éjszaka
És holnap újra
Sietni kell a munkába
Mert a lét drága
Benne van a pénz markába
A boldogság ára
Mára
Szabadság láncra
Kovácsolt Idő

Az élet igája
Kerít úgyis hatalmába.
És holnap újra...
Sorban áll a tor-túra.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.

Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.

A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.

Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.

Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.

Hétköznapi pszichológia…

Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
S
Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe

Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…

Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József

Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)

Bolond lett a világ,
Nekünk ilyenben kell élni.
Léttől is félni kell.
Úgy lobognak a varkocsok,
Majd kifésülik, markosok…?!
*
Majd’ minden fordított,
Működés feje tetején.
Fiatalság érti?
Ló térdig sárban iázik,
Szamár nyerít, füle fázik…?!
*
Bevezetik itt-ott
Kézírás megszüntetését.
Harc műveltség ellen.
A büdös kutyák röfögnek,
Disznók, ugatva böfögnek…?!
*
Elég, ha van papír,
Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
Mire tanítják be?
A kígyó a fűben zizeg,
Papírlap a szélben sziszeg…?!
*
Visszásság halmazok
Viszik csődbe a világot.
Fiatalnak tetszik…
Kukorékolnak a tyúkok,
Kotkodálnak a kakasok…?!
*
Tudás és értelem,
Előrehaladás gátja.
Dicső semmittevés.
„Az önálló gondolkodók
Nem kívánatosak, rosszak…”?!
*
Igyekszem, előre…
Mondják, tolakodó fráter.
Pedig, ők mondták így…
Ah! Agilis ember nem kell,
Azonos nekik végzettel…?!
*
Ha végrehajtom baj,
Ha ellentmondok, még nagyobb.
Nincs eligazodás…
Csönd és vakfegyelem.
Ez nekem nem lételemem.
*
Avar, mint szivárvány
Csillogtatja a színeit.
Belelépni, puha!
A levelek milliói
Földön. Szép, mint a milói.
*
Villámtól világos
Az ég. Ijesztő a fénye.
Dobhártyarepedés.
Villám: váratlan csattanás!
Oly’ mint egy aknarobbanás.

Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.