Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem mehetek Egerszegre,
csendben megyek Debrecenbe.
Szerelmemmel nem lehetek.
Lehet, szerzetesnek megyek.
Egyetlenem nem kedvesem.
Lehetne bezzeg gyermekem !
Szeptemberben megszerettem,
beteg fejjel beleestem.
Lelkem egyszer gerle lenne,
Mellette fel-le repdesne.
De ez felesleges lenne -
ezerfele elkergetne.
Vele lennem lehetetlen,
e helyzetem menthetetlen.
Epekedve epekedek,
Rettenetesen szenvedek.
Megszeppenve menetelek,
rengetegszer elmerengek,
elkeseredve remegek,
este keveset szendergek.
Keresztem lett e szerelem,
mert eszemvesztve szeretem.
Nem mehetek Egerszegre,
Csendben megyek Debrecenbe...
csendben megyek Debrecenbe.
Szerelmemmel nem lehetek.
Lehet, szerzetesnek megyek.
Egyetlenem nem kedvesem.
Lehetne bezzeg gyermekem !
Szeptemberben megszerettem,
beteg fejjel beleestem.
Lelkem egyszer gerle lenne,
Mellette fel-le repdesne.
De ez felesleges lenne -
ezerfele elkergetne.
Vele lennem lehetetlen,
e helyzetem menthetetlen.
Epekedve epekedek,
Rettenetesen szenvedek.
Megszeppenve menetelek,
rengetegszer elmerengek,
elkeseredve remegek,
este keveset szendergek.
Keresztem lett e szerelem,
mert eszemvesztve szeretem.
Nem mehetek Egerszegre,
Csendben megyek Debrecenbe...
Az élet pofa nélküli fakutya,
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.
Vagy ez nincs így?
Fakutyával, de jó siklani a jégen.
Élet siklik magától most, és mint régen.
Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.
Vagy ez nincs így?
Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
Az életben meg többször… valami nagy falatunk.
Vagy ez nincs így?
Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.
Vagy ez nincs így?
Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
És eme mulatság tart, míg tart éltem.
Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József
Ember beleül, és csak siklik rajta.
A fakutya jégszék és nem harap.
Az élet is jégszék tegnap, holnap.
Vagy ez nincs így?
Fakutyával, de jó siklani a jégen.
Élet siklik magától most, és mint régen.
Élet fakutyához nem kell bot ezen a jégen,
De az fontos, hogy megússzuk, lehetőleg épen.
Vagy ez nincs így?
Jó persze a siklásban, ha az akadálytalan,
Boldog az ember, ha boldogsága hiánytalan.
Van azonban, hogy rian a fránya jég alattunk,
Az életben meg többször… valami nagy falatunk.
Vagy ez nincs így?
Ki szerencsés, akkor csúszik, ha a jég nem rian,
De kinek komolyabb a sorsa, pótolhatóan
Kell, hogy élje életét, és ne csuszás legyen az siklás
Élet jeges taván… legyen nyáron, napsütötte tisztás.
Vagy ez nincs így?
Siklok, ha tudok kapaszkodni, ha nem,
És eme mulatság tart, míg tart éltem.
Vecsés, 2013. június 22. -Kustra Ferenc József
Télkezdeti vendégségben voltunk a tízedik emeleten,
Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen.
Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót,
A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót.
*
(Senrjonok)
Ő régi kollégánk volt,
Emlegettük és adomáztunk…
Míg néztem tájat.
*
Már ahogy esteledett,
Magasból is jól látszott a tél.
Tízemeletnyi.
*
(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott,
Föntről láttam a téli este hamar ködfátyolba burkolózott…
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott.
*
Az ablak nyugat felé nézett, így láttam,
Hogy már sejtelmes a napkorong… így láttam,
Hogy már távolban véglegesen horizont alá csúszott
És a köd narancsra festésével az napra búcsúzott!
*
(10 szavas, anaforásban)
Valahogy a horizont, gyorsabban párásodott,
Valahogy ezzel gyorsította a láthatatlanságot.
*
(Tízszavas)
Felkapcsolták a közvilágítást,
Talán, mint ködbeli háttér-világítást,
Jeges, úti dísz-kivilágítást.
*
(Senrjon)
A ködösben már látszott,
Autóktól a ködvágó fény…
Tompa fénysugár.
*
Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott,
Egy kocsi is csúszott, igen gyorsan oldalazott…
Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott.
*
(Senrjú)
Épen megjöttünk,
Lekönyveltük, jó nap volt.
Volt nagy durmolás.
Vecsés, 2021. január 18. – Kustra Ferenc József
Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen.
Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót,
A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót.
*
(Senrjonok)
Ő régi kollégánk volt,
Emlegettük és adomáztunk…
Míg néztem tájat.
*
Már ahogy esteledett,
Magasból is jól látszott a tél.
Tízemeletnyi.
*
(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott,
Föntről láttam a téli este hamar ködfátyolba burkolózott…
Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott.
*
Az ablak nyugat felé nézett, így láttam,
Hogy már sejtelmes a napkorong… így láttam,
Hogy már távolban véglegesen horizont alá csúszott
És a köd narancsra festésével az napra búcsúzott!
*
(10 szavas, anaforásban)
Valahogy a horizont, gyorsabban párásodott,
Valahogy ezzel gyorsította a láthatatlanságot.
*
(Tízszavas)
Felkapcsolták a közvilágítást,
Talán, mint ködbeli háttér-világítást,
Jeges, úti dísz-kivilágítást.
*
(Senrjon)
A ködösben már látszott,
Autóktól a ködvágó fény…
Tompa fénysugár.
*
Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott,
Egy kocsi is csúszott, igen gyorsan oldalazott…
Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott.
*
(Senrjú)
Épen megjöttünk,
Lekönyveltük, jó nap volt.
Volt nagy durmolás.
Vecsés, 2021. január 18. – Kustra Ferenc József
(Bokorrímes)
Köszöntöm a sorsomat bár, csak nagyon frusztrált és nem adott semmit,
Ebédnél meg kilöttyintette a levest és benne a nokedlit.
Amúgy egyébként rég' kilökte alólam a rozoga hokedlit.
Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat.
*
(3 soros-zárttükrös)
Gyűlnek a szavak,
Sötétek… falak…
Gyűlnek a szavak.
*
(Apeva trió)
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet néznél.
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet remél.
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet regél.
*
(Senrjú)
Jegyzet szakszerű
Sorokban… sok mondandó!
Veletek osztom.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő,
Érdekes a sok betű keverékben, a gondolatuk lánggal égő…
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő.
Megvan a szabályos ritmus
Megvan, ez már szinte rítus…
Megvan a szabályos ritmus.
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak,
Az olvasók meg olvasás közben, álmodoznak…
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak.
Vecsés, 2016. április 15. - Kustra Ferenc József
Köszöntöm a sorsomat bár, csak nagyon frusztrált és nem adott semmit,
Ebédnél meg kilöttyintette a levest és benne a nokedlit.
Amúgy egyébként rég' kilökte alólam a rozoga hokedlit.
Mindez persze mindegy, amíg ad nekem jó, famenetes papírokat,
És van kalamáris, tentával, hogy belemárthassam a lúdtollakat,
Hogy le tudjam írni a kútfőmben megfogalmazott gondolatokat.
*
(3 soros-zárttükrös)
Gyűlnek a szavak,
Sötétek… falak…
Gyűlnek a szavak.
*
(Apeva trió)
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet néznél.
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet remél.
A
Sárgás
Lapokon…
Lírikus él,
Új művet regél.
*
(Senrjú)
Jegyzet szakszerű
Sorokban… sok mondandó!
Veletek osztom.
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő,
Érdekes a sok betű keverékben, a gondolatuk lánggal égő…
Érdekes a sok azonos betű, köztük az álmodozás elő jő.
Megvan a szabályos ritmus
Megvan, ez már szinte rítus…
Megvan a szabályos ritmus.
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak,
Az olvasók meg olvasás közben, álmodoznak…
A gondolatok szép sorokban elszaporodnak.
Vecsés, 2016. április 15. - Kustra Ferenc József
A poéta munkaeszköze…
(Bokorrímes csokorban)
Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.
Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.
Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.
(Anaforás, belső rímes)
A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.
(Anaforás, belső rímes)
Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.
Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József
(Bokorrímes csokorban)
Gondom, hogy kinek írhatnék, közben meg pengetül a lélekhúrom,
Miközben kimegyek, a konyhába lantomat magam után húzom…
Leülök, és csak magamnak játszom el az örömöm és bánatom.
Síró lélekkel előveszem ceruzacsonkom,
Ránézek és látom, nekem bizony ez a valóm…
De, megvannak a szavak! Összeállt a mondandóm.
Nagy szeretettel szemlélem régi társamat, a ceruzacsonkom,
Pici lett már, éppen alig bírom megfogni, pedig nincs nagy markom…
Ő a társam, ő önti rímekbe és versbe a mondanivalóm.
Olvasónk majd, bízzunk, hogy élvezetében a dallamon szánkázik,
Olvasás közben meg a lelke is él, meg talán ki is csírázik…
Ha ő is poéta, akkor eszébe juthatna, hogy nem káprázik.
(Anaforás, belső rímes)
A költő hallgat, és menetrendszerűen ír,
A költő hallgat, és ha baj van, akkor sem sír…
A költő hallgat, ír, mert ő nem egy hős-mártír.
(Anaforás, belső rímes)
Ahogy esteledik, meg is gyújtom, égjen a pici gyertyacsonkom,
Ahogy esteledik, megy tovább a világ, mert ég a gyertyacsonkom…
Ahogy esteledik, megyek aludni, leégett a gyertyacsonkom.
Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József
