Idő 
Értékelés 
Értékelés Pihe cica kedves, pelyhes,
édes, tüneményes,
de rest, egeret nem kerget.
A fene egye meg!
Rendre hempereg.
Emeletes helyre fel sem megy
rendetlen, renyhe teste.
Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.
?Egér nem kell nekem,
mert rettenetesen eleven.
Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.
Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.
Szívesebben heveredek eme fekhelyre,
s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.?
Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.
Egér nevet fent a szekrény tetején:
Ez aztán a hős legény!
Siófok, 2025 február 11. -Gránicz Éva-
édes, tüneményes,
de rest, egeret nem kerget.
A fene egye meg!
Rendre hempereg.
Emeletes helyre fel sem megy
rendetlen, renyhe teste.
Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.
?Egér nem kell nekem,
mert rettenetesen eleven.
Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.
Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.
Szívesebben heveredek eme fekhelyre,
s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.?
Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.
Egér nevet fent a szekrény tetején:
Ez aztán a hős legény!
Siófok, 2025 február 11. -Gránicz Éva-
Próbáltam már elmondani neked,
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb rég,
mert benned nyugszik meg fáradt szívem.
Mint kismadár költöztél szívembe,
fészket raktál, s többé nem üres már.
Belül kibélelted szeretettel,
s jóságod minden fájdalmat kizár.
Keresem a szót, mi elmondhatja:
nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.
Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- irtam: Szonett -ben.
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb rég,
mert benned nyugszik meg fáradt szívem.
Mint kismadár költöztél szívembe,
fészket raktál, s többé nem üres már.
Belül kibélelted szeretettel,
s jóságod minden fájdalmat kizár.
Keresem a szót, mi elmondhatja:
nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.
Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- irtam: Szonett -ben.
Én a csend művészetét
Játszom, mint zongorista Lisztét.
Hallgatási csúcs!
*
Nekem ekkor zajos volt
A madárcsicsergés, a csivit.
Szemmel hallottam.
*
Ezen, erőszakos csend,
Agyamban kiváltotta: semmit.
Gondolat, heves…
*
Én a csendbe akarok
Beépülni. Ezt, nagyon élni.
Gondolat is zeng.
*
Az ég is beborít, hogy
Mindent halljon… csend szimfónia.
Játszom a semmit.
*
Most jött az új gondolat,
Van, ki a csendbe beleőrül…
Én, mit bírok ki?
Vecsés, 2020. május 24. – Kustra Ferenc József– senrjon csokorban íródott: önéletrajzi írásként!
Játszom, mint zongorista Lisztét.
Hallgatási csúcs!
*
Nekem ekkor zajos volt
A madárcsicsergés, a csivit.
Szemmel hallottam.
*
Ezen, erőszakos csend,
Agyamban kiváltotta: semmit.
Gondolat, heves…
*
Én a csendbe akarok
Beépülni. Ezt, nagyon élni.
Gondolat is zeng.
*
Az ég is beborít, hogy
Mindent halljon… csend szimfónia.
Játszom a semmit.
*
Most jött az új gondolat,
Van, ki a csendbe beleőrül…
Én, mit bírok ki?
Vecsés, 2020. május 24. – Kustra Ferenc József– senrjon csokorban íródott: önéletrajzi írásként!
Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…
Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…
Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan!
Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…
Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…
Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan!
Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
(3 soros-zártükrös csokor)
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.
Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**
(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.
Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.
Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**
(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.
Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
