Még mindíg érzem álmomban
szőke hajad illatát,
álmaimban minden éjjel
te vagy nekem a világ.

Zilált ágyban felébredve
rám rohan a valóság,
már nem vagy te itt mellettem
otthonod a menyország.

Bárcsak ébren is álmodnék
foghatnám a kis kezed,
könnyes szemmel égre nézve
suttogom a te neved.

Maszkarátok bálban mi lesz?
Mondjátok, hát ki vele!
Bármi lehetsz hogyha akarsz,
itt a farsang ideje.

Égetünk el szalmabábot
elűzzük a zord telet,
olvadt nyomán megérkezik
a zöldellő kikelet.

Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?
Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?
Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,
Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt?

Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden!
Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem.

Az életben egyébként, köd borította utakat járom,
Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom.

De mi is a karácsony lényege?
Krisztus születésének emléke?
Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt,
Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat.

A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok,
Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok.
A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon,
Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón?

Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom,
Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon?

Megállok én majd a nagy fa előtt,
Imát mormogok mindenekelőtt?
Tisztelgek e szép szimbólum előtt.

Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok,
Ne csavarodjanak kitekert fonákságok?
Ez jó hely, erősödjenek a barátságok.

Az ősz már régen levetette a ruháját,
A tél meg felveszi a fehér tarkaságát?
Mi meg élvezzük szeretteink barátságát.

Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény,
Ma már nincs szükség semmire, ami kemény.
Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát,
És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát.

Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József

Sorakoznak a betűk,
nem tudják hol a helyük.
Elöl áll a B betű
szegény kicsit féleszű.

Kiabál vele az Á,
-Menjél, már valahová!
Átugrott a B az Á-n,
ott jó helye lesz talán.

Vajon merre jár az A?
Remélem nem ment haza.
Keresi C barátja
a sor végén megtalálja.

Gyere, mert sorakozunk
mi mind ott elöl vagyunk.
A Á B C, így a jó,
sorban állni így való.

Két kis kecske sétált a hegyen
lent alattuk a nagy mélység,
csak ámult- bámult mindkét kecske
milyen sok ott lenn a szépség.

Odalenn gyönyörű szép a táj
az egész egy dús legelő,
sziklás hegyormuk csupán kopár
a napsugár is perzselő.

Hej, de jó lenne ott lent élni
az élet ott biztosan jó,
búzaföldön készülne ágyuk
szénából lenne takaró.

Gyorsan döntött a két kis buta
elindulnak ők a rétre,
belevágnak a nagy kalandba
nem gondolva a veszélyre.

A fűben lapult lent a farkas
nyál csorgatva nézte őket,
régen várta hogy megehesse
vacsorára érkezőket.

A hegyre nem tudott felmászni
ott nem érte el a kecskét,
most jönnek hát látogatóba
velük tölti így az estét.

Jöttök vissza ti kis buták!
Öreg bak kiállt a hegyről.
Farkas farka látszik a fűben
két kis kecske rohan egyből.

Bár van a világon sokkal szebb,
mint ahol éled életed,
becsüld meg jól az otthonodat
jobb nem lehet máshol neked.