Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.
A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***
(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*
Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.
(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.
Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!
A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.
(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*
(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!
Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József
TANQ –ban elmélkedés…
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám…
Sír lelkem… csontvázam!
Nem akartam én már láncot,
Meg nem, elvi szabadságot…
Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
Két kézzel markolom,
Kívülről rácsot… szaggatnám…
Sír lelkem… csontvázam!
Nem akartam én már láncot,
Meg nem, elvi szabadságot…
Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
Sötétség! Telihold sincs.
Kardvívás jó meglepetésnek…
Kinéz a csata.
*
Sötétedésig nézem,
Nap mennyire bánt sugarával.
Aranyló meleg.
*
Sötétedésig várok,
Hogy a vaksötét megérkezzen.
Láthatás megszűnt.
*
Sötétedésig meg lesz,
Hogy éjjel denevérré válok?
Badar gondolat.
*
Sötétség egy tatami,
Azonnal kelni, esés után.
Érezd a talajt.
*
Sötétség idehozza
Őt és hátha feni kardomat.
Kinéz egy csata?
*
Sötétség, jól eltakar,
Még a meglepetés sem látszik.
Kinéz egy csata?
***
Ami csak lehetetlen,
Arra ember csak nem gyanakszik.
Nincs gondolata.
*
Nem is kell bizonyíték,
Mert ha, ő úgy gondolja, figyel.
Már van gondolat.
*
Ezzel indul a pletyka,
Mások is belekombinálnak…
Isten! Segíts meg.
Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott senrjon csokorban.
Kardvívás jó meglepetésnek…
Kinéz a csata.
*
Sötétedésig nézem,
Nap mennyire bánt sugarával.
Aranyló meleg.
*
Sötétedésig várok,
Hogy a vaksötét megérkezzen.
Láthatás megszűnt.
*
Sötétedésig meg lesz,
Hogy éjjel denevérré válok?
Badar gondolat.
*
Sötétség egy tatami,
Azonnal kelni, esés után.
Érezd a talajt.
*
Sötétség idehozza
Őt és hátha feni kardomat.
Kinéz egy csata?
*
Sötétség, jól eltakar,
Még a meglepetés sem látszik.
Kinéz egy csata?
***
Ami csak lehetetlen,
Arra ember csak nem gyanakszik.
Nincs gondolata.
*
Nem is kell bizonyíték,
Mert ha, ő úgy gondolja, figyel.
Már van gondolat.
*
Ezzel indul a pletyka,
Mások is belekombinálnak…
Isten! Segíts meg.
Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc – íródott senrjon csokorban.
Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…
Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!
Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.
Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.
Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…
Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…
Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…
Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!
Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.
Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.
Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…
Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…
Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor
Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.
Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.
Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.
Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.
A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.
Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!
A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.
Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.
A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.
Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.
A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!
A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.
A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…
A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul.
Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.
A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.
A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.
A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!
Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...
Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.
Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.
Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.
Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.
A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.
Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!
A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.
Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.
A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.
Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.
A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!
A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.
A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…
A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul.
Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.
A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.
A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.
A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!
Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...
Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
