Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zártükrös csokor)
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.
Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**
(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.
Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
(HIAQ csokor)
Csönd falat magasít,
még hozzásimul egymáshoz.
Lélek a lélekhez.
*
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
Fáradt sóhaj szálldos,
görcsös kéz belém kapaszkod’.
Álom elmenekül.
*
Máskor a csöndben, van haragszó is,
Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
Máskor a csöndben, van haragszó is.
Éj sustorog titkot,
Csendesen lüktet a lélek.
Szent tűzben fellobban.
*
Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
Árnyékban elpihen,
éj sarkában rejtőzik el.
Csendes lesz a világ.
**
(Tíz szavas)
A csend beszél most helyettünk,
Mi igazán fontos, tudja szívünk.
Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
Űrt hagyva távoztál Bettina!
Űröd vészelem, jó nehéz ma…
Micsoda eljárás…
Nincsen kommentálás?
Nekem kell… én igazodása.
Titkom a szívemben rejtezem,
Azt mondták, hogy időm fogy, szívem.
Nem szóltam, ne fájjon,
Szem könnybe ne lásson.
Hazudtam… de ezt kellett tennem.
*
Hiányzatom van a lelkembe,
Bogaracskám jer mán, gyere be!
Jőj már, na már vissza,
Szeretett csillagka.
Leléptél, mentél luxus létbe?
Azt hitted, mentem csak a fénybe,
De koldus vagyok én, szegényke.
Kincs te vagy, s ha mennék,
Csak téged keresnék.
Úgy vágylak ölelni Édeske!
*
Hiányzik csókod, ölelésed,
Vagy csak úgy a mellém ülésed.
Estve ablaki hót
Légynek monológot?
Lélekűr… legalább ülésed…
Híhetnéd, távolból könnyebb ezt...
Lángolok, karom nem ölelhet.
Csókodért meghalok,
Én élni akarok!
Szeretni fáj… mégis ez éltet.
Vecsés, 2025. június 1. -Siófok, 2025. június 1. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzős LIMERIK -nek. Én írtam a páratlanokat, a párosakat: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Űröd vészelem, jó nehéz ma…
Micsoda eljárás…
Nincsen kommentálás?
Nekem kell… én igazodása.
Titkom a szívemben rejtezem,
Azt mondták, hogy időm fogy, szívem.
Nem szóltam, ne fájjon,
Szem könnybe ne lásson.
Hazudtam… de ezt kellett tennem.
*
Hiányzatom van a lelkembe,
Bogaracskám jer mán, gyere be!
Jőj már, na már vissza,
Szeretett csillagka.
Leléptél, mentél luxus létbe?
Azt hitted, mentem csak a fénybe,
De koldus vagyok én, szegényke.
Kincs te vagy, s ha mennék,
Csak téged keresnék.
Úgy vágylak ölelni Édeske!
*
Hiányzik csókod, ölelésed,
Vagy csak úgy a mellém ülésed.
Estve ablaki hót
Légynek monológot?
Lélekűr… legalább ülésed…
Híhetnéd, távolból könnyebb ezt...
Lángolok, karom nem ölelhet.
Csókodért meghalok,
Én élni akarok!
Szeretni fáj… mégis ez éltet.
Vecsés, 2025. június 1. -Siófok, 2025. június 1. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzős LIMERIK -nek. Én írtam a páratlanokat, a párosakat: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
Csak:
Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…
Ha már:
Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak hétköznapi „blúz” …
Vecsés, 2002. május 20. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…
Ha már:
Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak hétköznapi „blúz” …
Vecsés, 2002. május 20. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Még az sem: (Oximoron)
Önmagamnak is az akadálya vagyok,
Még az sem sikerül, amit nem akarok.
Jászol előtt:
Csak állok, mint a barom a jászol előtt
És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt,
Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok,
És akkor bekebeleznek a démonok.
Próbálom:
Korlátozva vagyok nagyon végzetesen,
Próbálom is elkerülni, élelmesen.
A kerülőút is tele buktatókkal,
Állandóan összekevernek ocsúval.
Vecsés, 2002. május 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Önmagamnak is az akadálya vagyok,
Még az sem sikerül, amit nem akarok.
Jászol előtt:
Csak állok, mint a barom a jászol előtt
És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt,
Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok,
És akkor bekebeleznek a démonok.
Próbálom:
Korlátozva vagyok nagyon végzetesen,
Próbálom is elkerülni, élelmesen.
A kerülőút is tele buktatókkal,
Állandóan összekevernek ocsúval.
Vecsés, 2002. május 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Szerencse nélkül…
Ki sikereit fennen emlegeti,
De közben szerencséjét nem említi,
Az jól becsapja a hallgatóságát,
Sötétbe burkolja a mondandóját.
Egy jó adag szerencse mindenhez kell
És akkor leszünk tele sikerekkel.
Az életünk már csak ilyen, nincs más út,
Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút.
Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc József
Ki sikereit fennen emlegeti,
De közben szerencséjét nem említi,
Az jól becsapja a hallgatóságát,
Sötétbe burkolja a mondandóját.
Egy jó adag szerencse mindenhez kell
És akkor leszünk tele sikerekkel.
Az életünk már csak ilyen, nincs más út,
Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút.
Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc József
