Végül mindenből…

A vég nélküli csönd,
Folyvást üldözi ezeréves népünket,
De magány, nem ér el minket!
Volt már itt sok hódító,
De a magyar kilábal a posványból, szívével
És új útra lel, fájó szívvel!
Becsület, igaz szeretet,
Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben,
Nemzetet a felemelkedésben.

Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956]

Zászlórúdon, zászlónkat csattogtatja a szél.
Kárpátokban, már ezer éve él a magyar,
S bár a jelenlegi életünk, több mint fanyar,
A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél.

Kárpátok bérce a medence kerítése
És ebben van ezer éve a mi jó hazánk
Itt élünk, dolgozunk és halunk. Itt lesz fejfánk!
A Kárpát medence a magyarok szépsége.

Ezer éve itt lakunk, menni nem akarunk.
Velünk élnek itt kis népek, sokan mások is
És ez nekik, úgy, mint nekünk a hazájuk is.
Nagyon rég a mi földünk... itt élni akarunk.

Vecsés, 2013. január 8. – Kustra Ferenc József - 1848. március 15. –e emlékére!

Az élet célja,
Jól öltözött diadal.
Meztelen halál!

Dunatőkés. 2024.február 27.
Íródott: szenrju-ban.

Távolság körös-körbe...
Ég, és föld lapos szögbe.

Síkság varázsa békés,
Boldog, szárnyaló érzés.

Lélek nyugtató hajlam,
Vibráló ultra-hangban.

A szabadság szele hív,
Kedv itt nem marad passzív.

Körös-körbe távolság,
A horizontig nyíltság.

Dunatőkés, 2024. Február 27. - Íródott: 7 szótagos páros rím formában.

Fák nyújtózkodva
Hajlongnak, széllökésre.
Felnyög az erdő.
Gyökérrel markolnak sárt,
Kíméletlen erő árt.

Dunatőkés, 2024.február 26. - Íródott: tanka formában.