Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten…
A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem,
Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem.
*
Jövő kérdése
Ez: lenni vagy nem lenni?
Merre és hová?
*
Jövő kérdése
Ez: lenni vagy nem lenni?
De mégis, hogyan?
*
Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem,
Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem,
Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem?
*
A múlt kérdése,
Voltam és vagy nem voltam?
Merre és minek?
*
A múlt kérdése,
Voltam és vagy nem voltam?
Jártam? És mikor?
*
A múlt kérdése,
Voltam és vagy nem voltam?
tettem-e és mit?
*
A múlt könyve bizony, már be van csukva,
Sok-sok lapja, már össze van ragadva,
Pedig kéne olvasni… lélek vágya.
*
Élet kérdése,
Hogy volt múlt és lesz jövő?
Mozgatórugó!
*
Élet kérdése,
Hogy volt múlt és lesz jövő?
Mi a szándékunk?
*
Élet kérdése,
Hogy volt múlt és lesz jövő?
Szándékunk jóm-e?
*
Élet kérdése,
Hogy volt múlt és lesz jövő?
Jó ember leszünk?
*
Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései.
Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései.
Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései.

„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt.
Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.

„Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt.
Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt.
Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt.

A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét,
De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét?
Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét…
A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét.
*
Feltenni kérdést:
Hogy lenni vagy nem lenni?
El kell dönteni…

Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként.

Vendégem lehetnél, Etelka!
Élvezettel rád másznék még ma.
Szerelem oltárán,
Áldoznánk… netalán.
Szeretném… élvezném tested… ma.

Vendégem lennél és a párnám?
Fejemet hasadra hajtanám.
Húsidat zabálnám,
Cickókat csókolnám.
Szeretném élvezeted, bíz’… ám.

Vendégem lennél lepedőmön?
Heverésznél, ezt gyűrőcködőn.
Simítgatnám tested,
Simogatnám lelked.
Vágyom orgazmusod örökkön.

Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor

(3 soros-zárttükrös)
Hogyan is birtoklom a földi kincsem,
Ha hírem és magas rangom biz’ nincsen…
Hogyan is birtoklom a földi kincsem.
*

(Bokorrímes csokor)
Bizony benned mind ezeket föltalálom,
Mindaz mindenestől az én ideálom,
Örök hűség és a mélységes szeretet.

Benned bizony lelkem már réges-rég föllelte,
Nekem Te bármely kincsnél sokkal drágább vagy Te!
Már fölfedezett, hogy lennél jó és hű párom,
Kivel az életet, nagy szeretetben járom.

Te kedvesem, a fiam, meg a lányom
Vagytok nekem… az örök boldogságom.

Amikor meg rám nevet a két kis angyal
Lelkem rögvest elöntődig öröm dallal,
Mikor Te és a két kis angyal, rám nevet,
Én meg ismét, hosszan áldom a végzetet…

Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Dr. Kiss Rezső [1838-1915] „A Lia dalokból I.” c. versének átirataként.

Én mind belső ajtó, Borsika,
Vágyok külső ajtót, Te vagy a’.
Szívünk ravatalon,
Életünk asztalon.
Rabok vagyunk sőt, egymás rabja…

Ülők a kis előszobában,
Majd’ megőrülök vágyódásban.
Ha legalább itten
Kezem fogó lennél…
Lehet én vagyok rabságodban?

Forró én szívem, Tied jeges,
Nekem ez ám, nem fergeteges…
Mit sem tudok rólad,
Beágyaztad ágyad.
Nincs! Hiába volt ígéretes…

Vecsés, 2021. október 11. –Kustra Ferenc József– íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Hétköznapi pszichológia…

Az éveink elfogynak,
De, hogy mennyi van, senki (miért?) nem mondta.
Végleg le, mikor fogynak?
Tán’
Elvész, vagy újrakezdődik évek sora?

Halál szól; biz’ nem fognak!

Vecsés, 2017. május 31. – Kustra Ferenc József