Egy jó anya bármi is történt
egyformán szereti minden gyermekét,
mindegyik oly kedves néki,
akár a legszebb, legdrágább nyakék.
Egy jó anya szeretné mindig
jóra nevelni minden gyermekét,
s ha néha-néha elgyengül mégis,
Ő is csak ember,mindenféleképp.
Megtenne mindent, hogy megőrizzen
minden bánattól amíg csak lehet,
S ha mindennap talán nem is érzed,
hidd el:Ő akkor is,örökké szeret!
Anyám szeme miattam könnyes
miattam fátyolos két szeme,
s a messze tűnő esti ködben
miattam homályos tekintete.
Ha néha-néha rossz vagyok hozzá
csak arcába temeti két kezét,
s nem szól semmit hogy ne is lássam
könnytől fátyolos tekintetét.
Anyám szeme oly szépen fénylik
mint az ég alján feltűnő csillagok,
s szemének minden villanása,
minden sugara rám ragyog.
Anyám szenében látom a tengert,
a messzire kéklő hegyeket,
mely ragyogásával eltakarja
a feltornyosuló felleget.
Anyám szeméből öröm sugárzik
mely értem van, s boldog vagyok
hogy én lehetek minden kincse,
bár meghálálni sosem tudom.
Parfüm, kortyolok,
Parfüm, nevetek,
Parfüm, iszom,
Parfüm, iszom.
Parfüm, nevetek,
Parfüm, vedelek,
Parfüm, nem érzem,
Mindenki testvérem.
Rohanok, vedelek,
Rohanok, szeretek.
Gyűlölök, szeretek,
embert keresek.
Nincs ember, rohanok,
Még piát! -kutatok
Van pia, rohanok,
Van ember, szeretek,
Még sincs!
Hányásban fetrengek.
Parfüm, nevetek,
Parfüm, iszom,
Parfüm, iszom.
Parfüm, nevetek,
Parfüm, vedelek,
Parfüm, nem érzem,
Mindenki testvérem.
Rohanok, vedelek,
Rohanok, szeretek.
Gyűlölök, szeretek,
embert keresek.
Nincs ember, rohanok,
Még piát! -kutatok
Van pia, rohanok,
Van ember, szeretek,
Még sincs!
Hányásban fetrengek.
Az én anyám oly messze van már
de most is látom őszülő haját,
lehunyt szemekkel magam előtt látom,
arcának minden mosolyát.
Látom hogy siet elébem
lágy szellő borzolja ősz haját,
kitárt karokkal engem vár csak
s úgy ölel magához, szinte fáj.
Sosem hittem hogy ennyire fájhat
amikor messze lesz talán,
szememből csordul a könny is
hisz oly messze van az én anyám.
Anyám keze miattam kérges
mégis annyira jó nekem,
amikor dolgos két kezével
megsimítja az én fejem.
Anyám keze erős és ráncos
hisz mindig oly sokat dolgozott,
de boldog vagyok ha erős kezével
végigsimítja homlokom.
Látom rajta mennyire fáradt
szemében fáradt fény ragyog,
s csillogó szemében látni vélem
a legfényesebb csillagot.
Hiába dolgozott annyit
kincseket gyűjteni nem tudott,
S mégis érzem: meleg szívének
minden fénye csak rám ragyog.
Anyám keze miattam kérges
hisz miattam hajszolja magát,
s megköszönni nem tudom eléggé,
hisz oly sokat tett az én anyám!