Idő 
Értékelés 
Értékelés Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet?
(Össztűz!)
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc?napfény halotton.
(Gyorstűz!)
Akik derékig mutatkoztak, már halottak,
Ha föntről visszanéznek, nagyon bánatosak.
Katonák derékig meglőve, már nem családosak?
Halott katonák, volt gyerekesek? nem családosak!
(Szórványtűz!)
Minden harmadik fegyveres nyit teljes tüzet,
Van, hogy ezzel is elérik a célt, eleget!
Van, hogy ettől ellen lekushad, épp' eleget!
(Egyéni célra tartás és tűz!)
Kiképzetlen katona, azt sem tudja mi lőhető!
Kiképzett katona fegyvere már nem elültöltő?
Kiképzetlen katona lesz besorozás első halottja?
Kiképzett katona lehet eltévedt golyó áldozata!
(Katonai gondolatok két tűzparancs között!
leoninus)
Anyám, apám szeretlek benneteket, látlak még életben benneteket?
Asszonykám, gyerekeket? vajon fel foglak nevelni én benneteket?
Drága családom, jól orrba vágott a háború, lelkemben hiányotok a bú!
Drága családom, lesz még együtt karácsony? Itt ez maga a mákony?
Drágáim? hol laktok, van fedeletek? Vagy egy romos árokban leledzetek?
Barátaim, ti vagytok még, vagy a front már elnyelt? akkor meg éltek még?
A papunknak van, akinek misét tarthat? Papunk Istenről kinyilváníthat?
A túra kerékpáros egyletben még vannak? Még versenyezni velem is akarnak?
Vajon a sakkegylet még nagy összetartó erő? Most, de nagy menedékhelyünk lenne ő?
Apám a lakatosműhelyem még megvan? Vagy lebombázták? mások mondják: ugyan??
Anyám, vigyázz apámra, főzz neki, mint cukrosnak? Te is ezt edd, jót tesz a hasnak.
Asszonykám, ha még van mesekönyv, esténként olvas nekik, imakönyv nekik mesekönyv!
Bobikám, újfundlandi kutyusom még megvan? Mondjátok neki, jövők, ha itt vége van?
Hmm? nem gondolkozok ellenségen, nem bántott! Ilyen hatalmasokat világ még nem látott?
(Kézigránát-sorozat!
leoninus duó)
Feküdj, gránát! Ordította a parancsnok? később nem mind álltak föl a harcosok!
Süvítés! Feküdj(!) és parancsnok lerogyott? Kazettás bomba nagy hatást hagyott?
Dörrenés a bunkerben? fegyver tisztítási módszere volt a katonának helytelen?
Bármi van, csak újra parancs = tűz! Jó a tankosoknak, kisablakon még a nap betűz?
Errefelé már háromszázezer katonasír van! Kit érdekelt, hogy otthon dolguk van?
Látom, hogy férfi nélkül marad ezen ország? Itt ez az új, demokratikus valóság!
Vecsés, 2023. július 13. ? Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is?
(Össztűz!)
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc?napfény halotton.
(Gyorstűz!)
Akik derékig mutatkoztak, már halottak,
Ha föntről visszanéznek, nagyon bánatosak.
Katonák derékig meglőve, már nem családosak?
Halott katonák, volt gyerekesek? nem családosak!
(Szórványtűz!)
Minden harmadik fegyveres nyit teljes tüzet,
Van, hogy ezzel is elérik a célt, eleget!
Van, hogy ettől ellen lekushad, épp' eleget!
(Egyéni célra tartás és tűz!)
Kiképzetlen katona, azt sem tudja mi lőhető!
Kiképzett katona fegyvere már nem elültöltő?
Kiképzetlen katona lesz besorozás első halottja?
Kiképzett katona lehet eltévedt golyó áldozata!
(Katonai gondolatok két tűzparancs között!
leoninus)
Anyám, apám szeretlek benneteket, látlak még életben benneteket?
Asszonykám, gyerekeket? vajon fel foglak nevelni én benneteket?
Drága családom, jól orrba vágott a háború, lelkemben hiányotok a bú!
Drága családom, lesz még együtt karácsony? Itt ez maga a mákony?
Drágáim? hol laktok, van fedeletek? Vagy egy romos árokban leledzetek?
Barátaim, ti vagytok még, vagy a front már elnyelt? akkor meg éltek még?
A papunknak van, akinek misét tarthat? Papunk Istenről kinyilváníthat?
A túra kerékpáros egyletben még vannak? Még versenyezni velem is akarnak?
Vajon a sakkegylet még nagy összetartó erő? Most, de nagy menedékhelyünk lenne ő?
Apám a lakatosműhelyem még megvan? Vagy lebombázták? mások mondják: ugyan??
Anyám, vigyázz apámra, főzz neki, mint cukrosnak? Te is ezt edd, jót tesz a hasnak.
Asszonykám, ha még van mesekönyv, esténként olvas nekik, imakönyv nekik mesekönyv!
Bobikám, újfundlandi kutyusom még megvan? Mondjátok neki, jövők, ha itt vége van?
Hmm? nem gondolkozok ellenségen, nem bántott! Ilyen hatalmasokat világ még nem látott?
(Kézigránát-sorozat!
leoninus duó)
Feküdj, gránát! Ordította a parancsnok? később nem mind álltak föl a harcosok!
Süvítés! Feküdj(!) és parancsnok lerogyott? Kazettás bomba nagy hatást hagyott?
Dörrenés a bunkerben? fegyver tisztítási módszere volt a katonának helytelen?
Bármi van, csak újra parancs = tűz! Jó a tankosoknak, kisablakon még a nap betűz?
Errefelé már háromszázezer katonasír van! Kit érdekelt, hogy otthon dolguk van?
Látom, hogy férfi nélkül marad ezen ország? Itt ez az új, demokratikus valóság!
Vecsés, 2023. július 13. ? Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is?
Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.
Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*
(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!
Időben
Élettelen és
Térben is!
Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.
Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*
(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…
Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…
Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.
Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*
(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.
Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*
Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.
Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*
Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*
Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.
Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*
Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*
Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagyember von vállat.
Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.
Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]
(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.
Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*
(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!
Időben
Élettelen és
Térben is!
Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.
Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*
(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…
Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…
Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.
Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*
(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.
Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*
Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.
Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*
Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*
Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.
Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*
Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*
Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagyember von vállat.
Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.
Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]
Oly drága már az utazás is, egyre nehezebb,
rég elvették az utazási kedvezményeket.
Úgy döntöttem, az oldalon egy hirdetést teszek,
hátha lesz, ki e csodajárgányt legyártja nekem.
Mindegy, hogy milyen színű lesz, csak oly sebes legyen,
mint a villám, és legyen rajta jó erős nyereg.
Induljon minden pöccintésre, s száguldjon velem,
akár a szélvész, mely átfúj a háztetők felett.
Ezermesterek! Mérnökök! Most versenyt hirdetek!
Nagy a tét! Ki ezt megcsinálja, híres is lehet.
Üzemanyagot ne fogyasszon, csak egy keveset,
olyan sokfelé kéne mennem, s üres a zsebem.
Ha lesz olyan, aki megcsinálja, híressé teszem,
s arra, aki most lenéz engem, magasról teszek!
rég elvették az utazási kedvezményeket.
Úgy döntöttem, az oldalon egy hirdetést teszek,
hátha lesz, ki e csodajárgányt legyártja nekem.
Mindegy, hogy milyen színű lesz, csak oly sebes legyen,
mint a villám, és legyen rajta jó erős nyereg.
Induljon minden pöccintésre, s száguldjon velem,
akár a szélvész, mely átfúj a háztetők felett.
Ezermesterek! Mérnökök! Most versenyt hirdetek!
Nagy a tét! Ki ezt megcsinálja, híres is lehet.
Üzemanyagot ne fogyasszon, csak egy keveset,
olyan sokfelé kéne mennem, s üres a zsebem.
Ha lesz olyan, aki megcsinálja, híressé teszem,
s arra, aki most lenéz engem, magasról teszek!
Végül, csak fölismertem…
Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút,
Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút,
Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút.
Mert becsöngettek, rá, fölültettek,
A villanyomorok dübörögtek,
Mert becsöngettek, rá, fölültettek.
Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást?
Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő…
Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva,
Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba?
Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva.
Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok,
Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok.
Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok.
Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok,
Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok?
Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok.
Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva,
Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda?
Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva.
Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben,
Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen…
Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben.
Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalómat.
Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút,
Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút,
Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút.
Mert becsöngettek, rá, fölültettek,
A villanyomorok dübörögtek,
Mert becsöngettek, rá, fölültettek.
Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást?
Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást…
Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő…
Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő,
Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva,
Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba?
Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva.
Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok,
Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok.
Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok.
Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok,
Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok?
Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok.
Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva,
Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda?
Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva.
Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben,
Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen…
Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben.
Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalómat.
Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!
Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…
Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!
Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*
(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!
Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*
(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!
Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*
(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!
Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.
Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!
Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?
Vecsés, 2023. április 16. - Kustra Ferenc József – íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről.
(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!
Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…
Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!
Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*
(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!
Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*
(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!
Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*
(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!
Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.
Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!
Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?
Vecsés, 2023. április 16. - Kustra Ferenc József – íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről.
