Idő 
Értékelés 
Értékelés Büszkeség, félelem vagy akár a kétség!
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?
Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.
Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.
Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…
A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…
Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség.
Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű,
De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű…
Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok,
És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok?
Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel,
Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel.
Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom?
Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom.
Ha majd megszűnik életem, a fontos létem,
Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem.
Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz?
Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz…
Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol,
Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol.
Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja,
Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga…
A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan,
Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan…
Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József
Filozofálgatás a jövőről
Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt…
Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt…
Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe
De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége?
Lovak patája alatt porzik a beton, a fű,
Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű.
Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz
És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz.
Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő?
Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő
Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy
Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy?
Lehet előre menni, sétálva, botorkálva,
Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva!
A lovak a sors kocsijába vannak befogva,
Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora.
Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás,
De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás!
Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni
Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni.
Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba,
Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba.
Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod
És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod…
Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe,
Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe,
Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre
És utadat folytatni tudod a holnap szépibe.
Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat,
Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat.
Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját,
Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát.
Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert,
De akkor már ott leszel és lehet, hogy virágoskert.
Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő.
Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő.
Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz
A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz!
Akkor már csak emlékezni fogsz a múlt holnapra
Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba.
Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva,
Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova?
Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem?
Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem?
Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe,
Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre!
Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak…
Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának!
Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek
Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek.
Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük,
Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk…
Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha?
A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha?
Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak?
Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak?
Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül.
Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül.
Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök,
Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök…
Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte,
Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte.
Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom.
Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom.
Az életben, e korban már ajándék minden óra,
Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra…
A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik.
Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik.
A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség
És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség?
Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét
És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét.
Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted,
De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled
Az új helyzetet megítélni,
Jó lesz-e ezt, újat megélni?
Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled,
Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd,
Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék,
Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék...
Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen…
Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem?
Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk…
Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk?
Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók,
Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók!
A tegnap álomköltemény,
A ma tán’ élt életregény…
A holnap pedig… vakremény.
Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József
Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt…
Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt…
Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe
De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége?
Lovak patája alatt porzik a beton, a fű,
Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű.
Majd ha odaérünk, akkor az, gyorsan múlt lesz
És folytatjuk a vágtát, míg megint holnap lesz.
Beleszáguldunk, és ha mégsem tudjuk mi lesz a jövő?
Sebaj, csapjunk a lovak közé, gondolatunk az elő
Bizalom szavazása, hogy majd lesz valahogy
Bár nem tudni… lehet, út végén csak odarogy?
Lehet előre menni, sétálva, botorkálva,
Lehet úgyis, ostorral a lovak közé vágva!
A lovak a sors kocsijába vannak befogva,
Az út köves vagy füves, rajta van a sors pora.
Futhatsz is, ha van életcélod és kilátás,
De tudd, ha elakadsz, nem segít a kiáltás!
Csoszogva is el lehet esni, akkor is fel kell kelni
Ha nincs is segítséged, feltápászkodva tovamenni.
Menni kell előre, láthatatlan vakvilágba,
Nincs, bíz' itt megállj, tovább mész új érzésvilágba.
Végig kell botorkálnod, térdig járod lábod
És még lehet, hogy ott vár rád szép új világod…
Az is lehet jövőd, hogy beleesel nagy gödörbe,
Ahol bizony nincs létra, de bízhatsz hosszú körmödbe,
Hogy segítsen kikaparni magadat a felszínre
És utadat folytatni tudod a holnap szépibe.
Nincs más hátra, mint előre hajszold a lovat,
Mert itt nem halnod, de élned kell, mi nagy falat.
Légy élet gladiátora, vívd az élet csatáját,
Ezzel szolgálod a jövőt, az élet kívánalmát.
Majd holnap tudod meg purgatórium vagy tündérkert,
De akkor már ott leszel és lehet, hogy virágoskert.
Vár tégedet egy sokkal szebb, boldogabb, csodás jövő.
Meglehet, rád rója sors életet, mi előkelő.
Gladiátor! Az is lehet, hogy sétányon menetelsz
A jövőbe, holnapba mi holnapután már múlt lesz!
Akkor már csak emlékezni fogsz a múlt holnapra
Mitől rettegtél a nagy rohamba, az attakba.
Lehet, hogy csak sétálgatsz, futsz, vagy battyogsz, lángost majszolva,
Neked talán nem is kell a hős gladiátorok lova?
Gondolod, Te tudsz valami olyat, amit más nem?
Elbizakodott vagy? Mi lesz, ha körmöd mondja: nem?
Mindegy, hogyan lesz, igyekezz és bízzál a jövőbe,
Mert érte tenned kell, dolgozni, hogy legyen jövőre!
Lehulló falevelek tovább élnek humusznak, avarnak…
Ja és magyar vagy! Gladiátorra van szüksége hazának!
Holnap, majd ha a ma eltűnt mozdulatok, emlékek
Ronggyá kopott bársonyai lehetnek, akár fékek.
Holnap megtudjuk, még nyitott volt az elmúlt világ, ezt éltük,
Holnapután eggyel kevesebb a napunk, ilyen a létünk…
Mond, te jövő, akarod, hogy én ne forduljak hátra soha?
A tegnapom történelmével legyek tán’ gonosz mostoha?
Komolyan azt várod, hogy a semmiből téged akarjalak?
Azt akarod, a sebeim gyógyulatlanok maradjanak?
Ma még csakis a holnapra gondolok… Fázok kívül.
Holnapután is holnapra gondolok… Fázok belül.
Ma az utamat kikövezik a megfagyott rögök,
Holnapután már mit sem számít, úton mért köhögök…
Ma mondja a hited, hogy óh, jövő, küzdeni kell érte,
Holnapután jó lenne, majd mondani, hogy ez megérte.
Az élet egy veszett kínlódás… de úgy érzem, nem sírom.
Addig kapaszkodok a jövőbe, míg lélekkel bírom.
Az életben, e korban már ajándék minden óra,
Remélem holnapután sem emlékszem csak a jóra…
A perc is csak földönfutó, de olyan lassan múlik.
Ha nem figyelünk, percből álló élet eliramlik.
A szívünkbe vágyón dühöng az élet-hívő őszinteség
És a holnap reggeli harmatból fakad majd a lelkesség?
Még az éjjel hallgasd végig szférák biztató zenéjét
És bízz magadba, holnapba, ez adja hited hűségét.
Óh, te gladiátor, holnapra alakul a léted,
De csak holnap tudod meg, hogy te erről, hogyan véled
Az új helyzetet megítélni,
Jó lesz-e ezt, újat megélni?
Ah! Te bizonytalan jövő mutasd szebb arc feled,
Ne bánts engem, ne szolgáltam rá erre, ne feledd,
Csak egy jobb, élhetőbb, szerencsésebb életet szeretnék,
Az is jó lenne, ha térdig lejárt lábbal odaérnék...
Holnap majd a múltjába burkolódzik a mai pucér jelen…
Kérdés lesz-e valaki, kit érdekel, hogy van e ma értelem?
Holnap mi majd megtudjuk, hogy van-e mag nélküli jövőnk…
Vagy holnap is maga a lét lesz a legnagyobb cselszövőnk?
Nem számít a sokak szava, mert én nagyon tudom, mit akarnók,
Múltamat, emlékeimet nem fogjátok elvenni… fajankók!
A tegnap álomköltemény,
A ma tán’ élt életregény…
A holnap pedig… vakremény.
Vecsés, 2013. október 6. – Kustra Ferenc József
(Tíz szavasok)
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!
(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!
Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*
Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!
Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.
Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*
Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.
Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...
Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*
Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.
Míg -amúgy- folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem!
(HIAQ)
Reményem bennem él
Míg szívem dobog s lélegzem.
Remény nélkül nincs lét.
*
(sedoka)
Lélegzetvétel -
Szád sarkában remény ül,
Élni, élni, élni még!
Lélegzetvétel -
Nélkül élni nem lehet,
Reményt ez szabályozza.
*
Amíg tart az én reménységem,
Addig -amúgy- kerül a végzetem!
Míg remény él bennem
Élni érdemes! Van miért...
Elkerül végzetem.
*
Végzet elkerül -
Ha lélegezni tudsz még,
És érted az élet: szép.
Végzet elkerül -
Csak életedben szépen,
Lélegezz. Adj levegőt!
*
Ha nem kerül el engem a végzetem,
Beteljesül... a tehetetlenségem.
Ha végzet nem kímél
Ellene tenni nem tudok.
Nem menthet meg senki.
*
Ha nem kerül el -
Halál majd lélegeztet
Mesterségesen, lassan...
Ha nem kerül el -
Lassul lélegzetvétel...
Halál lesz majd a mester.
*
Vecsés, 2018. aug. 4. – Szabadka, 2018. aug. 7. – Mórahalom, 2018. aug. 8. –Kustra Ferenc József– a tíz szavas verset én írtam, a HIAQ –kat Jurisin Szőke Margit. A HIAQ -k címe: ”Míg szívem dobog”. A sedoka -k Farkas Tekla munkája.
Jó lenne nagyon gazdagnak lenni
Akkor világgá lehetne menni…
Elmennék messze és erre-arra
Végül be is bújok egy sírhantba...
De addig bejárnám a világot,
Élményt gyűjtenék, éltető lángot.
Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna,
Meg adnék is... volna lelkem nyugva…
Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Akkor világgá lehetne menni…
Elmennék messze és erre-arra
Végül be is bújok egy sírhantba...
De addig bejárnám a világot,
Élményt gyűjtenék, éltető lángot.
Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna,
Meg adnék is... volna lelkem nyugva…
Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Kis jó hír ebben a megvadult és már atomháborút követelő világban…
(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…
Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…
Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*
(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!
Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*
(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.
Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.
Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!
(HIQ trió)
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…
Erre van
Jó szerződésünk…
Én írok…
Gondolat
Nem marad bennem.
Jó! Írok.
*
(bokorrímes duó)
A munka dandárjában itt oly' sok a munka,
De majd kifekszek kicsit egy lövészárokba,
Ott tudok írni, ha közben nem leszek hulla!
Tíz centis sárba, rothadó fűszálakban elbújok,
Tollam, papírt kissé emelem és így nem is látszok.
Ott hiába ellen… katonaság, mert nem is látszok.
*
(leoninus duó)
Még itt a háborús világhelyzetben béke nélkül, mert nem maradhattok szavam nélkül.
Kinek tetszik, mit írok, olvassa el, mielőtt törődni kell érdemben menedékkel…
Írok néktek a világ nagy problémájáról és harcomat a háborús válságokról.
Jó nekem, hogy réges-régen olvasóim vagytok, igy aztán nektek írhatok…
Jó nekem, hogy réges-régen olvastok, addig háborúval nem foglalkoztok.
Jó, hogy a társaságotok része vagyok, öröm, hogy e csapathoz tartozok.
Vecsés, 2024. június 6. - íródott: egy valószínűleg(!), szervezés alatt álló atomháborúra történő figyelmeztetésként!
