Idő 
Értékelés 
Értékelés Az érzelmek síkján…
Kedves Barátném, mutasd a kottád,
Mit mutat nekem az ábrád?
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már.
Húrom pengesd, búj hozzám,
Szeretlek! -mondám.
*
Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
Aki bajban el nem hagy.
Tudom jól,
Egyetlen vagyok.
Tűzön, vízen át együtt,
Menni veled akarok,
S végig... maradok!
*
Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
Finom, halk, fülbe csempészes…
Édesem!
Füledbe súgom:
Imádlak, érted élek,
A szerelmedben úszom.
Karodba bújom!
*
Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
Csak veled!
Hallgasd a dalom,
Simogató fuvallat,
Szívből neked dalolom.
Szeress, akarom!
*
Életem hangszere a Te szerelmed,
Pengetem a húrjait, míg megengeded.
Jöjj Édes!
Tiéd szerelmem,
Hangszered mért ne lenne?
Pengesd, pengesd...élvezem.
Játsszál még velem!
*
A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
Kávéját várja, napnak sugarán…
Ébredni
Édes kettesben,
Meglesni nap felkeltét.
Karjaink ölelésben,
Meghitt békében.
*
Szerelmünk a mai napon is a régi,
Közösségünket, napkelte fényli…
Még ma is
Minden a régi,
Együtt várjuk a reggelt.
Szerelmünk él, mennybéli,
Nem fakult, égi...
*
Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
Mitől vágyaid, erőre kapnak…
Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
Kedves Barátném, mutasd a kottád,
Mit mutat nekem az ábrád?
Kedvesem!
Ne keresd kottám.
Egy húron pendülünk már.
Húrom pengesd, búj hozzám,
Szeretlek! -mondám.
*
Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy,
Aki bajban el nem hagy.
Tudom jól,
Egyetlen vagyok.
Tűzön, vízen át együtt,
Menni veled akarok,
S végig... maradok!
*
Édes szerelmem mit mondasz, mindig édes,
Finom, halk, fülbe csempészes…
Édesem!
Füledbe súgom:
Imádlak, érted élek,
A szerelmedben úszom.
Karodba bújom!
*
Álmaink lépcsőjén hallgatom dalod…
Nem fakó boldogság, remélem, hogy, akarod…
Csak veled!
Hallgasd a dalom,
Simogató fuvallat,
Szívből neked dalolom.
Szeress, akarom!
*
Életem hangszere a Te szerelmed,
Pengetem a húrjait, míg megengeded.
Jöjj Édes!
Tiéd szerelmem,
Hangszered mért ne lenne?
Pengesd, pengesd...élvezem.
Játsszál még velem!
*
A mi napkelténk ébredezik horizont párnáján,
Kávéját várja, napnak sugarán…
Ébredni
Édes kettesben,
Meglesni nap felkeltét.
Karjaink ölelésben,
Meghitt békében.
*
Szerelmünk a mai napon is a régi,
Közösségünket, napkelte fényli…
Még ma is
Minden a régi,
Együtt várjuk a reggelt.
Szerelmünk él, mennybéli,
Nem fakult, égi...
*
Addig jó, míg remegő ujjaim cirógatnak,
Mitől vágyaid, erőre kapnak…
Vecsés, 2015. január 5. – Szabadka, 2018. június 7. - Kustra Ferenc- az erotikus 10 szavasokat én írtam, alá a kínai versformát= „Vágyódás délre”: "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe:”Örök szerelem”
Meg sem vettük a mozijegyeket,
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Nem tudunk kiszállni belőle,
Sodor bennünket ez a valami előre.
Mikor lesz már a filmnek vége?
Ki vágja meg a kockákat készre?
Mikor lélegzik fel a világ,
S élhetjük az életünk újra tovább?
A választ nem tudja senki,
Addig bizakodónak kell lenni.
Aztán, majd amikor végre vége,
S hálásan nézünk fel az égre,
Egy gondolat motoszkál fejünkben,
Miért is maradtunk életben?
Istennek mi velünk a terve,
Mit kell tennünk cserébe érte.
A válasz csupán csak annyi,
Merjünk saját hitünk szerint élni.
Nézzük mégis saját filmünket.
Zajlik benne éppen a könnyfakasztó,
Világméretű, szomorú filmhíradó.
Nem tudunk kiszállni belőle,
Sodor bennünket ez a valami előre.
Mikor lesz már a filmnek vége?
Ki vágja meg a kockákat készre?
Mikor lélegzik fel a világ,
S élhetjük az életünk újra tovább?
A választ nem tudja senki,
Addig bizakodónak kell lenni.
Aztán, majd amikor végre vége,
S hálásan nézünk fel az égre,
Egy gondolat motoszkál fejünkben,
Miért is maradtunk életben?
Istennek mi velünk a terve,
Mit kell tennünk cserébe érte.
A válasz csupán csak annyi,
Merjünk saját hitünk szerint élni.
Pedig érdemtelen vagyok rá…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn,
Nyuszika a tojásait eldugta!
Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
Addigra nyuszika talán elfutna…
Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
A locsolók tömegesen megjönnek,
Odamennek nyuszika kosarához,
Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.
Nyuszika örül és még puszit is kér,
Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
Évente egyszer van húsvét... reális.
Nyuszika, ha már megsimogattalak,
Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!
Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…
Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József
Nyuszika a tojásait eldugta!
Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
Addigra nyuszika talán elfutna…
Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
A locsolók tömegesen megjönnek,
Odamennek nyuszika kosarához,
Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.
Nyuszika örül és még puszit is kér,
Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
Évente egyszer van húsvét... reális.
Nyuszika, ha már megsimogattalak,
Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!
Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…
Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József
Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló,
Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló…
Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló!
A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli…
(3 soros-zártükrös)
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek,
Ilyenem volt elég… már nem akarnám, hogy még ilyenek legyenek…
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek.
Vecsés, 2016. június 12. – Kustra Ferenc
Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló…
Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló!
A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri!
A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli!
Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli!
A szabadság hívője, folyton a szabadságot reméli…
(3 soros-zártükrös)
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek,
Ilyenem volt elég… már nem akarnám, hogy még ilyenek legyenek…
Élet szórakozik, van, akit folyton csak gáncsol, mint egy rossz gyerek.
Vecsés, 2016. június 12. – Kustra Ferenc
