Akkor is szeretsz, ha arcom már ráncos,
ha öreg vagyok, és szegény?
Ha szívembe döfött mérges szilánkok
megszúrják ujjaid hegyét?

Akkor is szeretsz, ha szívem már gyönge,
s nincs benne annyi szenvedély?
Csak néha- néha egy lobbanó szikra,
melynek a lángja érted ég?

Akkor is szeretsz, ha meggyötört lelkem
nem sugároz már annyi fényt?
Csak a félhomály meghitt varázsát,
amely esténként bennem ég?

Akkor is szeretsz, ha nem marad semmim,
és mindent elveszíthetek?
Ha olyan magasra csapnak a gondok,
mint a magasló havas hegyek?

Akkor is szeretsz? Vagy messzire tűnsz majd,
s nem is nézel már vissza sem?
Csak az illat, mely megcsapja orrom,
jelzi, hogy itt voltál velem.

Hisz jól tudom: nehéz a súlyom.
Olyan régóta cipelem.
Mégsem kérem, hogy vedd át egy részét,
Csak azt, hogy akkor is szeress!

(3 soros-zárttükrös)
Ó! Te szentséges pirkadat,
Vesd ránk az első sugarat…
Ó! Te szentséges pirkadat.

Jöjj, nagyon várlak drága lélek,
Várom, bátoríts, érted élek…
Jöjj, nagyon várlak drága lélek.

Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal,
A kereszthez tartozó bűn ellát vigasszal…
Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal.

Ez az Úr üzenete,
A léleknek reménye…
Ez az Úr üzenete.

A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik,
Legyen az fehér, vörös, de nekem jól kitárulkozik…
A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik.

Jelképes: és jó, idevarázsolt kikelete.
Mindannyiunknak vigaszt nyújt az áldásos Pünkösd…
Itt a lélekápolás és a kivirágzott tavasz kikelete,
A pünkösdi rózsák terjengő illata: lélekáldásos Pünkösd.

Vecsés. 2021. május 18. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!)

(Leoninus)
Bátoríts míg élek, Te drága lélek.
Benned remélek, többé nem félek…
*

(Septolet)
Árad fényed,
Mindig véled,
Élet éled…
Ez béred…

Úr üzenetével,
Lélek ünnepével,
Szeretet jegyesével…
*

(Senrjon)
Sárga, rózsaszín bimbók,
Áldott pünkösd bőszen vigasztal.
Pünkösdi ima!

Vecsés, 2019. május 27. - Kustra Ferenc József

(Leoninus)
Ó, gyere drága lélek Benned élek, benned remélek!
Azt hiszem, többé már nem is félek, tovább remélek.
Élvezzük, áradjon ránk fényed és pünkösdkor veled…
Szeretetünkkel áradjon ránk megáldott pünkösd, jó veled…

(3 soros-zárttükrös)
Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak,
A piros rózsabokor piros szirmai… nyílnak...
Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak.

(Bokorrímes)
Isten mennyei lelke lesz a megmentőnk,
Isten mennyei lelke a mi megmentőnk.

Vecsés, 2021. május 31. – Kustra Ferenc József

Fáradt ló baktat az úton
bánat ül barna szemén,
szakadt bőrszíj himbálódzik
régen oly büszke fején.

Víg csikóként kint szaladgált
harmatos rétek gyepén,
édes kislány csengő hangja
szólította a nevén.

Sorsa eltépte a lánytól
szekereket húzhatott,
ostorok csapásaitól
fájó könnyet hullatott.

Midőn elfogyott ereje
nem volt jó már semmire,
begurult hentes szekere
eljött, hogy őt elvigye.

Valaha volt büszke állat
félelmében remegett,
de összeszedte az erejét
és a bőrszíj engedett.

Csengő hang szól most az úton.
Te vagy kis lovam? Gyere!
Mára felnőtt kis gazdája
rohan ott szembe vele.

Könnycsepp hajtja el szeméről
rajta ülő legyeket,
megtalálta a boldogság
nem kívánt ő egyebet.