A Nap nyugta alatt
Z-űr-zavar hasadt.
Össze-vissza kileng
Az iránytű;
A Nagy terem
Nem terem
Zamatos gyümölcsöt,
És a galambot sem engedik
Szabadjára.
Szürke, sűrű ködben
Szivárványos szemüvegben
Keresik a napot,
De vajon ki
Tárja ki
Az Ablakot?

Következményt hordoz magában
Minden hétköznapi egyszerű tett,
S gondolat.
És bár - ha ereje megfeneklett
A hatás szekere
Tova gördül a jövőbe,
Hol a múltban elvetett mag
Kalászba szalad.

Kalászba szalad
A múltban elvetett mag,
Tova gördül a jövőbe
A hatás szekere,
És bár - ha ereje megfeneklett
A gondolat
És minden hétköznapi egyszerű tett
Következményt hordoz magában.

A természetnek
Nem kell naptár,
Ott az idő függetlenül jár.
Csak kik
Messzire sodródtak
Önkénnyel,
Nem tudják
Mit kezdjenek a fénnyel.
Érvelnek sötétséggel.

Az óra sietősen meglendül
Tavasszal;
A valóság elé szalad-
Miként szólt a parancsolat.
Majd egy órácskát
A jövőben járunk,
De a megholtak napjára
Meglehet, vissza találunk.

Gőg-hatalmas az ember,
Az időt is urallja.
Előre
Vagy éppen hátrafelé tolja.
Az űrben is van idő-ablak-
Messze tekint onnan;
Megveti az Istent,
Mert nem látja hogy hol van.

És jönnek majd újak,
Büszke emberek;
Értik e majd vajon
A világ mitől kerek?!

Mint a Niagara -
Zúdul erőszakos hada
Skizofrén eszméknek,
És van ahol
Tettekkel vegyülnek.

Kik segítenének
A betegeknek;
Nem lehet,
Csak egyszerű emberek.
Nincs felhatalmazás!

Csak választás-
Időnként.

Ha nőne a fán
Sikert adó ág
Lehúzná az adó-s ág
Illanna az adósság