Idő 
Értékelés 
Értékelés Már majdnem egészen megérkezett az ősz!
Nyárutóban a
Színek vesztik fényüket.
Színes színvilág.
Hűvös ősz eljő’,
Lassan lehull a levél.
Ágak sóhaja.
Múló, változó
Időnek jele… más szín.
Színes színvilág.
Párás hajnalok,
Függöny mögött a világ.
Őszbe öltözött.
Zivatar-vihar
Renget esőcseppeket.
Színes színvilág.
Nyirkos avarban
Múló nyár emléke ég.
Léptek súlya csend.
Oly sajnálatos,
Hogy a nyár ment, útra kelt!
Színes színvilág.
Madárraj suhan,
Vonulnak messze délnek.
Égbe írt betű.
A napsugár már
Gyengülő erőt mutat.
Színes színvilág.
Csöndes dombtető,
Köd leple alatt pihen.
Távol harangszó.
Levelek hűsben,
Lesz szín kaleidoszkóp!
Színes színvilág.
Kéményben a szél
Mély dalt fúj, muzsikálva.
Ősz… szimfónia.
Vecsés, 2023. szeptember 9. -Siófok, 2025. szeptember 10.--Kustra Ferenc József- íródott: Renga-láncversben. A színes szín világról: én írtam. A hűvösödő őszről pedig, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
Nyárutóban a
Színek vesztik fényüket.
Színes színvilág.
Hűvös ősz eljő’,
Lassan lehull a levél.
Ágak sóhaja.
Múló, változó
Időnek jele… más szín.
Színes színvilág.
Párás hajnalok,
Függöny mögött a világ.
Őszbe öltözött.
Zivatar-vihar
Renget esőcseppeket.
Színes színvilág.
Nyirkos avarban
Múló nyár emléke ég.
Léptek súlya csend.
Oly sajnálatos,
Hogy a nyár ment, útra kelt!
Színes színvilág.
Madárraj suhan,
Vonulnak messze délnek.
Égbe írt betű.
A napsugár már
Gyengülő erőt mutat.
Színes színvilág.
Csöndes dombtető,
Köd leple alatt pihen.
Távol harangszó.
Levelek hűsben,
Lesz szín kaleidoszkóp!
Színes színvilág.
Kéményben a szél
Mély dalt fúj, muzsikálva.
Ősz… szimfónia.
Vecsés, 2023. szeptember 9. -Siófok, 2025. szeptember 10.--Kustra Ferenc József- íródott: Renga-láncversben. A színes szín világról: én írtam. A hűvösödő őszről pedig, Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
Ajánlom e sorokat… mind a magyarnak!
Ország ez a hely... de kicsi,
Elvették, megmaradt pici.
Mi azonban itt élünk,
Igyekezzünk, ne féljünk.
Fogjuk meg egymás kezét,
Tegyünk meg mindent ezért.
Keményítsük a szívünket,
Fogjuk össze erőinket!
Ne engedjük át ezt az ugart,
Ne engedjük veszni a magyart!
Jöjjön elő a nemzeti tudat,
Hazánk előre, csak ezzel halad.
Egészséges nemzeti érzés kell,
Erősítsük jövő nemzedékkel.
Fogjunk össze… mind a magyarok,
Legyen tietek ugarotok!
Legyünk sorsunk kovácsa,
Hajtson minket szép haza.
Ne engedjük át az ugart,
Ne hagyjuk veszni a magyart!
Vecsés, 1997. február 14. - Kustra Ferenc József -
Ország ez a hely... de kicsi,
Elvették, megmaradt pici.
Mi azonban itt élünk,
Igyekezzünk, ne féljünk.
Fogjuk meg egymás kezét,
Tegyünk meg mindent ezért.
Keményítsük a szívünket,
Fogjuk össze erőinket!
Ne engedjük át ezt az ugart,
Ne engedjük veszni a magyart!
Jöjjön elő a nemzeti tudat,
Hazánk előre, csak ezzel halad.
Egészséges nemzeti érzés kell,
Erősítsük jövő nemzedékkel.
Fogjunk össze… mind a magyarok,
Legyen tietek ugarotok!
Legyünk sorsunk kovácsa,
Hajtson minket szép haza.
Ne engedjük át az ugart,
Ne hagyjuk veszni a magyart!
Vecsés, 1997. február 14. - Kustra Ferenc József -
Őszi levelek,
Van, ami már barnásba csapott.
Érezni szagát, tán’ rothadott?
Ázott úton... téli léptek alatt, levelek.
Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek…
Ősz az enyészet…
Meghozta nekünk is új létet,
Mondják, ez a jó… egy fenéket!
Meghozta nekünk is múló létet… egészet,
Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet.
Őszben megfakad
Avarszőnyeg a temetőbe.
Halottak… várnak az új létre.
Ősz az enyém is, érzésem belülről fakad,
Őszülőn, őszbe kerültem… karaván halad.
Őszben, kabát kell,
És már a látszó lehelettel,
Sétálok, jól vagyok erdővel…
Itt a csendben azért a bánat körbeölel,
Nézem, szél ringatja fákat, talán félgőzzel?
Ősszel már várom
A szeretett, de hideg telet,
Konyhában meg nem látok legyet…
Estém csendje, altatna már, de dalát várom,
Majd, reggeli napsütés, hűvösen süt… várom.
Őszömben élek
Remélek… mennyi még az időm?
Amennyi biztos, még letöltöm.
Remélek… őszöm enged és lesznek új telek…
Annyi biztos, kérem, még legyenek új évek…
Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – készült anaforás, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Balra zárt legyen! Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.
Van, ami már barnásba csapott.
Érezni szagát, tán’ rothadott?
Ázott úton... téli léptek alatt, levelek.
Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek…
Ősz az enyészet…
Meghozta nekünk is új létet,
Mondják, ez a jó… egy fenéket!
Meghozta nekünk is múló létet… egészet,
Mint avar nyugalmát is földúlta… enyészet.
Őszben megfakad
Avarszőnyeg a temetőbe.
Halottak… várnak az új létre.
Ősz az enyém is, érzésem belülről fakad,
Őszülőn, őszbe kerültem… karaván halad.
Őszben, kabát kell,
És már a látszó lehelettel,
Sétálok, jól vagyok erdővel…
Itt a csendben azért a bánat körbeölel,
Nézem, szél ringatja fákat, talán félgőzzel?
Ősszel már várom
A szeretett, de hideg telet,
Konyhában meg nem látok legyet…
Estém csendje, altatna már, de dalát várom,
Majd, reggeli napsütés, hűvösen süt… várom.
Őszömben élek
Remélek… mennyi még az időm?
Amennyi biztos, még letöltöm.
Remélek… őszöm enged és lesznek új telek…
Annyi biztos, kérem, még legyenek új évek…
Vecsés, 2019. október 26. – Kustra Ferenc – készült anaforás, „grádics” versformában, amit én alkottam meg. Egy versszak 5 soros, a vers bármennyi versszakból állhat. Balra zárt legyen! Szótagszám: 5-9-9-13-13, rímképlet: abbaa.
(Septolet)
Micsoda ködgomoly!
Nem mosoly…
Nem látok kutyaházig,
Marad sokáig…
Napfény, benne oszlik,
Foszlik,
Porlik?
*
(Senrjon)
Idő levelet rezez,
Szépség valószínűtlen! Ez az.
Körgomoly gurul.
*
A köd ábrázolása,
Vak festőnek nem feladata.
Nap, csak áttetsző.
*
Már van őszi ezer szín,
Otthon, csak duruzsol a kályha.
Nyálkás, hideg köd.
*
(Septolet)
Kéményen,
Gólyafészek gyékényen,
Ködben fészek,
Sehol egy lélek.
Ködtündérek táncolnak,
Fázóskodnak,
Kémény, fészek álmodoznak…
*
(Haiku)
Ködtől fátyolos
A reggel, erdőn, mezőn.
Napfény elveszett!
*
Csendes a reggel,
Szélhiányban ébredez.
Köd-fátyolos… táj.
*
Puha- hajnali
Köd-fátyol fedi rétet.
Vadászkutya fut.
*
Láthatatlan a
Harmat, köd-fátyol alatt.
Hajnal, csak dereng.
*
Fehér fátyol lóg,
Lombtalan, kopasz ágon.
Egyre csak sűrűbb.
*
Új idő közelg,
Kék égre, ködfátyolt von.
Estfény halványul.
Vecsés, 2019. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
Micsoda ködgomoly!
Nem mosoly…
Nem látok kutyaházig,
Marad sokáig…
Napfény, benne oszlik,
Foszlik,
Porlik?
*
(Senrjon)
Idő levelet rezez,
Szépség valószínűtlen! Ez az.
Körgomoly gurul.
*
A köd ábrázolása,
Vak festőnek nem feladata.
Nap, csak áttetsző.
*
Már van őszi ezer szín,
Otthon, csak duruzsol a kályha.
Nyálkás, hideg köd.
*
(Septolet)
Kéményen,
Gólyafészek gyékényen,
Ködben fészek,
Sehol egy lélek.
Ködtündérek táncolnak,
Fázóskodnak,
Kémény, fészek álmodoznak…
*
(Haiku)
Ködtől fátyolos
A reggel, erdőn, mezőn.
Napfény elveszett!
*
Csendes a reggel,
Szélhiányban ébredez.
Köd-fátyolos… táj.
*
Puha- hajnali
Köd-fátyol fedi rétet.
Vadászkutya fut.
*
Láthatatlan a
Harmat, köd-fátyol alatt.
Hajnal, csak dereng.
*
Fehér fátyol lóg,
Lombtalan, kopasz ágon.
Egyre csak sűrűbb.
*
Új idő közelg,
Kék égre, ködfátyolt von.
Estfény halványul.
Vecsés, 2019. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
Az utolsó őszi kirándulás…
Tegnap sétáltunk a kiserdőbe, mert bizony régen voltunk kint az igazi zöldbe…
Tegnap sétáltunk nem esett, de sütött nap... nem fújt a szél sem, jobb idő nem lehetett.
Tegnap sétáltunk, pihenés vezette ötletet és a délután jobb nem lehetett
Okos emberek mondták, hogy a zöldnek négyezer árnyalata van, de nem blöffnek.
Ücsörögtünk a régi kispadunkon, így bejutottunk a „pihenő kapunkon”.
Léleksimogató volt ahogy a napsugár fák közé türemkedett... a napsugár.
Míg ücsörögtünk, látva láttuk a leveleket, mind az összes hulló betegeket.
Néztük, hogy a négyezer zöldet egészíti, rozsdás és igy fölségesen mennyei.
Végül persze úgyis lehullik mind, a négyezer szint így aztán el is veszíti mind…
Pihentettük szemünket,
Mert ennyi járt már a testünknek.
Őszi utolsó…
Pihentettük lelkünket,
Mert ennyi járt már a testünknek.
Őszi utolsó?
Pihentettük testünket,
Mert ennyi járt már egészünknek…
Őszi utolsó!
Vecsés, 2023. november 1. – Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában.
Tegnap sétáltunk a kiserdőbe, mert bizony régen voltunk kint az igazi zöldbe…
Tegnap sétáltunk nem esett, de sütött nap... nem fújt a szél sem, jobb idő nem lehetett.
Tegnap sétáltunk, pihenés vezette ötletet és a délután jobb nem lehetett
Okos emberek mondták, hogy a zöldnek négyezer árnyalata van, de nem blöffnek.
Ücsörögtünk a régi kispadunkon, így bejutottunk a „pihenő kapunkon”.
Léleksimogató volt ahogy a napsugár fák közé türemkedett... a napsugár.
Míg ücsörögtünk, látva láttuk a leveleket, mind az összes hulló betegeket.
Néztük, hogy a négyezer zöldet egészíti, rozsdás és igy fölségesen mennyei.
Végül persze úgyis lehullik mind, a négyezer szint így aztán el is veszíti mind…
Pihentettük szemünket,
Mert ennyi járt már a testünknek.
Őszi utolsó…
Pihentettük lelkünket,
Mert ennyi járt már a testünknek.
Őszi utolsó?
Pihentettük testünket,
Mert ennyi járt már egészünknek…
Őszi utolsó!
Vecsés, 2023. november 1. – Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában.
